Európai Örökség címet kapott a zárai Szent Ferenc-kolostor

Ünnepélyes keretek között leleplezték a horvátországi Zára (Zadar) Szent Ferenc-kolostorának falán azt az emléktáblát, amely jelzi, hogy az Európai Bizottság az épületegyüttest Európai Örökség címmel tüntette ki - számolt be a diplomáciai és kulturális eseményről a helyi sajtó. A középkori egyházi helyszín az európai békehelyszínek hálózatának részeként nyerte el az elismerést, mivel falai között írták alá 1358-ban a korszak délkelet-európai hatalmi viszonyait alapjaiban átrendező zárai békét.

A nagy múltú ferences kolostor azután került az Európai Bizottság látóterébe, hogy csatlakozott a Places of Peace (A béke helyei) elnevezésű kulturális és történelmi hálózathoz. Ez a nemzetközi szervezet azokat a kiemelkedő európai helyszíneket köti össze, ahol a tizenharmadik és a tizenkilencedik század között a kontinens sorsát alakító békeszerződéseket kötöttek meg.

A hálózat tagjai között van többek között a portugáliai Évora Monte-i egyezmény háza, a felvidéki trencséni vár, valamint a magyarországi Vasvári Békeház is. Az Európai Örökség címet kifejezetten olyan kulturális és történelmi emlékhelyek kaphatják meg, amelyek szimbolikus jelentőséggel bírnak Európa közös történelme, integrációja, alapvető értékei és az emberi jogok szempontjából.

Az 1358. február 18-án aláírt zárai béke a középkori magyar diplomácia és hadtörténet egyik legjelentősebb sikere volt, amely lezárta az I. (Nagy) Lajos magyar-horvát király és a Velencei Köztársaság között az Adria-parti területek birtoklásáért vívott háborút. A szerződés értelmében a tengeri nagyhatalomnak számító Velence kénytelen volt teljesen lemondani Dalmáciáról, valamint a Kvarner-öböltől a Drina torkolatáig húzódó kelet-adriai városok és szigetek feletti fennhatóságáról a Magyar Királyság javára. A megállapodás következtében a kulcsfontosságú dalmát kikötővárosok – köztük Zára, Spalato (Split) és Trau (Trogir) – széles körű autonómiát élvezve betagozódtak a magyar államkeretbe.

A zárai egyezmény hosszabb időre visszaszorította Velence tengeri dominanciáját a térségben, megerősítette a Magyar Királyság geopolitikai befolyását, és évtizedekre stabilizálta a Nyugat-Balkán politikai viszonyait. Az Anjou-kori Magyarország ezzel közvetlen kijáratot biztosított magának a mediterrán kereskedelmi útvonalakra, ami fellendítette a magyar és a dalmát városok gazdasági kapcsolatait.

A most felavatott emléktábla és az európai uniós kitüntetés a szakemberek szerint hozzájárul ahhoz, hogy a magyar történelem ezen adriai fejezete és a középkori európai konfliktuskezelés emlékezete szélesebb nemzetközi kontextusban is ismertté váljon.