És mégis mozog a Föld: Galileo kíméletlen vitája az egyházzal

Hiába próbálta meg leírni a dagály-apály jelenség fizikai felvetését, amit a Föld Nap körüli keringéséből próbált levezetni, az égitestek mozgásáról szóló elmélete szöges ellentétben állt az egyház tanításával. Ma van 385 éve, hogy Galileo Galilei olasz csillagász visszavonta állítását, miszerint a Föld kering a Nap körül.

Kísérleteket és méréseket honosított meg

Nem csak összerakott egy saját távcsövet és megvizsgálta vele többek között a Hold felszínét, hogy felfedezze a holdkrátereket, hanem észrevette, hogy a Nap felületén foltok mozdulnak el. A legizgalmasabb élménye azonban minden bizonnyal a Jupiter négy holdjának megpillantása lehetett. Megfigyelte a bolygók mozgását, majd ez, valamint a Keplerrel folytatott levelezése megerősítette azt az egyre bizonyosabb véleményét, miszerint a világrendszereket illetően Kopernikusznak lehet igaza. A Föld – akárcsak a többi bolygó – a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül. Galilei leírta megfigyeléseit az 1610-ben megjelent, Csillagászati Hírnök (Siderius Nuntius) című munkájában, és az egyház kíméletlen harcot indított ellene.

Galileo Galilei 1564. február 15-én látta meg a napvilágot Pisa városában. Giulia Ammannati és Vincenzo Galilei zenetudós hat gyermeke közül a legidősebbként – apja kívánságára – a Pisai Egyetemre ment, hogy orvosnak tanuljon. A családnak azonban elfogyott a pénze, és a pénzügyi nehézségek miatt Galileo abbahagyta orvosi tanulmányait. Ekkor fordította figyelmét a matematika és a természettudományok felé. Nagy lelkesedéssel tanulmányozta Arkhimédész műveit, majd 1589-től elkezdett matematikát tanítani a városban. Még csak 28 éves volt, amikor Toszkána nagyhercege engedélyezte számára, hogy elfogadja a Padovai Egyetem professzori állását.

Az egyetemen geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított, miközben számos felfedezést tett a fizikában. Mechanikai kísérleteket és tanulmányokat is folytatott, és a fizikában az elsők között honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának, és ezzel együtt a többi természettudománynak. Az itáliai fizikus, csillagász, matematikus és természettudós segített a ballisztika matematikai leírásában, és felírt egy precíz matematikai törvényt a gyorsulásra is. Eszerint a gyorsulás teljes útja, nyugalomból indulva, az idő négyzetével arányos. Galilei ezzel Arisztotelészt cáfolva (miszerint a testek „természetüknél fogva” lelassulnak és megállnak, ha nem hat rájuk erő) bebizonyította, hogy a testek mindaddig megőrzik a sebességüket, amíg egy másik erő – gyakran súrlódási – nem hat rájuk. Ez az alapelv vált Newton első mozgástörvényévé.

Bár nem ő találta fel, mégis ő volt az első emberek egyike, aki távcsövet használt az égbolt tanulmányozására. 1609-ben építette az első teleszkópját, amelyet augusztusban a velencei törvényhozóknak is bemutatott. A következő évben megjelentette első csillagászati eredményeit a Csillagászati Hírnök (Siderius Nuntius) című, rövid értekezésében. Ebben írt azokról a hegyekről és dombokról, amelyeket a Hold felszínén figyelt meg, és megközelítőleg  megbecsülte ezeknek a nagyságát is. Ő észlelte először a Szaturnusz gyűrűjét is, bár értelmezni még nem tudta. Lejegyezte, hogy a Vénusz növekvő és fogyó ciklusokat mutat. Látott napfoltokat és felfedezte a Neptunuszt is, ám utóbbiról nem tudta megállapítani, hogy egy bolygó. Emellett számtalan, igen fontos csillagászati megfigyelést tett.

Elképzelhetetlennek tartották, hogy a bolygók a Nap körül keringenek

Galileo megfigyelései hamarosan alátámasztották Kopernikusz heliocentrikus világképről alkotott nézetét. A Vénusz és a napfoltok tanulmányozása ugyanis megerősítette azt az elképzelését, miszerint a Nap forog és a bolygók körülötte, és nem a Föld körül keringenek. Felfedezett a Jupiter négy holdja körül hármat, és rájött, hogy ezek az égitest körül végeznek mozgást (miután néha-néha eltűntek). A kijelentés, miszerint egy égitest körül több kisebb égitest kering, ellentétes volt az akkoriban igen támogatott, geocentrikus világképpel, amelynek a középpontjában a Föld van, és minden más körülötte kering.

A tudós figyelme a geocentrikustól a heliocentrikus világkép felé fordult, és elkezdte hirdetni a kopernikuszi tanokat. Ez az elképzelés azonban szöges ellentétben állt azzal, amit a katolikus egyház tanított, aki ezért megkezdte ellene a kíméletlen harcot. Eleinte várakozó álláspontra helyezkedtek, ám Galilei konfrontatív természetéből fakadóan sok ellenséget szerzett magának. Többször fejtette ki nézeteit a szerinte helyes írásmagyarázatról a természeti jelenségekkel kapcsolatban és Kopernikusz elméletéről. A Biblia helyes értelmezése körüli viták 1616-ban érték el a tetőpontot, és Galilei Rómába ment, hogy meggyőzze elképzéseinek helyességéről a pápát (a tisztséget ebben az időben V. Pál töltötte be). Ám ott az a döntés született, hogy a heliocentrikus világnézetet csak elméleti lehetőségként, matematikai modellként lehet tanítani.

1623-ban azonban új pápát választottak a bíborosok. VIII. Orbán (korábban Barberini bíboros) Galilei nagy híve és csodálója hírében állt és így ellenezte a tudós hét évvel korábbi elmarasztalását. Ezért három hétre meghívta, majd vendégül látta otthonában, miközben minduntalan Kopernikusz elméletét taglalták. Végeredményben arra kérte barátját, hogy kézzelfogható bizonyítékok híján egyelőre ne terjessze vitás nézeteit. Galileo azonban azonnal megszegte ígéretét, miután visszautazott Firenzébe: tudományos értekezést írt a pápával folytatott vitájáról. A kézirat 1630-ra el is készült, és a kiadáshoz a csillagász egyházi engedély iránt folyamodott. Az akkoriban tomboló pestisjárvány miatt azonban a folyamat megakadt, majd több helyen elcsúszott. Így, amikor az inkvizíció engedélyével 1632-ben megjelent a Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról (Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano) ez a pápa is Galileo ellen fordult.

Bolondnak állította be könyvében a pápát

Galileo a könyvében nyíltan kijelentette, hogy a Föld a Nap körül forog, amiért a római törvényszék elé idézték. Barátja, VIII. Orbán ugyanis a könyv előkészítése során arra kérte, hogy művében pro és kontra érveket sorakoztasson fel a heliocentrikus, illetve a geocentrikus elmélet mellett, ám Galileo gyakran ferdítette el a pápa gondolatait, illetve nyíltan ellentmondásokba keverte. A szerző nyilvánosan kigúnyolta VIII. Orbánt és a tilalom ellenére a kopernikuszi elméletet védte. Ez pedig nem maradhatott megtorlás nélkül.

Eretnekséggel vádolták és 1632 szeptemberében megkapta idézését a római törvényszék elé. A pert ügyes módszerekkel háromszor is sikerült elhalasztania (orvosi igazolásokkal tudta távol tartani magát), amikor a pápa elveszítette türelmét és elővezetési paranccsal fenyegette meg őt. Végül 1633. február 13-án az inkvizíció perbe fogta és június 22-én már ítéletet is hirdettek. A kihallgatások idejére még egy háromszobás lakást is biztosítottak számára. A főbíró szerepét maga a barát, VIII. Orbán pápa töltötte be (bár egyes történelmi kutatások szerint a pápa távol tartotta magát a pertől), és Galileo befolyásos barátainak közbenjárására enyhébb büntetést kapott. 1633. június 22-én kénytelen volt visszavonni a Föld mozgására vonatkozó állításait, hiszen kötelezték heliocentrikus tanainak megtagadására.

„Eppur si muove („Mégis mozog!”)” – mormolta maga elé néhány későbbi forrás szerint.

Három kihallgatás után az inkvizíció „súlyos tévedés és eretnekség gyanúja” miatt betiltotta Galilei könyvét, és eltiltották az írástól is. Megeskették, hogy többé nem védi a heliocentrikus rendszert, miközben börtönbüntetésre ítélték. Ez utóbbi ítéletet később házi őrizetre változtatták. Úgy tudni, nem fenyegették, nem kínozták és a Medici Akadémiából sem zárták ki. Galileo viszonylag szerencsésen megúszta az eretnekség perét, amelyet több esetben halállal büntettek a korban.

Galileo életének utolsó tíz évét az egyház megfigyelése alatt töltötte, ám így is szerencsésnek érezhette magát. 1633. december 1-jén visszatérhetett otthonába is, a Firenze melletti Arcetriben lévő professzori luxuskúriájába. A Mediciektől kapott havi nyugdíja és az éves vatikáni járadéka (amelyet 1630-ban ígért oda neki VIII. Orbán pápa, és aminek folyósítását soha nem szüntették meg) bőségesen fedezte kiadásait.

Utolsó könyvét már félig vakon, félig betegen írta meg. 1636-ban jelent meg a Matematikai érvelések és bizonyítások az új tudomány... (Discorsi e dimostrazioni matematiche intorno a due nuove scienze) című tanulmánya, amely a newtoni rendszer alapjait teremtette meg és a mechanikáról és az esési törvényekről szólt. Könyvében foglalkozott a hajításokkal, az ingamozgással, sztatikával és hidrosztatikával is. Galileo a fizika történetének új korszakát nyitotta meg ezzel. A nagy tudós végül tanítványai körében, 1642. január
8-án halt meg.