Római másolatok alapján rekonstruálták a Parthenón keleti oromzatát
Modern technológia és 40 évnyi kutatómunka ötvözésével sikerült megoldani az athéni Parthenón elpusztult keleti oromzatának rejtélyét: a tudományos eredmények részleteit a frankfurti Liebieghaus szoborgyűjtemény új időszaki kiállításán mutatják be. A nagyszabású rekonstrukciós projektet ugyanakkor beárnyékolja a görög állam és a londoni British Museum között a márványtöredékek tulajdonjoga miatt zajló diplomáciai viták kiújulása.
- A frankfurti Liebieghaus múzeum kutatócsoportja évtizedes munkával azonosította a hiányzó szobrokat.
- A felfedezést a múzeum novemberben nyíló új régészeti kiállításán mutatják be a nagyközönségnek.
- A rekonstrukciót az eredeti kompozíciót másoló, eddig figyelmen kívül hagyott római szarkofágok tették lehetővé.
A Vinzenz Brinkmann régész vezette frankfurti kutatócsoport hosszú ideje dolgozik az ókor egyik leghíresebb szoborcsoportjának helyreállításán. A Pallasz Athéné születését megörökítő eredeti kompozíciónak ma már mintegy 80 százaléka hiányzik, a fennmaradt darabokat pedig a világ különböző múzeumaiban őrzik. Bár a brit Arthur Hamilton Smith már a 20. század elején kísérletet tett a gipszmásolatok összeillesztésére, a központi figurák elrendezése sokáig megoldatlan maradt. A német szakemberek a megmaradt eredeti márványtöredékek 3D szkennelésével és nyomtatásával vették fel újra a fonalat, de a teljes képhez a görög leletanyag önmagában nem volt elegendő.
A munka során a római kori szarkofágok fedőlapjain található domborművek beható vizsgálata jelentette a fordulópontot. Brinkmann csapata 2014-ben a szentpétervári Ermitázsban figyelt fel egy olyan faragványra, amely egyértelműen a keleti oromzat kompozícióját másolta. A kutatók ezt követően a vatikáni múzeumokban és más római gyűjteményekben összesen 9 olyan szarkofágot azonosítottak, amelyeken a görög mestermű különböző részletei tűnnek fel. A római kőfaragók előszeretettel másolták a görög eredetiket, és bár egyik dombormű sem ábrázolja a teljes 39 alakos együttest, a számítógépes technológia segítségével igazolták a töredékek maradéktalan egyezését.
A digitális összeillesztés számos váratlan tudományos eredményt hozott a szakemberek számára. Bebizonyosodott például, hogy a Dioszkuroszok, vagyis a római mitológiában Castorként és Polluxként ismert isteni ikerpár is helyet kapott az oromzaton. A lovasokat ágaskodó lovaik mellett, aggodalmas arckifejezéssel, a gyeplőt megfeszítve ábrázolták, amint éppen elveszítik az uralmat az állatok felett. Brinkmann magyarázata szerint ez az ábrázolásmód Athéné születésének kozmikus erejét hangsúlyozza, hiszen a mitológia alapján a Zeusz fejéből kipattanó istennő érkezése természeti katasztrófát idézett elő, amelyre a kompozíció többi alakja, köztük a kalapját fogó Hermész is hevesen reagál.
A szakmai sikert egy aktuálpolitikai konfliktus is kíséri. A frankfurti kiállításra a tervek szerint a londoni British Museum és az athéni Akropolisz Múzeum is kölcsönzött volna eredeti márványtöredékeket. A görög régészeti hatóságok azonban a megnyitó előtt visszavonták 9 műtárgy kölcsönadási engedélyét, mivel a leleteket egy térben állították volna ki a Lord Elgin által a 19. század elején Londonba vitt, Athén által régóta visszakövetelt Parthenon-márványok 2 darabjával. A Liebieghaus szóvivője hivatalos közleményben jelezte, hogy a görög műtárgyak hiánya nem befolyásolja a tárlat tudományos jelentőségét, és a brit kölcsönzések rendben megérkeztek.
Ez is érdekelhet
A Parthenon az ókori görög építészet és szobrászat legismertebb alkotása, amelyet a Kr. e. 5. században emeltek az athéni Akropoliszon. A dór stílusú templom keleti oromzata eredetileg a város védőistennője, Pallasz Athéné születésének grandiózus, 3,5 méter magas szobrokból álló jelenetét mutatta be. A páratlan műalkotás sorsa az évszázadok során meglehetősen hányatott volt, és a történészek a mai napig nem tudják pontosan, mikor semmisült meg a keleti homlokzat szoborcsoportja. A töredékes pusztulás a Kr. u. 5. század és az 1670-es évek közé tehető, majd a megmaradt épület a velencei sereg 1687-es ostroma és a bent tárolt lőpor felrobbanása során szenvedett végzetes károkat.
A frankfurti kutatás szervesen illeszkedik abba a több évtizedes munkába, amely az ókori szobrászat valódi arculatának megismerését célozza. Vinzenz Brinkmann neve nemzetközileg is ismertté vált az ókori görög és római márványszobrok eredeti festésének, az úgynevezett polikrómiának a feltárásában. A jelenlegi rekonstrukció nemcsak az ókor egyik legfontosabb vizuális narratíváját teszi újra értelmezhetővé, hanem rámutat a hellenisztikus és római művészet szoros összefonódására is. Bár a görög és a brit múzeumok közötti intézményes vita továbbra is megoldatlan maradt, a kutatók által alkalmazott összehasonlító módszerek megmutatták a klasszikus archeológia modern lehetőségeit.
