Az emberi testmagasság változása hétezer év gazdaságtörténetét tükrözi

2026. november 18.-Múlt-kor

Az emberi testmagasság évezredeken átívelő változásainak elemzése eddig nem látott részletességgel tárja fel Eurázsia gazdaságtörténetét és a korábbi populációk egészségi állapotát. A Tübingeni Egyetem és a jénai Max Planck Geoantropológiai Intézet közös kutatócsoportja negyvenöt ázsiai és európai ország területéről származó csontvázleletet vizsgált meg, hogy a fizikai antropológia módszereivel nyerjenek adatokat az írott források előtti korszakokról.

Összefoglaló
  • A kutatók több mint 18 ezer combcsont alapján vizsgálták a történelmi testmagasság alakulását.
  • Az elemzés 45 európai és ázsiai ország elmúlt hétezer évét ölelte fel.
  • Az eredmények bizonyítják, hogy a technológiai fejlődés nem feltétlenül növelte az életszínvonalat.

A kutatók összesen 18 457 emberi csontvázmaradványt értékeltek ki a történelmi testmagasság alakulásának becsléséhez. A vizsgálat során a combcsont hosszát vették alapul, mivel ez az anatómiai elem adja a legpontosabb képet a teljes testméretről. Manon Stephan, a Tübingeni Egyetem gazdaságtörténész kutatója rámutatott, hogy a gyermekek és serdülők megfelelő minőségű táplálkozása egyértelműen magasabb termetet eredményez a genetikai korlátokon belül. Ennek következtében a felnőttkori testmagasság megbízható indikátora a korabeli életszínvonalnak. A minták többsége átlagemberek sírjaiból származik, lefedve a sűrűn lakott és a vidéki régiókat egyaránt.

A regionális adatok elemzése jelentős évezredes fluktuációkat mutatott ki az ázsiai kontinensen. A tanulmány szerint Délkelet-Ázsiában a férfiak hétezer évvel ezelőtt meglehetősen magasak voltak, átlagosan 1,78 méteres testmagassággal rendelkeztek. Ez az érték az évezredek során fokozatosan csökkent, és a 19. századra alig haladta meg az 1,60 métert. Hasonló, bár meredekebb csökkenést figyeltek meg Kínában a nők esetében is. A hétezer évvel ezelőtt átlagosan 1,57 méter magas kínai nők testmagassága a 19. századra 1,48 méterre esett vissza.

Európában eltérő folyamatok zajlottak le a vizsgált évezredek alatt, különösen a kontinens északi részein. Ötezer évvel ezelőtt az észak-európai férfiak még viszonylag alacsonyak, átlagosan 1,62 méter magasak voltak. A kelet-európai és nyugat-szibériai sztyeppékről érkező pásztornépek vándorlása azonban magával hozta a fejlettebb tejgazdálkodást és a laktóztolerancia genetikai tulajdonságát. A tejtermékek megnövekedett fogyasztása jelentősen hozzájárult a testmagasság növekedéséhez ebben a régióban. A kora középkortól, nagyjából Kr. u. 500 és 1000 között azonban Európában is újabb csökkenés vette kezdetét, amely egészen a 19. század végéig tartott.

Az adatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a technológiai haladás önmagában nem garantálta a lakosság fizikai jólétének javulását. Jörg Baten, a Tübingeni Egyetem gazdaságtörténeti professzora Kína példáján keresztül szemléltette ezt a történelmi paradoxont. A Kr. u. 11. században a kínai birodalomban új, bővebben termő rizsfajtákat és mezőgazdasági innovációkat vezettek be, amelyek fenntartották a birodalom gazdasági dominanciáját. A magasabb terméshozam azonban nem az egyének jobb életszínvonalát eredményezte, hanem a népsűrűség drasztikus növekedését hozta el. A családok az időskori biztonság reményében több gyermeket vállaltak, így az egy főre jutó élelem mennyisége és annak minősége, különösen a fehérjetartalma, jelentősen visszaesett.

Ezek az eredmények szervesen illeszkednek abba a szélesebb történelmi kontextusba, amely az emberiség mezőgazdasági átállását kísérte. A vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepedett, agráriumra épülő társadalmakra való áttérés világszerte az étrend egyoldalúbbá válásával járt. A korai államalakulatok és a sűrűbben lakott települések ráadásul kedveztek a különböző fertőző betegségek terjedésének, ami tovább terhelte a populációk immunrendszerét. Az írott források sok térségben és korszakban hiányosak vagy későn jelennek meg, így a csonttani elemzések jelentik az egyetlen hiteles támpontot a mindennapi életkörülmények rekonstruálásához. Az agrártársadalmakban a termésátlagok ingadozása és a társadalmi egyenlőtlenségek folyamatosan nyomás alatt tartották a közemberek biológiai fejlődését.

A kora középkori és az azt követő évszázadok demográfiai és éghajlati változásai tovább árnyalják a testmagasság csökkenésének okait. A klímatörténeti kutatások szerint a különböző lehűlési periódusok, majd a későbbi kis jégkorszak visszavetették a mezőgazdasági termelékenységet Eurázsiában. Bár a mostani kutatás szerzői hangsúlyozták, hogy nem minden fizikai változás magyarázható kizárólag a társadalmi feltételek vagy a földművelés eltolódásaival, a feltárt statisztikai adatok rávilágítanak a legfontosabb fordulópontokra. Mark Hudson, a jénai intézet régésze szerint a trendek pontos ismerete elengedhetetlen a további ok-okozati összefüggések feltárásához. A több ezer éves csonttani adatsorok igazolják, hogy a gazdasági rendszerek hatékonyságának igazi fokmérője az egyének biológiai jólétében keresendő.