Egyedülálló római kori temető került elő egy angol autópálya-ásatáson
Egyedülálló római kori temetőt és kivételesen magas arányú, nem szokványos temetkezéseket tártak fel a régészek az angliai Gloucestershire grófság területén. A különleges leletegyüttesről és a csontvázakról az Archaeological Research Services kutatóintézet munkatársai adtak ki hivatalos tájékoztatást. A szakemberek az M5-ös autópálya csomópontjának építési munkálatait megelőző kiterjedt leletmentés során bukkantak a több történelmi korszakot átívelő maradványokra.
- Angol régészek egy autópálya-bővítést megelőző feltárás során vizsgáltak meg egy többkorszakos lelőhelyet.
- A szakemberek több mint száz temetkezést, köztük lefejezett és zsugorított csontvázakat találtak.
- A Gloucestershire grófságban azonosított római kori temető kiemelkedően magas arányban tartalmaz nem szokványos sírokat.
Az M5-ös autópálya Cheltenham közelében fekvő szakaszán zajló infrastrukturális fejlesztések előtt a szakemberek hónapokon át végeztek feltárásokat a kijelölt területen. Ada Torka-Lis, a kutatási projekt vezetője elmondta, hogy a felszínre hozott leletek a paleolitikumtól kezdve a római koron át egészen a szász időszakig ívelnek át.
Az előkerült maradványok között különösen jelentős az a vélhetően római kori temető, amely a korszakhoz képest szokatlanul változatos képet mutat. A kutatók több mint száz sírt azonosítottak, amelyekben az elhunytak pozíciója sok esetben jelentősen eltér a birodalomban megszokott normáktól. A feltárt emberi csontvázak és állati maradványok mellett kiváló állapotban megőrződött fibulákat, karkötőket, valamint külön különféle építészeti elemeket, köztük téglákat és tetőcserepeket is találtak a lelőhelyen.
A feltárt temető leginkább figyelemre méltó sajátossága a nem szokványos temetkezések kiugróan magas aránya. A régészek megállapították, hogy a megtalált több mint száz sír közül legalább ötven esetében a testeket a hagyományostól eltérő módon helyezték a földbe. A szakemberek számos lefejezett, illetve zsugorított testtartásban eltemetett egyént dokumentáltak a gödrökben.
Ada Torka-Lis kiemelte, hogy a britanniai római kori temetőkben a hasonló, normáktól eltérő rítusok aránya általában mindössze néhány százalékot tesz ki. A majdnem ötvenszázalékos arány olyan ritkaságnak számít, amely miatt a lelőhely a kutatók szerint egyértelműen országos jelentőséggel bírhat a jövőbeli vizsgálatok során.
Julian Tooke, a Gloucestershire megyei tanács képviselője a leletek kapcsán rámutatott, hogy a terület már kétezer évvel ezelőtt is kulturálisan és vallásilag sokszínű közösségeknek adhatott otthont. A feltárás során előkerült minden egyes leletet, beleértve az emberi és állati csontokat, valamint az érméket is, hamarosan szakértői laboratóriumokba szállítják további elemzésre. A részletes embertani és izotópos vizsgálatok várhatóan pontosabb képet adnak majd az elhunytak származásáról, életmódjáról és haláluk okáról. Az ásatások a több százmillió font költségvetésű, 2029-re befejeződő közlekedési beruházás örökségvédelmi előkészítésének részét képezik. A gondos leletmentés biztosítja, hogy a modern infrastruktúra kiépítése ne semmisítse meg a térség páratlan történeti emlékeit.
A Brit-szigetek történelmében a római hódítás Kr. u. 43-ban vette kezdetét Claudius császár uralkodása alatt. A sikeres inváziót követően Britannia provinciaként integrálódott a Római Birodalom gazdasági és kulturális vérkeringésébe. A hódítók fejlett úthálózatot, kőből épült városokat és új közigazgatási rendszert hoztak létre a szigeten, míg a helyi kelta törzsek fokozatosan átvették a római szokásokat, ami egy sajátos, brit-római keverékkultúra kialakulásához vezetett. Gloucestershire térsége ebben az időszakban fontos szerepet játszott a provincia életében, hiszen itt épült fel Glevum, a mai Gloucester városa, amely a leszerelt római légiósok egyik tekintélyes coloniájaként működött.
Ez is érdekelhet
A római kori temetkezési szokások az évszázadok során jelentős változásokon mentek keresztül a birodalom egész területén, így Britanniában is. A Kr. u. 1. és 2. században a hamvasztás volt az uralkodó rítus, amelyet a 3. századtól fokozatosan felváltott a csontvázas, vagyis az inhumációs temetkezés. A testeket a leggyakrabban hanyatt fekve, nyújtott testtartásban helyezték a sírba, melléjük pedig személyes tárgyakat, kerámiákat és érméket raktak.
A lefejezett vagy zsugorított temetkezések pontos okait a kutatók máig vitatják a régészettudományban. Az ilyen típusú gyakorlatok kivégzett bűnözőkre, rabszolgákra, vagy esetleg helyi, a hivatalos római szabályoktól eltérő vallási rituálékat követő csoportokra utalhatnak, amelyek mélyebb betekintést engednek a tartomány periférikus közösségeinek mindennapjaiba.
