Szándékosan betemetett ókori palotát tártak fel Kínában

Egy 5000 éves, szándékosan földdel betemetett palotakomplexum maradványait tárták fel a régészek az északnyugat-kínai Nancuo lelőhelyen. A felfedezésről és a feltárás részleteiről beszámoló helyi kulturális örökségvédelmi intézet szerint a gondosan megtervezett betemetési művelet előtt az egykori lakosok eltávolították az épület értékes faelemeit, a falakat pedig döngölt földdel támasztották meg.

A Kanszu tartománybeli Csingjang közelében, a Lösz-fennsíkon fekvő Nancuo a késő Jangso-kultúra időszakára, mintegy 5100 és 4700 évvel ezelőttre datálható. Bár a lelőhelyet már 1957-ben azonosították, a 2021-ben indult új ásatási kampány mutatta meg igazán a megközelítőleg 6 négyzetkilométeren elterülő település valódi léptékét.

A központban egy 9 masszív, döngölt földből emelt platformmal körülvett, 4000 négyzetméteres palotaudvar állt. Az F1 jelzésű, több mint 824 négyzetméteres főépület vastag falait fehér mészvakolattal borították, belsejében pedig egy 3,2 méter átmérőjű tűzrakó helyet is kialakítottak. Csang Hsziao-ning ásatásvezető szerint a gondosan megtervezett, központi tengelyre fűzött elrendezés a legkorábbi ismert ilyen típusú építészeti megoldás a kínai őstörténetben.

A régészek a palota vizsgálata során megállapították, hogy az épületegyüttes nem természeti katasztrófa vagy ellenséges támadás következtében pusztult el. Az eredeti faoszlopok és gerendák szisztematikus eltávolítása után a teret sötétbarna és világossárga föld réteges betöltésével töltötték fel, amely megőrizte a falak és a padlózat épségét.

A főcsarnoktól keletre fekvő, 70 négyzetméteres F2 jelzésű ceremoniális térben a szakemberek több száz fehér kerámiaedényt, festett palackokat, disznókoponyákat és cinóberrel díszített tárgyakat találtak. A területen jelentős mennyiségű elszenesedett rizsszemet is azonosítottak, ami a kölestermesztésre épülő régióban különösen ritka, és feltehetően rituális felajánlásokra vagy közösségi fogyasztásra utal.

A palota mintegy 300 évig működött eredeti formájában, betemetése után azonban a település még további 200 éven át lakott maradt. Az újabb rétegekben kisebb épületek nyomait azonosították a korábbi komplexum felett, ami arra utal, hogy a vezető réteg esetleg elvándorolt, de a lakosság egy része helyben maradt. Han Csien-je, a Zsenmin Egyetem kutatója szerint a központ hanyatlásával a népesség egy része észak felé, Sanhszi tartomány irányába vándorolhatott. A kutató úgy véli, hogy a Nancuo területén felhalmozott tudás és kulturális hagyomány hatással lehetett a későbbi, Kr. e. 2300 és 1800 között virágzó északi központok, például a kőépítészetéről ismert Simao felemelkedésére.

Nancuo kiterjedése és infrastrukturális fejlettsége komoly logisztikai szervezést és társadalmi rétegződést feltételez. Han Csien-je becslése alapján a város lakossága meghaladhatta a 10 000 főt, mivel a monumentális földsáncok és a palota felépítése több ezer munkás éveken át tartó, összehangolt munkáját igényelte.

Vang Vej, a kínai civilizáció eredetét vizsgáló kutatási program egyik vezetője a település jelentőségét a Jangce vidékén található Liangcsu kultúrájához hasonlította. A hatalmas munkaerő mozgósítása és a ceremoniális terek kialakítása egy korai, állami szintű politikai hatalom meglétére utal, még akkor is, ha a vezetés jellegét feltáró elit sírokat egyelőre nem találtak a területen.

A felfedezés alapvetően finomítja a korai kínai államalakulatok kialakulásáról szóló történeti modellt, amely hagyományosan a Sárga-folyó és a Jangce medencéjének központi régióira fókuszált. Nancuo bizonyítja, hogy a keleti Lösz-fennsíkon már 5000 évvel ezelőtt is léteztek olyan magasan szervezett közösségek, amelyek képesek voltak monumentális építészet létrehozására.

A település jóval megelőzi a Kr. e. 2. évezredben virágzó, a Hszia-dinasztia korához kötött Erlitou bronzkori központját, valamint a birodalmat Kr. e. 221-ben egyesítő Csin-dinasztia korát is.