Orosz katona szobra váltja a lerombolt lengyel emlékművet

A kelet-szibériai Jakutszk városában egy ukrajnai harcokban elesett orosz katonának állítanak emlékművet pontosan azon a helyszínen, ahonnan korábban eltávolították a 19. századi lengyel száműzöttek emlékköveit – derül ki a Meduza független orosz hírportál beszámolójából. A történelmi emlékhelyek fizikai cseréje szorosan illeszkedik abba a tágabb állami emlékezetpolitikai folyamatba, amely az orosz–lengyel múlt konfliktusait, köztük a katinyi vérengzés hivatalos megítélését is radikálisan újraértelmezi.

Szemjon Szergejev, Jakutszk városának főépítésze a helyi médiának megerősítette, hogy a Kurasszov és Pojarkov utcák kereszteződésében már javában zajlanak az alapozási és burkolási munkálatok. A Krasznojarszkban, költségvetésen kívüli forrásokból elkészített szobrot Dmitrij Jegorov tengerészgyalogosnak szentelik, aki 2022-ben önkéntesként csatlakozott az orosz fegyveres erőkhöz.

A hivatalos katonai közlések alapján az orosz Csendes-óceáni Flotta 155. gárda-tengerészgyalogos dandárjának katonája 2023 szeptemberében, az ukrajnai donyecki régióban fekvő Novomajorszke település közelében vesztette életét. Jegorovot a harcokban tanúsított helytállásáért posztumusz az Oroszország Hőse címmel tüntette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök.

A mostani építkezés helyszínén 2001-től egy öt kőtömbből álló, félköríves kompozíció állt, amely a Jakutföldre száműzött, majd a helyi kultúra és nyelv kutatásában elmaradhatatlan érdemeket szerző lengyel tudósoknak állított emléket. A feliratokon Wacław Sieroszewski, Edward Piekarski, Jan Czerski és Aleksander Czekanowski neve, valamint egy, a politikai elnyomás áldozatainak szóló általános dedikáció szerepelt.

Az eredeti emlékművet 2023 tavaszán kordonokkal vették körbe, az emléktáblák eltűntek, majd szeptemberben magukat a köveket is ismeretlen helyre szállították. A regionális történelmi és kulturális örökségvédelmi hivatal a lépést akkor azzal indokolta, hogy a kompozíció adminisztratív szempontból nem minősült védett kulturális örökségnek.

A 19. századi lengyel függetlenségi felkelések (különösen az 1863-as januári felkelés) leverése után az Orosz Birodalom több tízezer lengyelt száműzött Szibériába. A büntetőtelepekre küldött értelmiségiek közül sokan a zord körülmények ellenére tudományos expedíciókat szerveztek, és lefektették a szibériai népek néprajzi, geológiai, valamint nyelvészeti kutatásának alapjait. Jelenlétük és tudományos örökségük évtizedekig a népek közötti kulturális együttműködés pozitív példájaként szolgált a helyi emlékezetben.

Az állami emlékezetpolitikai irányváltás azonban nemcsak a távol-keleti régiót, hanem a szmolenszki területen fekvő Katyn emlékhelyét is elérte. Az Orosz Hadtörténeti Társaság szervezésében 2026 áprilisában „A lengyel ruszofóbia tíz évszázada” címmel nyílt új kiállítás abban a katyni emlékkomplexumban, amelyet eredetileg a szovjet NKVD által 1940-ben kivégzett mintegy négyezer lengyel hadifogoly tiszt tiszteletére hoztak létre. A hivatalos indoklás szerint a tárlat a lengyel állami elit Oroszország iránti történelmi gyűlöletét hivatott bemutatni, ami egyértelműen jelzi a múlt hivatalos, központosított újraértelmezésének rendszerszintű jellegét Oroszországban.