Elmegyógyintézetbe kergette fiatal szerelmét Auguste Rodin
2015. november 12. 18:05
Százhetven éve, 1840. november 12-én született Auguste Rodin francia szobrász, a Gondolkodó alkotója, aki először ábrázolta az emberi testet a maga természetes szépségében a lelkiállapotok és érzelmek kifejezésére.
Korábban
Két évvel idősebb nővéréhez olyan erős szeretet fűzte, hogy annak halála után szerzetesnek állt. A rendház vezetője azonban felismerte képességeit és a szobrászat folytatására biztatta. Rodin legtöbb ismeretére önképzéssel tett szert, mert a főiskolára többszöri próbálkozásra sem sikerült bejutnia, s húsz évig kézművesként épületek díszítésén dolgozott. 1864-ben ismerkedett meg Rose Beuret varrónővel, aki életre szóló társa és modellje lett, bár házasságot csak 53 év együttélés után, két héttel az asszony halála előtt kötöttek. Rose hűségesen kitartott a gyakran félrelépő szobrász mellett, jóllehet ő kezdetben még a szellemi fejlődésben visszamaradt gyermekükkel sem sokat törődött.
Rodin 1866-ban vett részt először kiállításon, majd Olaszországban tanulmányozta Donatello és Michelangelo műveit. Bronzkorszak című alkotásával kavart vihart először, mert a kritikusok azzal vádolták meg, hogy élő alakról vette a gipszmintát. A hírnév 1877-ben köszöntött rá Keresztelő Szent János prédikál című szobrának kiállítása után. A díszítőművészetek múzeumának felkérésére kezdett dolgozni A pokol kapuja című monumentális művét Dante Isteni színjátéka ihlette. Bár a bronzkaput nem sikerült befejeznie, több alakja önálló életre kelt és bevonult a köztudatba, ilyen A gondolkodó, A csók és az Örök tavasz.
A megbízással önálló stúdió és egyre több jövedelmező felkérés járt, így Rodin 1883-tól már tanítványokat is fogadhatott. Ekkor kezdődött szenvedélyes és viharos szerelmi kapcsolata a 18 éves Camille Claudel szobrásznővel, Paul Claudel költő nővérével. A viszony szakítással ért véget, a lány elmegyógyintézetbe került, ahonnan soha többé nem engedték ki. Bár Rodin munkáit a kritika olykor alaposan lerántotta, Calais városa mégis őt bízta meg a százéves háború egyik történelmi eseményét megörökítő emlékmű elkészítésével, ennek nyomán született a Calais-i polgárok szoborcsoport. Az 1900-as párizsi világkiállítás után számtalan portrémegrendelést kapott, így megmintázta Sarmiento argentin elnököt, Victor Hugót, Balzacot, Nyizsinszkijt, Clémenceau-t és G.B. Shaw-t. 1917. november 17-én halt meg Meudonban, 77 éves korában. Minden szobrát és rajzait hazájára hagyta, kívánságának megfelelően fejfájának és sírfeliratának helyére A gondolkodó másolata került.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nácik
- Rekordáron kelt el a nácik által elrabolt szökőkút
- Zsidó ellenállók búvóhelyeit azonosították a bedzini gettóban
- Zsidómentő lengyel asszonynak állított emléket a Pilecki Intézet
- Holland történész tárta fel egy háborús bűnös katonatiszt magánéletét
- A Harmadik Birodalom asszonyai a Múlt-kor nyári számában
- Náci rabolt műkincs lehet egy Svájcban kiállított Cézanne-akvarell
- Digitálisan egyesítették újra Leonardo da Vinci legnagyobb kéziratát 17:29
- Fenyőgallyakkal világítottak az ősemberek a barlangokban 16:16
- Rekordáron kelt el a nácik által elrabolt szökőkút 15:06
- Kémek, kereskedők, túlélők: nők az amerikai forradalom idején 14:23
- Állambiztonsági forrásokból kutatják az erdélyi magyar értelmiséget 14:01
- Ókori folytonosságról mesél a Nílus-deltában feltárt település 13:33
- Visszanyerte eredeti színeit Perugino korai Madonnája 12:41
- Újra fókuszba került Ian Fleming világháborús hírszerző kommandója 11:49















