Újabb világháborús tömegsírokat keresnek a lengyelországi Lublinban

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) megkezdte a második világháborús német terror áldozatait rejtő tömegsírok felkutatásának legújabb, nyolcadik szakaszát a lublini Górki Czechowskie területén. Az eddigi, 2022 és 2025 között zajló feltárások során az intézet szakemberei öt azonosítatlan tömegsírból több mint hatvan, kivégzett személy – köztük hátrakötözött kezű áldozatok – maradványait hozták a felszínre – tájékoztatott az IPN lublini Kutatási és Azonosítási Irodája.

Dr. Artur Piekarz, az IPN irodavezetője szerint a most induló, háromhetesre tervezett kutatási fázis közvetlenül csatlakozik az elmúlt években feltárt, észak-déli tájolású fő szurdok déli részéhez. A térségben eddig a Lengyel Nemzet Elleni Bűntetteket Vizsgáló Bizottság (KŚZpNP) égisze alatt zajló nyomozás a legsikeresebb: 2022 óta az öt tömegsír feltárása mellett csak a tavaly júniusi ásatások során tizenöt áldozat földi maradványai kerültek elő.

A csontvázak helyzete brutális kivégzési módszerekre utal (az áldozatok keze hátra volt kötözve), a velük talált személyes tárgyak – Mária-érmék, rózsafüzérek, fogkefék, szemüvegek, valamint lengyel katonai és tűzoltó egyenruhák gombjai – pedig az áldozatok civil és egyenruhás hátterét is bizonyítják.

A mintegy 100 hektáros lublini Górki Czechowskie a német megszállás idején (1939–1944) a Harmadik Birodalom egyik kiemelt kivégző- és titkos temetkezési helyeként funkcionált a térségben. A háború után (1945–47 között) működő körzeti vizsgálóbizottság dokumentumai és az IPN megállapításai szerint a németek 1940 és 1942 között legalább hat nagyobb tömeges kivégzést hajtottak végre itt, elsősorban a lublini várban működő Gestapo-börtön foglyain, akiket a német rögtönítélő bíróságok ítéltek halálra.

Az áldozatokat vagy a helyszínen, a sírgödrök szélén lőtték agyon német Mauser fegyverekkel (amelyek hüvelyeit most is megtalálták a régészek), vagy már holtan szállították oda őket. Bár 1947-48-ban sokakat már részlegesen exhumáltak (ekkor 231 ember maradványait találták meg), az egykori jegyzőkönyvekhez nem csatoltak térképeket, így a tömegsírok pontos helye feledésbe merült.

A jelenlegi kutatások azért is rendkívül nehezek, mert a területet évtizedekig katonai lőtérként és robbantási gyakorlótérként használták a háború után, ami drasztikusan megváltoztatta a domborzatot, és számos sekélyebb sírt megsemmisített. Az IPN kutatói részben Rudolf Ostrzyński ezredes 1970-es és 80-as évekbeli tanúvallomás-gyűjtéseire támaszkodnak, amelyek szerint a német teherautók rendszeresen hajtottak a szurdokba, amit sortüzek követtek. Bár a legújabb feltárások során kiemelt csontokon az antropológusok egyértelmű lövésnyomokat azonosítottak, az áldozatok személyazonossága a személyes iratok hiánya miatt továbbra is ismeretlen.

A maradványokat a Lublini Orvosi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetébe szállítják részletes laboratóriumi és genetikai elemzésre.