Egyértelmű üzenetet közölt a világgal a megkorbácsolt rabszolga híres fotója

1863-ban egy Gordon néven ismert rabszolga mintegy 130 kilométert gyalogolt a louisianai mocsarakon át szabadságáért, miután elszökött arról az ültetvényről, ahol csaknem halálra korbácsolták. A polgárháború hevében az északi hírlapok hamar közölték történetét – a borzalmas sérüléseiről készült, mára ikonikussá vált fényképpel együtt.

Elkeseredett menekülés

Az év tavaszán az Unió seregei már mélyen behatoltak a déli területekre a Mississippi folyó mentén, kettévágva a Konföderáció erőit.

Az északi hadsereg XIX. hadteste a Louisiana állam déli részén, a Mississippi keleti partján fekvő Baton Rouge-nál táborozott, amikor egy mezítlábas, szakadt ruhákat viselő, láthatóan holtfáradt fekete férfi tántorgott a védvonalaikhoz.

A később Gordon, illetve „megkorbácsolt Peter” („Whipped Peter”) néven ismert férfi elmondta, St. Landry megyéből, John és Bridget Lyons ültetvényéről szökött meg, ahol olyan súlyosan megkorbácsolták, hogy utána két hónapig ágyban kellett feküdnie. Azt is elárulta, az ültetvényen további mintegy 40 ember raboskodik.

Amint felépült sérüléseiből, Gordon elhatározta, hogy megszökik, és az északi csapatok vonalai felé veszi az irányt.

Gyalog kelt át a mocsarairól híres állam nehéz terepén, majd magán a Mississippin is, miközben az erre a célra magával vitt vöröshagymákkal dörzsölgette be magát, hogy megtévessze az üldözői által alkalmazott kutyákat.

Tíz nap alatt, nyolcvan mérföld (130 kilométer) megtétele után érte el az uniós csapatok táborát, és részesült életében először a szabadságban.

A New York Daily Tribune című lap az év decemberi cikke szerint Gordon a következőképpen számolt be megpróbáltatásairól a katonáknak Baton Rouge-nál:

„A munkafelügyelő korbácsolt meg. A gazdám nem volt jelen. Nem emlékszem a korbácsolásra. Két hónapot ágyban feküdtem a korbácsolástól, és a sós víztől, amelyet a munkafelügyelő öntött a hátamra. Napról napra visszatértek az érzékeim – azt mondták, kissé őrült voltam. Le akartam lőni mindenkit.”

Gordon nem akarta, hogy szabadulása hiábavaló legyen: amint lehetséges volt, felcsapott katonának még ott, Louisianában, hogy segíthessen felszabadítani sorstársait.

Egy örökérvényű fénykép

Az északi sereg a nagyforgalmú folyami kikötővárosban komoly jelenlétet épített ki, és ennek keretében érkezett Baton Rouge-ba két New Orleans-i fényképész is: William D. McPherson és partnere, egy bizonyos Mr. Oliver.

Kettejük specialitása az üdvözlőkártyák, azaz a fényképpel ellátott, olcsón és tömegesen előállított, kisméretű kártyák előállítása volt, amelyeket az egyre szélesebb körben elérhető fényképészet csodáira ráeszmélő lakosság előszeretettel csereberélt egymás közt.

Miután hallották Gordon rendkívüli történetét, a páros tudta, hogy muszáj fényképet készíteniük róla. Először szakadt ruházata ellenére méltóságteljes, ülő pózban fotózták le, amint egyenesen a kamera lencséjébe néz. Második fényképük azonban világhírűvé vált, a rabszolgatartás kegyetlen mivoltának örök jelképévé.

Gordon levette ingjét, és megfordult, a kamerának háttal ülve. Hátán rendkívül vastag, egymást átszövő hegek hálója volt látható.

A rabszolgaság egyedülállóan kegyetlen intézményének tagadhatatlan bizonyítéka volt a kép, amely bármennyi szónál jobban közölte: Gordon egy olyan rendszer elől szökött meg, amely puszta létükért büntetett embereket.

A hátán látható sebek üzenetét kiemelte Gordon profilból látható arcának szerény, mégis csendes büszkeséget sugalló kifejezése azonnal megérintette a publikumot.

A kép először a legnépszerűbb korabeli magazin, a Harper’s Weekly lapjain jelent meg 1863 júliusában, ami biztosította, hogy gyakorlatilag minden északi háztartásba eljutott.

Gordon képe és története emberekként mutatta be a fehér amerikaiaknak a rabszolgákat, nem pedig vagyontárgyakként.

Rabszolgából katona

1863. május 22-én az Unió hadügyminisztériuma közzétette a 143. számú általános parancsot, amely lehetővé tette, hogy a felszabadított területek szabaddá vált rabszolgái csatlakozhassanak a hadsereghez.

Amint ennek hírét vette, Gordon is felcsapott az újonnan alakult 2. Louisianai Honi Gárda Gyalogezred kötelékébe, ezzel egyikévé vált annak a 25 000 felszabadított louisianai rabszolgának, aki részt vett a rabszolgaság felszámolásáért folytatott harcban. A későbbi beszámolók szerint kiváló szolgálatot nyújtott, többek között Port Hudson ostrománál is.

Gordon mellett összesen csaknem 180 000 afroamerikai harcolt az Unió oldalán a háború késői szakaszában, a legvéresebb ütközetekben is. A több mint 200 éve mások személyes tulajdonaként kezelt emberek végre saját kezükbe vehették sorsukat.

Egy ember fájdalmának öröksége

Sajnálatos módon nemigen áll rendelkezésre információ Gordon életének sem 1863 előtti, sem azutáni szakaszáról.

A rabszolgák, illetve felszabadított rabszolgák életét kutató történészek gyakran ütköznek abba a problémába, hogy a rabszolgatartóknak csupán a legminimálisabb adatokat volt kötelező nyilvántartaniuk az általuk birtokolt emberekről (a népszámláláshoz), így igen kevés megbízható életrajzi információ akad.

Habár Gordon (vagy Peter) eltűnt a történelem sodrában, tagadhatatlan, hogy maradandó nyomot hagyott egyetlen fotóval. A sebeiről készült fotó az amerikai polgárháború egyik meghatározó képévé vált, és a mai napig az egyik a rabszolgatartás borzalmainak legerősebb emlékeztetője.

McPherson és Oliver kiváló fotója számtalan kiadványban jelent meg az elmúlt több mint másfél évszázadban, rendszerint egyfajta figyelemfelhívásként arra, miért is küzdött az északi oldal a polgárháborúban.