Egy régi erőműből születik meg Közép Ázsia új kortárs művészet központja
Kulturális és kortárs művészeti központtá (Centre for Contemporary Arts – CCA) alakítják át Üzbegisztán fővárosának 1912-ben épült, első dízelüzemű erőművét, amely a nagyszabású ipari műemlék-rekonstrukciót követően 2026 tavaszán nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt.
Az intézmény a régió első állandó kortárs művészeti központjaként jön létre, amelynek célja, hogy összekapcsolja a 20. század eleji ipari örökséget a modern kreatív gazdasággal és a nemzetközi művészeti vérkeringéssel. A projektet Gayane Umerova, az alapítvány elnöke indította el.
Az épületegyüttes funkcióváltását és építészeti átalakítását a párizsi székhelyű Studio KO építésziroda (Karl Fournier és Olivier Marty) irányítja. A 2025 októberében az Art Basel Paris kiállításon bemutatott tervek alapján a komplexum egy nagy kiterjedésű kiállítási pavilont, előadótermeket, műhelyeket, könyvtárat, valamint egy színpaddá alakítható szabadtéri mozit is magában foglal. A felújítás során tradicionális üzbég építőanyagokat és modern, fényszűrő dizájnelemeket ötvöznek, megőrizve a helyszín ipari karakterét.
A központ kutatási és oktatási platformként is funkcionál: 2026 és 2028 között a londoni Architectural Association közreműködésével egy hároméves vendégiskolai (Visiting School) programot indítanak, amely a helyi, vernakuláris építészeti hagyományokat kutatja.
A taskenti dízelerőmű 1912-es megépítése és átadása a közép-ázsiai régió ipartörténetének egyik kiemelkedő mérföldköve volt. A cári Oroszország (az akkori Turkesztáni Főkormányzóság) uralma alatt ez az épület jelentette a hagyományos, selyemúti kereskedelemre épülő iszlám metropolisz fizikai modernizációjának és villamosításának kezdetét. Az áramszolgáltatás megjelenése alapjaiban változtatta meg Taskent infrastrukturális fejlődését a 20. század hajnalán.
Ez is érdekelhet
A korábbi ipari létesítmények kulturális célú, úgynevezett barnamezős újrahasznosítása Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már évtizedek óta bevett urbanisztikai gyakorlat (ennek legismertebb példája a londoni Tate Modern, amely szintén egy egykori erőműben kapott helyet). Közép-Ázsiában és a posztszovjet térség ezen részén azonban a taskenti projekt úttörő vállalkozásnak számít a műemlékvédelem és a kulturális infrastruktúra-fejlesztés területén.
A kezdeményezés nem csupán az épületet, hanem Taskent 20. századi kulturális örökségét is igyekszik revitalizálni. A 2026 decemberére tervezett Tashkent Film Encounters programsorozat kifejezetten a Szovjetunió idején, 1968 és 1988 között megrendezett, a korszakban a globális Dél (Ázsia, Afrika és Latin-Amerika) alkotóinak legfontosabb találkozóhelyeként számontartott Taskenti Nemzetközi Filmfesztivál történelmi örökségéhez nyúl vissza, azt a kortárs globális filmművészet kontextusába helyezve.
