Középkori apátság a szemétlerakó alatt

Hiába a lakóterület és a 70-es útközelsége, a 202 méteres, névvel el nem látott magaslaton található apátság ma már szörnyű állapotban fogadja a látogatót. Ránézésre nem is érzékelhető, ugyanis benőtte a növényzet, és fuldoklik a hétvégi telektulajdonosok illegálisan lerakott szemetében. A Budapest-térképek többségén nem jelölik, pedig egy turistaútvonal is érinti a területet. Tőszomszédságában egykoron egy katonai objektum volt (akárcsak a szomszédos Vadász-hegy csúcsán), ennek tornya még ma is látható.

A kánai apátság romjait a XIX. század végén fedezték fel a régészek. Sokáig tévesen a Szent Szabina templommal azonosították, ahol a legenda szerint Gellért püspök Budára utazásakor megszállt. Ugyanakkor a kánai apátság neve ismerős volt a forrásokból, de pontos helyét nem tudták ekkor még meghatározni, csak néhány apát neve volt ismerős a XV. század végéről. A romok azonosítása Győrffy György történésznek köszönhető, a régészeti kutatás pedig 1982-ben indult meg H. Gyürky Katalin vezetésével (az ásatásokról 1996-ban könyv is megjelent). Ebből kiderül, hogy a kolostor a XV. században egy tűzvész során teljesen leégett, s bár a XVI. században újjáépítették, végül a török hódításkor elnéptelenedett.

A kolostor a bencés rendé volt, de semmilyen forrás alapján nem azonosítható, hogy ki volt a védőszentje, s ebben a kérdésben a csillagászati vizsgálat sem járt eredménnyel. Erre azért volt szükség, mert a középkori templomok többsége keletelt, vagyis szentélyének irányát, a hossztengelyt felszentelése napján, a védőszent ünnepén a felkelő naphoz tájolják. A hossztengely irányának pontos meghatározása így hozzásegíthet a védőszent azonosításához.

Az ásatás során az is kiderült, hogy helyén a XI. században egy falusi plébániatemplom állt, körülötte temetkeztek a környékbeli falvak lakói. 1412-ből származó források említenek egy óbudai apácát, aki az itteni faluban született. A plébániához tartozott egy igényes kivitelű, hazánkban példa nélküli kis kőépület, amely valószínűleg a kegyúr, és a templom értékeinek őrzésére szolgált. Ezt a XIII -XIV. században lebontották a négyszögű belső udvaros kolostorépület építése során. A templom a kegyúri család temetkezőhelyeként szolgált.

Az ásatást alapos rétegtani megfigyelések kísérték. A rétegek, vagyis az építkezések során keletkezett feltöltések, és az egykoron a felszínt jelentő járószintek, az egykori tűzvészben elégett deszkapadló megkülönböztetése, a különböző szelvényekben megfigyelhető szintek azonosítása igen szemléletes épületrekonstrukciót tettek lehetővé. A rétegekben talált éremleletek - például egy XII. századi velencei ezüstpénz - segítségével az abszolút kormeghatározás is végrehajtható volt. Kiterjedt tárgyi leletanyag került elő az ásatások során: kerámiafazekak, üstök, palackok, fém kések, ollók, sarlók, kapák, kengyelek, csatok, csengők, üvegtárgyak, kőfaragványok egyaránt.

Az apátság elnevezését máig bizonytalanság fedi. Az 1258. évi oklevél egyik kiadásában nyilvánvalóan téves "Kava" szerepel a helyes "Kana" helyett. Ám mégis a "Káva" olvasat vált általánossá a bencés rend, sőt a katolikus egyház névhasználatában, sőt a Budai-hegység egyes turistatérképein máig kávai apátságként szerepel. A "Kána" alakot tette magáévá Győrffy György, és Zolnai László (a budavári szoborlelet feltárója). Tinódi Lantos Sebestyén viszont krónikájában "Kánya" néven említi. A "Kánya" elnevezést az is alátámasztja, hogy Kányakapu volt Sasadpuszta Kánya felé eső határrészének a neve. A Kána vagy Kánya elnevezés személynévi eredetűnek látszik, hisz az Árpád-korból ismerünk hasonló személyneveket (Cana, Kana). Ebből az elnevezésből vezethető le Győrffy György szerint magának a Kamaraerdőnek is a neve. Szerinte a kánai erdő nevét fordították a beköltöző svábok a XVIII. században Kanaer Wald-ra, ebből lett Kammerwald, és ennek magyarra való visszafordítása után keletkezhetett a Kamaraerdő. Ugyanakkor ez nem igazolható a korabeli forrásokból, így hivatalos álláspontnak továbbra is a Rupp Jakab-félét kell tekinteni, miszerint az elnevezés abból ered, hogy a törököktől való visszafoglalás után a magyar királyi kamara birtokában lévő erdős területet nevezték a betelepülő németek Kammerwaldnak, és ez lett magyarra fordítva.

A középkori bencés kolostor romjai méltatlanul feledésbe merültek. Szemben más Budapest környéki középkori emlékekkel (mint a solymári Szarka-vár, vagy az érdi Kutyavár), itt elmaradt az állagmegóvás, a falak körül illegális szemétlerakó és kóbor kutyák gyülekezőhelye található.

Mit gondol? Mi a teendő az apátság romjainak megóvása érdekében? Itt írja meg véleményét!