A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
2015. február 6. 14:01 Bagi Zoltán
Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! A latin szállóigével szemléletesen és tömören lehet kifejezni mindazt, ami 1686. szeptember 2-án történt Buda török őrségével és lakóival. A várba benyomult keresztény katonaság ugyanis hatalmas pusztítást vitt végbe. Bár Ali Abdurrahmán pasa halála után megszűnt az őrség szervezett ellenállása, a győzelemtől megrészegedett, bosszúra – és, ne feledjük, zsákmányra – éhes ostromlók oktalan öldöklésbe és gyújtogatásba kezdtek.
Korábban
A vesztesek sorsában osztozott a budai zsidó közösség is, amely ekkor már több mint négy évszázados múltra tekintett vissza. Budára az ehhez a valláshoz és etnikumhoz tartozókat elsőként IV. Béla király hívta be Ausztria területéről. A XV. század közepére az itteni Zsidó utcában (ma Táncsics Mihály utca) élő közösség vált a magyarországi zsidóság vezetőjévé, hiszen itt találjuk nyomát 1436-ban az első magyarországi rabbi, József működésének. Bertrandon de la Brocquière, III. (Jó) Fülöp burgundi herceg megbízásából keletre utazott lovag beszámolója szerint ekkor már jelentős számú (becslések szerint mintegy háromszázötven fő), javarészt a Francia Királyságból elüldözött zsidó élt a városban.
A mohácsi csatavesztés jelentős változást hozott a budai zsidók számára is. Mivel a várost és a várat mind a katonaság, mind pedig a magyar és német polgárság elhagyta, így a szegényeken és az itteni közösség tagjain kívül senki sem maradt. A zsidó közösség az önkéntes behódolás mellett döntött. Elöljáróik ezért Dunaföldvárnál jelképesen átnyújtották a város kulcsait Szulejmán szultánnak. A padisah ugyan privilégiumokkal jutalmazta a behódolt budaiak némelyikét, de áttelepítette őket az Oszmán Birodalom más városaiba.
A Zsidó utca egy ideig lakatlan maradt, ám lassan újra benépesült. Buda 1541. évi oszmán megszállását követően a Porta a birodalom más városaiból telepített ide zsidókat, azonban ők 1559-re a folyamatosan dúló végvári harcok miatt szinte egytől egyig elszöktek. A közösség a XVI. század folyamán csak lassan gyarapodott, valószínűleg ekkor települt vissza néhány, 1526-ban elköltöztetett zsidó család is, mint ahogyan a Bambergben 1686. november 25-én kihallgatott Jakab budai zsidó vallomásából kiderül. Eszerint „ősei igen régen, már a törökök bejövetele előtt is budai lakosok voltak. Jakab egyik leszármazottja azon zsidóknak, akiket Szulejmán török császár utódaikkal egyetemben minden adófizetés alól felmentett”. Kis létszáma ellenére a budai zsidó közösség gazdaságilag jelentős erővel rendelkezett, másrészt önkéntesen és öntudatosan állt a törökök mellett. Ennek magyarázatát Samuel Usque Consolação ás tribulações de Israel című művének egyik fejezetében találhatjuk meg. Eszerint a zsidók nagy vigasza volt az Oszmán Birodalom, ahol nyitva álltak a szabadság kapui, és a judaizmust szabadon gyakorolhatták, vagy visszatérhettek őseik hitéhez, nem úgy, mint a keresztény Európában, ahol gyanús betolakodónak tekintették, illetve megalázó helyzetbe kényszerítették őket. Persze a Porta számára is jól jövedelmezett a türelmesség, hiszen a zsidók mind adóalanyként, mind pénzkölcsönzőként hatalmas hasznot hajtottak a szultánoknak.
A budai zsidók említett önkéntes és öntudatos közösségvállalása a törökökkel már a tizenöt éves háború idején is megmutatkozott. Henrik Ottendorf 1663-ban kiadott útleírásában beszámolt arról, hogy az 1598. évi ostrom alkalmával egy zsidó asszony a Bécsi kapunál rohamozó keresztényekre egy, a Zsidó utcában álló ágyút elsütött, ami miatt a támadók végül elmenekültek. Evlia Cselebi egy hasonló esetet örökített meg művében Buda 1602. évi vívásának idejéből. Emellett útleírásában még a következőket jegyezte le ugyanerről az ostromról: „A harmadik ostromnál, mikor az ellenség e (Bécsi) kapun berohant, s a várat elfoglalandó volt, a zsidók egy-egy darab patkánymérget vettek a kezükbe, és zsidó nyelven azt mondogatták egymásnak: »Ha az ellenség bejön a várba, a mérget megnyaljuk; meghaljunk vagy megmeneküljünk.« A budai zsidók között manapság is közmondás ez: »Nyaljunk-e?«”
Bagi Zoltán írásának folytatását keresse a Múlt-kor téli számában!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Már 1947-ben megjósolta az okostelefonok világát egy francia film 16:32
- Elhunyt Johnny Mandel zeneszerző, a M.A.S.H. főcímdalának Oscar-díjas alkotója 15:58
- Kezdetben nem aratott osztatlan sikert Erkel Ferenc Himnusz-dallama 14:56
- Újjáépül a Nemzeti Múzeum ásatása keretében a regéci vár 13:59
- Soha nem lehetett tudni Walter Matthauról, mikor tréfál 13:33
- Szombat estétől a repülés világával ismerkedhetnek az érdeklődők az Aeroparkban 12:41
- Az amerikai hadsereg máig nem nyitotta meg a roswelli incidens titkosított dokumentumait 11:45
- Hat ember a történelemből, akire ösztönzőleg hatott a karantén unalma 10:42
