A mesterséges intelligencia alkalmazását kutatja az UNESCO
A mesterséges intelligencia és a dizájn kulturális örökségvédelemben, valamint a kreatív iparágakban betöltött szerepét vizsgáló globális felhívást tett közzé az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO). A június 15-ig nyitott program célja, hogy a puszta ipari automatizáláson túlmutatva feltérképezze azokat a jó gyakorlatokat, amelyek az új technológiák segítségével támogatják a történelmi értékek megőrzését, az oktatást és a társadalmi integrációt.
A nemzetközi kezdeményezés keretében a szervezet olyan intézmények, kutatók, oktatók és innovátorok jelentkezését várja angol vagy kínai nyelven, akik az MI és a dizájnelmélet ötvözésével hoznak létre társadalmi hasznosságú projekteket.
A felhívás négy kiemelt tematikus területre fókuszál: a kulturális örökség védelmére, dokumentálására és interpretációjára; a kulturális turizmus és a látogatói élmény tervezésére; a divat- és kreatívipar innovációira; valamint a dizájnelméleti oktatásra és a kapacitásbővítésre. A szakmai zsűri által kiválasztott, 2026. július 15-én kihirdetendő legjobb esettanulmányok hivatalos UNESCO-elismerésben részesülnek, bekerülnek a szervezet nemzetközi kiadványaiba, valamint globális kiállításokon és szakmai fórumokon is bemutatkozhatnak.
A program elindítása jól tükrözi azt a paradigmaváltást, amely az elmúlt években a mesterséges intelligencia megítélésében és alkalmazásában globális szinten végbement. Az UNESCO koncepciója szerint a technológiai fejlődésnek nem kizárólag a gazdasági termelékenységet kell szolgálnia, hanem az inkluzivitás, az akadálymentesítés és a kulturális relevancia elveit szem előtt tartva, emberközpontú módon kell beépülnie a tudományos és kulturális térbe. Azáltal, hogy a fókusz a helyi tudásbázisok és a kreatív megélhetési formák támogatására irányul, a szervezet a technológia felelős, a társadalmi kohéziót erősítő használatát kívánja ösztönözni a kultúra és a művészetek területén.
Ez is érdekelhet
A kulturális örökségvédelem módszertana az elmúlt évtizedekben drasztikus átalakuláson ment keresztül. Míg a 20. században az értékmentés elsősorban az analóg dokumentációra, a fizikai restaurálásra és az archívumi tárolásra korlátozódott, a 21. század eleji digitalizációs hullám, majd az algoritmusok és a mesterséges intelligencia megjelenése új távlatokat nyitott a műemlékvédelemben.
Napjainkban az MI-alapú prediktív modellezés, a gépi tanulás és a fejlett 3D-rekonstrukciós eljárások már nemcsak a sérült vagy megsemmisült történelmi műtárgyak, épületek és régészeti lelőhelyek digitális újraalkotását teszik lehetővé, hanem a töredékes ókori szövegek fordításában, a globális éghajlatváltozás kulturális javakra gyakorolt hatásainak előrejelzésében, valamint a múzeumi anyagok interaktív interpretációjában is kulcsszerepet játszanak.
