Az MI múzeumi forradalma: új lehetőségek és képzések a szakembereknek

A mesterséges intelligencia (MI) rohamléptékű térnyerése a kulturális örökségvédelmi szektort, így a múzeumok mindennapi működését is alapjaiban formálja át. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ Igazgatósága (MOKK) erre a technológiai kihívásra válaszolva 2026. május 25. és június 5. között újra elindítja „A mesterséges intelligencia múzeumi alkalmazási lehetősége” című hiánypótló továbbképzését.

A harmincórányi, kombinált oktatási formájú képzés részben önálló e-learning modulokból, részben online kontaktórákból áll. A tanfolyam célja, hogy gyakorlati és elméleti útmutatást adjon a múzeumi szakembereknek az MI-alapú technológiák intézményi integrációjához.

A tematika felöleli a mesterséges intelligencia szinte teljes spektrumát: a látogatói útvonalak szenzoros elemzésétől, a virtuális tárlatvezetők és többnyelvű chatbotok alkalmazásától kezdve az adminisztratív feladatok (például katalógusok vagy pályázatok) automatizálásán át a digitális múzeumi archívumok algoritmus-alapú metaadatolásáig és tartalomfejlesztéséig.

A képzés kiemelten foglalkozik a jogi és etikai kihívásokkal is. Dr. Verebics János, az ELTE egyetemi docense, a kurzus egyik oktatója hangsúlyozta: a legfőbb intézményi kihívás a versenyképesség megőrzése az MI lehetőségeinek kiaknázásával, miközben a tudományos közösségbe vetett bizalom, az adatvédelmi és a szerzői jogi normák is sértetlenek maradnak.

Magdó Emil kommunikációs stratéga a személyre szabott kommunikáció és az esélyegyenlőség (akadálymentesítés) terén emelte ki a mesterséges intelligencia szerepét. Rámutatott, hogy az MI-vel támogatott audionarráció, az élő jelnyelvi avatárok és az automatikus feliratozás új távlatokat nyitnak az érzékszervi vagy kognitív nehézségekkel élő látogatók múzeumi integrációjában.

A tavalyi évben sikeresen debütált tanfolyamra 2026. április 27-ig lehet jelentkezni a MOKK online felületein.

A múzeumok digitalizációjának új korszaka

A múzeumok – mint a kulturális örökség őrzői – hagyományosan konzervatív, a fizikai műtárgyközpontúságra építő intézmények voltak. Az ezredfordulót követő első nagy paradigmaváltást a gyűjtemények digitalizációja (a tárgyak fotózása és online adatbázisokba rendezése) hozta el. A jelenleg zajló második, mesterséges intelligencia vezérelte forradalom azonban már nem csupán az adatok tárolásáról, hanem azok aktív, intelligens feldolgozásáról és a látogatói interakciók újraértelmezéséről szól.

Az MI bevezetése a múzeumi szektorban alapvető strukturális változásokat indíthat el. Bár a technológia soha nem látott hatékonyságot ígér a gigantikus, gyakran feldolgozatlan (papíralapú vagy alapfokon digitalizált) gyűjteményi raktárak feltárásában és a műtárgyak közötti rejtett, emberi ésszel nehezen átlátható összefüggések (mintázatok) azonosításában, komoly szakmai dilemmákat is felvet.

A "humán kontroll" határának meghúzása – vagyis annak eldöntése, hogy a történelmi interpretációt, a tudományos kutatást és a műtárgyak kontextualizálását milyen mértékben lehet algoritmusokra bízni az "algoritmikus torzítás" (bias) veszélye nélkül – a 21. századi muzeológia egyik legkritikusabb kérdése. A MOKK továbbképzése ezt az átmenetet hivatott segíteni, biztosítva, hogy a technológiai fejlődés ne írja felül a múzeumok tudományos hitelességét.