Árverezik Hitler munkásparadicsomát
Egy csodálatos balti-tengeri szigeten, Rügenen négy és fél kilométer hosszan kígyózik egy valódi épület-monstrum: Prora, a Hitler személyes óhajára épült náci munkásparadicsom. A náci múlt emblematikus épület-komplexumával egyetlen háború utáni rendszer sem tudott mit kezdeni. A német kormány nemrég elszánta magát, és elárverezteti a balti-tengeri falansztert.
A rügeni kolosszus
| Prora képeslapon |
A Balti-tenger partján, Rügen gyönyörű fekvésű szigetén 4 és fél kilométer hosszan húzódik egy üdülő-monstrum, melynek ötlete egyenesen Hitler fejéből pattant ki. A náci állam munkásparadicsomának szánt Prora-komlexummal - csakúgy, mint a náci korszak más épületeivel vagy magának a német múltnak bizonyos elemeivel - a német kormány évtizedek óta nem tud mit kezdeni. Az ország vezetése nemrég elszánta magát, és elhatározta, hogy megszabadul az épületszörnytől. A Prorát elárverezik.
A gigászi nyaraló-komplexum célja az volt, hogy kifogja a szelet a szakszervezetek vitorlájából, lecsendesítse a szociális elégedetlenséget, és mindezzel a náci eszmék mellé állítsa a német munkásságot. Hitler feloszlatta a szakszervezeteket, és helyükbe létrehozta a Német Munkafrontot, melybe a dolgozóknak kötelező volt belépni. A náci irányítású "érdekvédelmi" szervezet útjára indította a Kraft durch Freude mozgalmat, melynek jelentése: az örömből fakad az erő.
A Kraft durch Freude még a maga hazugságaival és propagandisztikusságával is - visszatekintve - a modern tömegturizmus előfutásrának is tekinthető, ha mégoly visszataszító eszme szolgálatában állt is. A tömeges üdültetés szolgálatába állított hatalmas nyaraló-komplexumok építése ugyanis rögtön a második világháború után indult meg szerte a világon.
A Prora méretei ma is elképesztőek: 8 000 szobájában egy időben 20 000 ember lakhatott, s valamennyi szoba a tengerre nézett. Célja pedig egyértelmű volt: azért építették, hogy a katonák kiváló kondícióban indulhassanak a háborúba, a munkások pedig egyre többet és többet termeljenek a náci államnak.
Hitler álmát az NDK váltotta valóra
A Prora építése 1936-ban kezdődött, ám a második világháború 1939-es kitörésekor, Lengyelország lerohanásakor megtorpant. Az 1937-es párizsi világkiállításon - amikor a németek még nem számítottak annyira szalonképtelennek - az épület még nagydíjat is kapott. Az építkezés 1943-ban teljesen leállt, és a komplexumot teljes egészében sohasem fejezték be.
| Romokban |
A szovjet hadsereg Németország legyőzése után, 1945-ben le akarta rombolni Prorát, ám végül a nyolc fő épülettömb küzül csak hármat robbantottak fel. A komplexum bizonyos részeit a németek nyakába szakadt újabb - a monumentalitás iránt hasonlóképp vonzódó - diktatúra, a kommunista NDK fejezte be: 1950-től egy darabig az épület az új keletnémet hadsereg egyik első laktanyájaként szolgált. A környéket lezárták és szögesdróttal vették körül, a Prorát a keletémet kormány szigorúan védett katonai területté nyilvánította.
A történelem iróniája, hogy Hitler álmát részben az NDK váltotta valóra, hiszen a komplexum egy részéből végül mégis üdülő lett. A Walter Ulbricht üdülőbe éveken keresztül érkeztek családostul a keletnémet néphadsereg érdemes tisztjei. Németország 1990-es újraegyesítése után a komplexum a szövetségi kormány tulajdonába került, néhány évig itt működött Európa legnagyobb - 600 ágyas - ifjúsági szállása.
A Prorát nem sikerül sem visszailleszteni a természetbe, sem beleilleszteni a nemzeti emlékezetbe. Mi legyen hát a Balti-tenger egyik legszebb partszakaszán évtizedek óta éktelenkedő, hatemeletes betonromokkal?
Lerombolni bűn, megőrizni kár
A Prora múltja elég szégyenteljes tehát - nem csoda, hogy a helyi és állami vezetők évek óta törik a fejüket, mit kezdjenek vele. A helyzetet csak bonyolítja, hogy az épületegyüttest nemrég történelmi jelentőségű emléknek nyilvánították. A komplexum bizonyos részeiben számos apróbb múzeum, boltocska és kávézó van, melyek elviselhetővé teszik a hangulatát - ám az épület legnagyobbrészt nem más, mint egy hatalmas, csúf és romos betonkupac.
A kormány illetékesei nemrég elszánták magukat, és részben kezelni akarják a problémát. A romhalmaz 2 és fél kilométeres szakaszát a hozzá tartozó 75 hektáros telekkel szeptember 23-án elárverezik. A kikiáltási ár 125 000 euró.
| Feldolgozhatatlan, akár a múlt |
Azt azonban elismerte, hogy a csúf, kibelezett épület lerombolása bűncselekmény volna, hiszen Németország szigorú törvényekkel védi a történelmi jelentőségű épített örökséget. Az is jókora probléma - tette még hozzá Schaumann -, hogy a komplexum betonváza olyannyira elöregedett és rossz állapotú, hogy jószerivel képtelenség felújítani - megintcsak a szigorú német építési szabályzatoknak köszönhetően.
A polgármester ugyanakkor világosan közölte: ha egy befektető meg is szerezné a telket, és engedélyt kapna az épületek lebontására, a binzi tanács soha nem adna ki építési engedélyt erre a területre. Binz városa semmilyen módon nem fog belekeveredni Prora történetébe - mondta a polgármester, s hozzátette: már az is hatalmas költségeket fog a jövőbeni tulajdonosra róni, hogy az összeomlástól megóvja a romhalmazt.
Schaumann arra a kérdésre nem kívánt közvetlen választ adni, hogy árnyat vet-e a náci múlt az egész városra. "Az egész probléma rendkívül érzékeny" - szűrte le végül a tanulságot.
