Látványraktár fogadja a Nemzeti Múzeum látogatóit

A gyűjtemény gyarapítása során a magyar történelem, társadalom- és művelődéstörténet, ipartörténet emlékeit reprezentáló darabok megszerzését tűzték ki célul. A tárgyak egyrészt híres történelmi személyiségek, politikusok, művészek, tudósok relikviái, másrészt kortörténeti dokumentumok egy-egy adott korszak, társadalmi réteg életmódjának jellegzetes kellékei lehetnek.

Dísztál figurával, Zsolnay gyár, 1960-as évek

A kerámiagyűjtemény korszakhatára a 17. század elejétől napjainkig tart, a legkorábbi tárgy pedig egy 1610-es évszámot viselő habán tányér. A 21. századot többek között a hollóházi porcelángyár díszvázája képviseli, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulója alkalmából készítettek.

Az első teremrészben az ólommázas cserépedények és a fehér ónmázas fajanszok kaptak helyet, és különösen jelentős a múzeum gazdag habán anyaga is. A Magyarországon letelepedett németajkú anabaptista habánok jellegzetes színvilágú edényeit többnyire tejfehér, ritkábban kék vagy sárga alapfelületen ragyogó kék-zöld-sárga-mangán későreneszánsz, illetve török-perzsa eredetű virágos mintával díszítették. A habán kerámia a 17. században élte virágkorát, de még a 19. században is készítettek ilyen jellegű korsókat, tálakat a Felvidéken és a Dunántúlon, valamint Erdélyben.

Ki azok a habánok?

A hutteriták vagy hutteri testvérek, régi magyar nevükön habánok a protestantizmus egyik ágából, az anabaptizmusból keletkezett keresztény vallási csoport. Tagjai szigorúan szabályozott kommunisztikus közösségekben, teljes vagyonmegosztásban élnek. A 16-18. században Közép-Európában, így a Magyar Királyság és Erdély területén éltek. A 18. században kivándoroltak Amerikába. Ma az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában találhatóak meg többezres közösségeik, amelyek a többi anabaptista csoporthoz (ámisok, mennoniták) hasonlóan a modern életmódot teljes mértékben elutasítják. A hutteriták a német nyelv egy archaikus nyelvjárást beszélik.

A második teremrészben a 19. századi hazai kőedénygyártás központjainak munkáiból kapnak ízelítőt a látogatók, amelyek közül Kassa, Körmöcbánya, Igló, Pápa, Batiz klasszicista stílusú edényei emelhetők ki. A magyar porcelángyártás korai időszakát a néhány regéci és a jóval gazdagabb herendi anyag reprezentálja.

Teleki Domonkos emlékpohara, 1855

Láthatók a világsikert arató pécsi Zsolnay gyár mázkísérletei, újításai nyomán születő csodálatos szecessziós kerámiák is. Ipartörténeti dokumentum az a feliratos fehér porcelán szigetelőcsiga, amelyet a hazai vasút és a posta kizárólagos ellátásáról szóló szerződés megkötésének emlékére ajándékoztak Baross Gábor közlekedési miniszternek.

A harmadik kiállítási egységben történelmi tematikájú emléktárgyak és változatos politikatörténeti anyag dokumentálják a millenniumi korszakot, illetve a világháborúk időszakát. A 20. századi hazai porcelángyártást az említetteken kívül a volt pesti Drasche, majd Kőbányai Porcelángyár, a Gránit Porcelán- és Kőedényárugyár Rt, illetve a Hüttl-féle Aquincumi Porcelángyár termékei jelzik. A 20. század második feléből néhány jellegzetes iparművészeti és kortörténeti darab látható, ahol két szekrényben kapott elhelyezést a hazai gyógyszerészet emlékeiből ízelítőt nyújtó patikaedény gyűjtemény. A termet lezáró hátsó szekrénysort az üveggyűjtemény foglalja el: ott többek között több 18. századi pálinkás butella, valamint pincetokpalack található.

A látványraktár vezetés mellett - jelenleg ingyenesen - látogatható, kedden és vasárnap 11, 14 és 16 órakor, maximum 15 fő számára. Jelentkezni a 327-7773-as telefonszámon lehet.