2021. nyár: Végzetes asszonyok
ITT támogathatsz bennünket

Akitől a pápa idézett: egy feszültségkeltő mondat hátterében

2006. szeptember 22. 12:30

A muzulmán világ egy emberként háborodott fel XVI. Benedek azon szavain, amelyeket II. Manuel, Palailogosz dinasztiából származó császártól idézett. A pápa rögtön bocsánatot is kért, így itt az ideje, hogy kiderítsük, a 14. században milyen körülmények között születhetett meg az ominózus szövegrészlet.

Akik átrajzolták a Balkán térképét

Az egykor a Mediterráneum jelentős részét uraló Bizánci Birodalom a 14. század végére már csak Konstantinápoly városát jelentette. Az okok messzire vezethetők vissza: a Latin Császárság 1261-es bukása után a hatalmat megszerző Palailogoszok nem tudtak úrrá lenni a folyamatos zűrzavaron, a válság jelei szinte minden téren megmutatkoztak. Megszűnt a bizánci kereskedelem, a birodalom ki volt szolgáltatva Velence és Genova kénye-kedvének. Az állandó polgárháborús helyzet lehetőséget teremtett idegen hatalmak térnyerésének.

I. Bajezid és II. Manuel

Az egyik ilyen hatalmat az oszmánok jelentették. A 13. század végén Nyugat-Anatóliában megjelenő török törzs alig száz évvel később, 1389-re már több mint 260 ezer km2-t tartott felügyelete alatt. A bizánciak csak Bursza, Nikaia és Nikomedia elfoglalása után kezdték komolyan venni az ellenféllé váló törzseket. Az oszmánok előretörésében több tényező játszott közre, ezek közül az egyik legfontosabb a balkáni államok megosztottsága volt. A folyamatos háborúskodásban a szemben álló felek szívesen alkalmazták az oszmán katonákat zsákmány vagy zsold fejében. Amikor 1354-ben a már európai területen fekvő Gallipolit is elfoglalták, nem lehetett őket rávenni a távozásra. 1365-ben I. Murád szultán (1360-1389) már Drinápolyba (Edirne) helyezte át a székhelyét.

Amit sikerült 50 évvel elodázni: Konstantinápoly eleste, 1453

A történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a keresztény Európa milyen mértékben észlelte az oszmánok jelentette veszélyt. A Balkán ugyanis mindig "puskaporos hordó" volt, az egyház számára is ingoványos területet jelentett a görög-keletiek és a bogumil eretnekek miatt. A térség történetében fontos szerepe volt a Magyar Királyságnak, így a Szentszék számított is a magyar király térítéseket célzó tevékenységére. I. (Nagy) Lajos király számos hadjáratot indított a déli határokon túlra, de áttörő eredményt nem tudott elérni. A térítések nagyrészt kudarcba fulladtak, a szerzetesek pedig csak katonai segítséggel tudtak eredményesen működni. A magyar király a Duna mellett bolgár területeken fekvő vidini bánság kialakításával egy hídfőállás létrehozására törekedett. Ezt azonban 1368 végére az utánpótlási nehézségek és az állandó támadások miatt fel kellett adnia. Jól jellemzi a bonyolult helyzetet, hogy a magyar király harcolt a törökök ellen is, bár ők a havasalföldiek csapatait erősítették.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. nyár: Végzetes asszonyok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár