Kézikönyv Magyarország és a keresztesek kapcsolatáról

Megítélés a jó kezdetektől a rossz befejezésig

A keresztes hadjáratok megítélése történeti koronként változott. Laszlovszky József, a kötet egyik szerkesztője ezeket foglalja össze, nem palástolva el a kutatási nehézségeket. Felhívja a figyelmet az értékelést befolyásoló politikai szempontokra és ideológiai tényezőkre, a terminológiai pontatlanságokra. Szerinte ahogy 2001. szeptember 11-e után még markánsabbá vált a "másik oldal" véleményének a megismerése, úgy hasonló problémák mutatkoznak az egyházi lovagrendekről alkotott ismeretekben. A történet nem példa nélküli: a Harmadik Birodalom keleti politikáját a marxista történetírás előszeretettel vetítette vissza a Német Lovagrend hasonló irányú törekvéseire.

A kötet két nagy témakört tárgyal: a keresztes hadjáratokat, illetve az egyházi lovagrendek magyarországi jelenlétét. Mivel a szerkesztők szerint a profán történelemszemlélet hajlandó figyelmen kívül hagyni a vallásos meggyőződést, ami a Szentföld felszabadítására induló tömegek fő mozgatórugója volt, így a keresztes háborúk teológiai, spirituális és egyházpolitikai hátterének fontos kérdését a kötet másik szerkesztője, Zsengellér József elemzi. John France a korai keresztes hadjáratok eseménysorát mutatja be, Borosy András és Laszlovszky József tanulmánya pedig bekapcsolja Magyarországot az európai vérkeringésbe.

A szakirodalom három fontos korszakot különít el az Árpád-kori Magyar Királyság és a keresztes hadjáratok vonatkozásában. Ennek csúcspontját II. András 1217-es vállalása jelentette, ezért az akcióval három tanulmány is foglalkozik. Zsoldos Attila Magyarország bel-, és külpolitikai helyzetét mutatja be, amikor a király atyjának, III. Bélának a fogadalmát valósította meg, de lelkesedése nem volt határtalan: a Szentszéknek többször is figyelmeztetnie kellett az eskü végrehajtására. Veszprémy László magával a hadjárattal ismerteti meg az olvasót: a források segítségével részletesen elemzi a történéseket: az időközben fellépő pénzügyi nehézségeket, az óvatos hadi felfogást és a hazautat. Major Balázs "a másik oldalt" képviselve arra tér ki, hogyan látták az arabok a magyar kereszteseket, és felhívja a figyelmet a keleti kútfők sajátosságaira, sokszínűségére.

Akkó elestével (1291) nem értek véget a Szentföld visszafoglalására tett kísérletek, amint ezt Norman Housley A kései keresztes hadjáratok c. tanulmánya is bizonyítja. A kérdést 1274 és 1580 között egyetlen pápa sem vette le a napirendről, bár a keresztes eszme átalakult a husziták, majd az oszmánok elleni küzdelem vezérgondolatává. Bárány Attila Magyarország szerepét taglalja a kései keresztes hadjáratokban. Az Anjou-korban úgy tűnt, hogy a magyar király nélkül egyetlen nagyobb keresztes vállalkozás nem képzelhető el. Az oszmánok előretörése Zsigmondot, Hunyadi Jánost is tettekre sarkallta. A szerző árnyaltan mutatja be Mátyás reális gondolkodását és elképzeléseit.

Majorossy Judit, a kötet harmadik szerkesztője békésebb vizekre invitálja az olvasót. Tanulmányában nem hadi cselekményekről, hanem a zarándokok hétköznapjairól nyerhetünk képet. Hogyan lehetett megközelíteni a területet? Milyen papírokra volt szükség? Meddig tartott az út? A felmerülő nehézségek közismertek voltak. Nem véletlenül vélekedett így Eberhard württembergi herceg: "Három dolog van egy férfi életében, amit ilyen vagy olyan okból az ember nem szívesen tanácsol másoknak: a házasság, a háborúskodás és a szentföldi zarándoklat. Mindegyik jól kezdődik, de igen könnyen rosszul végződik."

1. Megítélés a jó kezdetektől a rossz befejezésig
2. A régészettől a hiedelmekig