Állami mentőövet kérnek a brit kerámiaipari örökségi védelmére

Stoke-on-Trent önkormányzata több tucatnyi történelmi épület megmentésére hívta fel a központi kormányzat, a nemzeti finanszírozó testületek és a magánbefektetők figyelmét. Jon Rouse, a városi tanács vezérigazgatója a The Art Newspapernek elmondta, hogy a következő évtizedben mintegy 325 millió fontra lenne szükség a legkritikusabb helyszínek stabilizálásához és helyreállításához.

Ebből a keretből 150 millió fontot kizárólag a chatterley-i (Chatterley Whitfield) szénbánya-komplexum emésztene fel, amelyet a Historic England örökségvédelmi szervezet a gyors és közvetlen romlás veszélyének kitett műemlékként tart számon. A város jelenleg több mint 275 műemlék épülettel, 22 természetvédelmi területtel és mintegy 1500, a kerámiagyártáshoz kötődő történelmi helyszínnel rendelkezik, amelyek közül tizenhat már hivatalosan is veszélyeztetett státuszú.

Az enyészet leglátványosabb szimbólumai az egykor a városkép meghatározó elemeit jelentő, palack alakú égetőkemencék: a korábbi mintegy kétezerből mára mindössze 47 maradt fenn, zömük romló szerkezeti állapotban és elhagyatottan áll.

Phil Crow fotográfus, aki az elmúlt években szisztematikusan dokumentálta a megmaradt kemencéket, arra hívta fel a figyelmet, hogy a magántulajdonban lévő, magas fokú műemléki védettséget élvező épületek gazdái a szigorú szabályozások miatt gyakran nem tudják finanszírozni a speciális állagmegóvást.

A helyzetet tovább rontja, hogy a brit város nem kap olyan szintű strukturált állami és kulturális védelmet, mint más, nemzetközileg elismert kerámiaipari központok, például a francia Sèvres és Limoges, a holland Delft, a dél-koreai Incshon vagy a kínai Csingtöcsen.

A Staffordshire Potteries néven ismert észak-angliai régió a tizennyolcadik század végétől a globális kerámiaipari innováció centruma volt; olyan világhírű manufaktúrák működtek itt, mint a Wedgwood, a Spode vagy a Royal Doulton. Ezek az üzemek a finom csontporcelántól az étkészleteken át a díszvázákig mindent gyártottak a világpiac számára.

A virágzás egészen a huszadik század második feléig tartott, amikor az iparág drasztikus hanyatlásnak indult, a város pedig elveszítette munkahelyeinek több mint hatvan százalékát. Az ipari forradalom idején kiépült innovatív gyártási technológiák fizikai mementói így mára a gazdasági veszteség látható jelképeivé váltak.

A megmentési kísérletek ugyanakkor nem teljesen előzmény nélküliek: a Spode gyár, a Middleport Pottery vagy a helyi áruraktárak sikeres rehabilitációja már bizonyította, hogy az ipari épületek lakhatási, kreatívipari és kulturális célokra is hosszú távon hasznosíthatók.

Andy Perkin, a Potteries Heritage Society örökségvédelmi társaság képviselője kiemelte: a kért állami források fenntarthatóságához elengedhetetlen a helyi közösségek bevonása. A városvezetőség jövőbeni céljai között szerepel az UNESCO Kreatív Város címének elnyerése is, amely a történelmi örökség fizikai megóvása mellett egy új, kulturális fókuszú gazdaság megteremtését és a helyi identitás megerősítését is szolgálhatja.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyesült Államok

• Donald Trump nevét kapja egy jeruzsálemi régészeti központ
• A tiltakozások ellenére is jóváhagyták Donald Trump diadalívének terveit
• Újrafőzték George Washington háborús sörreceptjét
• Újraértékelték az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat eszmei hátterét
• Újabb azonosítatlan jelenségekről szóló fájlokat tett közzé az amerikai védelmi minisztérium
• Első világháborús szellemflotta nyugszik a Mallows-öbölben