90 éve halt meg Görgey Artúr

A kémikus tábornok

Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként 1818. január 30-án Toporcon (ma Toporec, Szlovákia) született. Iskoláit Késmárkon és Lőcsén végezte, s bár tanár szeretett volna lenni, apja a katonatiszti pályára kényszerítette. 1832-től a tulni utásziskolában tanult, 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor-huszárezredben kapta meg. Az egyhangú szolgálatot apja halála után otthagyta, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Redtenbacher professzor tanársegédjeként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata.

1848 márciusa után szeretett volna képzettségének megfelelő állást kapni Magyarországon, de hiába pályázott a műegyetem kémiai tanszékére. Görgey felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, a forradalommal rokonszenvezve ekkor hagyta el családnevéből a nemesi y-t, s bár az utókor mindmáig így írja nevét, ő maga élete végéig következetesen a Görgei aláírást választotta. 1848 júniusában századosi rangban belépett az alakuló magyar hadseregbe, nemsokára már őrnagyként Szolnokon szervezte a Tiszán inneni mozgó nemzetőrséget. Jellacic horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték, a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokaként.

Nevét országszerte ismertté tette, amikor a pákozdi csatát követő napon, szeptember 30-án a Jellacic megbízásából az osztrákokhoz igyekvő Zichy Ödön grófot rögtönítélő bíróság elé állíttatta és hazaárulóként felakasztatta, s neki volt köszönhető, hogy Jellacic horvát bán tartalék hadosztálya Ozoránál fegyverletételre kényszerült.

Kossuth felfigyelt rá: határozott magatartását elismerve tábornokká léptette elő, s az osztrák határon táborozó magyar sereg előőrsét bízta rá. Részt vett a schwechati csatában, ennek elvesztése után november 1-jén a feldunai hadsereg főparancsnoka lett. Görgey új posztján is kiemelkedő katonai képességeket árult el: "összerázta" seregét, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, mindig megőrizte higgadtságát és számtalanszor mutatott példát személyes bátorságával. A Windischgrätz herceg vezette, túlerőben lévő osztrák csapatok elől kénytelen volt visszavonulni, s feladta a védhetetlen fővárost. Vác felé hátrált, itt tette közzé proklamációját (váci nyilatkozat), amelyben leszögezte: a fel-dunai hadtest ragaszkodik a királyra és az alkotmányra tett esküjéhez, gyakorlatilag kivonva magát a honvédelmi bizottmány közvetlen rendelkezése alól.

Az osztrák főerőt a Tisza elleni támadástól elvonva az északi bányavárosok felé indult. Szüntelen harcok közepette eljutott a Szepességbe és a Branyiszkói-hágón áttörve egyesült a többi magyar sereggel. Görgey nem értett egyet Dembinszky fővezérségével, s a vesztes kápolnai ütközet után a tiszafüredi haditanácsban a tisztek nagy részét maga mögött tudva elérte annak felmentését.

1. A kémikus tábornok
2. A magyar fősereg vezére