Történészek tiltakoznak egy frankóista kereszt örökségvédelme miatt

Két spanyol történész, César Rina és Miguel Ángel del Arco Blanco nyilvánosan elhatárolódott attól az extremadurai kormányzati határozattól, amely az ő kutatásaikra hivatkozva javasolt műemléki védelmet egy cáceresi frankóista kereszt számára. Az El País spanyol napilap riportja szerint a szakemberek felháborítónak és elfogadhatatlannak tartják, hogy a hatósági irat kiragadott és félrevezetően idézett részletekkel próbálja tudományosan igazolni a diktatúra egyik legismertebb helyi szimbólumának megtartását.

A konfliktust kiváltó örökségvédelmi eljárást az Extremadura régiót irányító, a jobboldali Partido Popular (PP) és a szélsőjobboldali Vox által alkotott koalíció indította el augusztusban. A határozat célja, hogy kiemelt kulturális örökségvédelmi státuszt (Bien de Interés Cultural, BIC) biztosítson a cáceresi Plaza de América terén álló Cruz de los Caídos (az elesettek keresztje) számára, megakadályozva ezzel annak törvényi kötelezettségen alapuló eltávolítását.

A dokumentum arra hivatkozik, hogy az 1984-es átalakítások után az emlékmű elvesztette az eredeti diktatórikus üzenetét, és ma már esztétikai, valamint városszerkezeti értéket képvisel. A hivatalos indoklásban a kormányzat a két elismert jelenkortörténész monográfiáiból is idézett.

César Rina, a madridi UNED egyetem oktatója rámutatott, hogy az idézett formában soha nem állította az építési dokumentáció általános hiányát, a határozat csupán egyetlen elveszett fényképalbum említését nagyította fel. A Granadai Egyetemen oktató Del Arco professzor pedig azt sérelmezte, hogy a hivatal az ő munkájából kiragadott kifejezésekkel próbálta az emlékművet a racionalista építészethez kötni, holott könyvében éppen azt bizonyította, hogy a fasiszta rendszer kifejezetten elvetette ezt a stílust.

Mindkét kutató hangsúlyozta: több száz oldalas tanulmányaikban részletesen bizonyították a kereszt eredeti kirekesztő és dicsőítő funkcióját, a határozat azonban tudatosan elhallgatta ezeket a végkövetkeztetéseket. A regionális kulturális minisztérium közleményben védte meg az eljárást, mondván, a történészeket kizárólag a formai és kronológiai adatok alátámasztására idézték forrásként, nem pedig a védelem támogatóiként.

A vitatott köztéri alkotást 1938 májusában, a spanyol polgárháború idején avatták fel a Francisco Franco tábornok vezette, katonai puccsot indító erők által ellenőrzött városban. A masszív kőkeresztet kifejezetten az Istenért és Spanyolországért elesett harcosok emlékére emelték, a felavatáson pedig a falangista nőmozgalmat vezető Pilar Primo de Rivera is részt vett.

A diktatúra csaknem négy évtizede alatt a helyszín a fasiszta rezsim legfontosabb cáceresi emlékhelyévé vált, ahol a győzteseket legitimáló rendszeres koszorúzásokat és felvonulásokat tartottak. Bár a városi tanács a demokratikus átmenet után, 1984-ben eltávolította a fasiszta feliratokat, és a hazáért meghalt fiak emlékezetére cserélte azokat, a kereszt a baloldali pártok és az áldozatok hozzátartozói szerint továbbra is a frankóizmus nyílt dicsőítését jelképezi.

A spanyol társadalomban a polgárháború és a Franco-diktatúra örökségének kezelése a 21. században is a legélesebb belpolitikai törésvonalak közé tartozik. A 2022-ben elfogadott állami demokratikus emlékezeti törvény szigorúan előírja a katonai felkelést és a diktatúra elnyomását dicsőítő köztéri jelképek eltávolítását, kivéve, ha azok önálló, kimagasló művészeti vagy építészeti értékkel bírnak.

Ennek a jogszabálynak a megkerülésére az ország konzervatív és szélsőjobboldali vezetésű régióiban bevett gyakorlattá vált, hogy a vitatott emlékhelyeket hirtelen műemlékvédelmi eljárás alá vonják a pusztán építészeti jegyekre hivatkozva. A spanyol kormányzat az ügyben hivatalos kifogást emelt a cáceresi eljárás ellen, rámutatva, hogy egy győzteseket dicsőítő szimbólum soha nem válhat a megbékélés jelképévé.