Középkori és török kori házmaradványokat tártak fel Egerben
Késő középkori és hódoltság kori lakóépületek nyomaira, valamint gazdag éremanyagra bukkantak a régészek Eger belvárosában. A kivitelezést megelőző feltárás részleteiről a Dobó István Vármúzeum munkatársa, Rákóczi Gergely ásatásvezető számolt be egy helyszíni interjúban. A várfalaktól alig negyven méterre zajló kutatás különlegességét az adja, hogy a sűrűn beépített történelmi városrészben rendkívül ritkán nyílik lehetőség teljes felületű vizsgálatokra.
- Az egri Dobó utcában lakóházépítést megelőző leletmentő régészeti feltárás zajlik.
- A szakemberek egy 15. századi kőépület és egy hódoltság kori paticsfalú ház maradványait azonosították.
- A gödrökből Hunyadi János-kori dénárok és 17. századi hamispénzek is előkerültek.
A Dobó utca 23. szám alatt, a 2021-ben lebontott egykori Ódry-ház telkén zajló munkálatok a leendő lakóépület alapozási árkait érintik. Mivel az egykori pince területén a korábbi régészeti rétegek már megsemmisültek, a kutatók az érintetlen zónákra koncentráltak. A jelenlegi utcaszintnél mintegy másfél méterrel mélyebben egy masszív, tufából rakott kőfal folytatását azonosították, amely egy késő középkori lakóházhoz tartozott.
Az építmény korát egy alapozásnál talált, V. László korából származó ezüst dénár segítségével a 15. század második felére, illetve a 16. század elejére datálták. Ezt a kőházat a rétegtani viszonyok alapján még a török hódoltság időszaka előtt, vagy annak legelején elbonthatták.
A 15. századi épület felett a régészek egy 17. századi lakóház maradványait dokumentálták. A vastag, vörösre égett rétegek és a szenes törmelék egy egykori paticsfalú épület pusztulását jelzik, amely feltehetően tűzvész áldozata lett. A beomlott, majd később elplanírozott szerkezet alatt egy kifejezetten faszenes, fekete réteg is előkerült, amely megerősíti a hirtelen pusztulás tényét. A terület más szelvényeiben a kutatók azonos korú, 17. századi gödröket is feltártak, amelyekből gazdag tárgyi leletanyag, köztük kerámiatöredékek, lövedékek, vastárgyak és egy oszmán mérlegsúly került a felszínre.
A feltárás egyik legkiemelkedőbb eredménye a mintegy ötven darabot számláló éremlelet, amelynek zöme a 16. és 17. századból származik. A numizmatikai anyagban felbukkant egy III. Vasa Zsigmond lengyel király rigai verdéjéből származó ezüstpénz is. A szakemberek megfigyelték, hogy a 16. és 17. századi érmék jelentős része korabeli hamisítvány, amelyek készítői sok esetben még a nemesfém anyagát sem próbálták utánozni, hanem egyszerű rézlapkákat használtak. A török kori pénzek mellett három 15. századi veret is előkerült, köztük a már említett V. László-dénár, valamint két olyan érme, amelyet Hunyadi János kormányzósága idején vertek.
Ez is érdekelhet
A telek legtávolabbi szelvényében a kutatók a legmélyebb, 13. századi Árpád-kori szinteket is elérték. Ebben az időszakban a közeli magaslaton már állt az egri püspökvár, amely a település egyházi és igazgatási központjaként funkcionált. Eger a 11. század elejétől püspöki székhely volt, a tatárjárás pusztítása után pedig a vár kiépítésével indult meg a városiasodás újabb hulláma. A 15. századra a vár körüli településrész sűrűn lakott, polgári és kézműves negyeddé fejlődött. Ezt a késő középkori prosperitást tükrözik a most feltárt masszív tufafalak és az értékes 15. századi ezüstérmék is.
A település fejlődésében drasztikus törést hozott az 1596-os török ostrom, amikor Eger közel egy évszázadra az Oszmán Birodalom végvárrendszerének egyik fontos központja, vilajetszékhely lett. A keresztény lakosság jelentős része elmenekült, helyüket betelepülő muszlim katonaság és adminisztráció vette át. A hódoltság időszakának sajátos építkezési szokásait, az egyszerűbb szerkezetű paticsfalú házakat, valamint a mindennapi élet tárgyait a mostani ásatás is plasztikusan mutatja be. A régészeti munka egészen a mai építkezés kivitelezési szintjének eléréséig folytatódik, hogy a szakemberek minél több adatot mentsenek meg az egykori végvár tövében zajló életről.
