Üldözötteket bújtatott a Horthy-kor ünnepelt divattervezője

Budapest ostroma alatt üldözötteknek adott menedéket, 1951-ben pedig férjével együtt el kellett hagynia a fővárost. Tüdős Klára divattervező és filmrendező életútját a Magvető Kiadónál idén először teljes terjedelmében megjelent, Rongyok című emlékirata tárja fel, amelyben társasági és művészi sikerei mellett házassági kudarcairól, tévedéseiről és nehéz döntéseiről is számot ad.

A jelmeztervezéstől a Pántlika szalonig

Tüdős Klára 1895-ben született jómódú debreceni református családban. Svájci és angliai tanulóévei után a budapesti Iparművészeti Iskolában képezte magát, ahol korán megmutatkozott későbbi munkáit is meghatározó néprajzi és viselettörténeti érdeklődése. Családja hagyományos életpályát szánt neki: 1919-ben feleségül ment Szunyogh Rudolfhoz, lányuk, Judit 1921-ben született. Boldogtalan házasságából azonban 1925-ben kilépett (hivatalosan 1928-ban váltak el), és Budapesten kezdett önálló életet. Az Operaház jelmezműhelyében kapott állást, ahol egyik első komoly szakmai sikerét Kodály Zoltán Háry János című daljátékának jelmeztervezőjeként aratta.

1937-ben nyitotta meg saját divatszalonját, a Pántlikát, ahol a magyar népviselet formakincsét a modern városi öltözködés igényeihez igazította. Hímzéseket, szőtteseket és hagyományos szabásvonalakat használt fel, de mindvégig hordható, korszerű ruhákat készített. A két világháború között a magyaros öltözködés a nemzeti önreprezentáció fontos eszköze volt, Tüdős munkáiban pedig a népművészeti elkötelezettség kiváló üzleti érzékkel párosult.

1938-ban másodszor is férjhez ment: Zsindely Ferenc államtitkárral, a Kállay-kormány későbbi kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterével kötött házasságot. Férje révén a politikai elit legfelsőbb köreiben forgott, befolyásukat pedig kulturális és szociális ügyek szolgálatába állították. Fontos pártfogói voltak a tehetséges parasztfiatalok tanulását segítő népi kollégiumnak, amely 1940-ben Bolyai-kollégiumként indult, majd 1942-ben, a Turul Szövetségtől függetlenedve vette fel Györffy István nevét. Tüdős támogatókat mozgósított, és rendszeresen közvetített a diákok, a népi mozgalom, valamint a konzervatív politikai elit között.

Közéleti szerepvállalása mellett művészi ambícióit sem adta fel. Az 1943-ban bemutatott Fény és árnyék című alkotásával ő lett az első magyar női hangosfilmrendező, aki önálló nagyjátékfilmet jegyzett (a forgatókönyvet és a jelmezeket is maga készítette). A film noir elemekkel átszőtt melodráma egy színésznő, a férje és a házukba befogadott fiatal lány konfliktusán keresztül ábrázolta a szerelem, a becsvágy és a kiszolgáltatottság következményeit. A filmet a Nemzeti Filmintézet restaurálta, felújított változatát 2025-ben mutatták be újra.

„Noé bárkája” az Istenhegyi úton

Az 1940-es évek elején elmélyülő református hite új irányt szabott tevékenységének. Ravasz László püspök 1943-ban kérte fel az Országos Református Nőszövetség újjászervezésére és vezetésére. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után ez a szociális hálózat az embermentés egyik bázisává vált. Tüdős a Svéd Vöröskereszt munkatársaival együttműködve anya- és gyermekotthonokat szervezett, élelmet, ruhát és menedéket biztosított a rászorulóknak. A több helyszínt összekötő mentőakciókban református fiatalok és diakonisszák is aktívan részt vettek.

Saját otthonuk, az Istenhegyi úti Zsindely-villa szintén menedékhellyé alakult. A befogadott gyermekekkel, szülőkkel és a személyzettel együtt összesen 72 ember vészelte át itt Budapest ostromát. Zsidó üldözöttek, németellenes politikusok, illegális kommunisták és családtagjaik húzódtak meg az épületben, amelyet a túlélők visszaemlékezései „Noé bárkájaként” emlegettek. Bátorságáért Tüdős Klárát a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 2001-ben posztumusz a Világ Igaza címmel tüntette ki.

A háború után a házaspár református missziós célokra ajánlotta fel otthonát, Tüdős pedig a háborús veszteségeket elszenvedő asszonyok számára szervezett lelki alkalmakat. A kommunista diktatúra kiépülésével azonban mozgásterük gyorsan beszűkült: 1949-ben kizárták a nőszövetségből, 1951 júniusában pedig kézhez kapták a kitelepítési parancsot.

Bereczky Albert püspök közbenjárására a határozatot „szabad elköltözésre” enyhítették, így maguk választhattak vidéki lakhelyet, de a fővárost el kellett hagyniuk. Balatonlellén, egy nyaraló gondnokaiként éltek mély szegénységben. Zsindely Ferenc 1963-ban bekövetkezett halála után Tüdős Klára visszaköltözhetett Budapestre, ahol 1980-ban hunyt el.

Múltidézés anyagokból és emlékekből

A Rongyok című emlékiratot a kényszerű balatonlellei évek alatt kezdte írni, és két évtizeden át, 1951 és 1971 között dolgozott rajta. A szöveg így egy hosszan érlelt visszatekintés, amelyben a későbbi megpróbáltatások is árnyalják a két világháború közötti sikerek értelmezését. Bár a szerző egyes önéletrajzi írásai korábban is ismertek voltak (az egyházi szolgálatáról szóló Csizma az asztalon például 1978-ban jelent meg Svájcban), a Rongyok mostani kiadása teszi először teljes egészében olvashatóvá a nagy ívű memoárt.

A kötet címe a családi szekrényekben és ládákban őrzött ruhadarabokat, szalagokat, gombokat és a sokszor átszabott textileket idézi meg, amelyekhez családtagok, történetek és letűnt életformák emléke tapad. Az egykor anyagokkal és szabásmintákkal dolgozó tervező a saját múltját is hasonló módszerrel veszi szemügyre: előkeres, összeilleszt és újraértelmez. A tárgyak története így válik a női emlékezet és a nemzedékeken át öröklődő tapasztalatok elbeszélésévé.

Tüdős Klára önálló egzisztenciát teremtő üzletasszonyként és művészként több ponton átlépte kora társadalmi korlátait, miközben mindvégig ragaszkodott hitéhez és a hagyományos értékekhez. Visszaemlékezésében kíméletlen őszinteséggel vizsgálja saját hiúságát, becsvágyát, magánéleti döntéseit és mulasztásait. Az önkritikát ugyanakkor humor és önirónia oldja, így a lapokon a közéleti szereplő mögül előtűnik az esendő, sikereivel és kudarcaival egyaránt számot vető ember is.

A 704 oldalas, fényképekkel, dokumentumokkal és színes ruhatervekkel gazdagított kötetet Szekér Nóra történész látta el utószóval és szakmai lektorálással, míg a részletes jegyzetapparátust és a névmutatót Schmal Alexandra állította össze.

Tüdős Klára: Rongyok. A teljes memoár. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 704 o.