Román hercegnő mentette meg a nácik ellen harcoló amerikai pilótákat
Egy sötét pincében, fogságba esve várta sorsát kilenc amerikai pilóta 1943 augusztusában, miután bombázójuk lezuhant Romániában. A katonák nem számíthattak sok jóra, ám a lehető legváratlanabb helyről végül megérkezett a segítség: egy román hercegnő személyesen avatkozott közbe érdekükben. Az esetet Adam Makos hadtörténész új könyve idézi fel, amely az amerikai légierő egyik legsúlyosabb veszteségekkel járó második világháborús bevetésének kevésbé ismert emberi történeteit dolgozza fel.
- Egy amerikai B–24-es bombázó 1943-ban lezuhant a romániai olajfinomítók elleni légitámadás során.
- A fogságba esett kilenc túlélőnek egy román hercegnő nyújtott segítséget.
- A katonák több mint egy év után, Románia háborús átállását követően szabadultak ki.
1943. augusztus 1-jén az amerikai légierő nagyszabású támadást indított a romániai olajipari létesítmények ellen. A Tidal Wave (Árhullám) fedőnevű hadművelet célja az volt, hogy megsemmisítsék a német hadigépezet üzemanyag-ellátásában kulcsszerepet játszó ploiești olajfinomítókat és a környező létesítményeket. Az amerikai vezetés abban reménykedett, hogy a létfontosságú olajforrások elpusztításával akár hat hónappal is lerövidíthetik a háborút.
A támadás azonban rendkívül súlyos veszteségekkel járt. Az alacsony magasságban repülő amerikai bombázók heves légvédelmi tűzzel és ellenséges vadászgépekkel találták szembe magukat: a hadművelet során összesen 53 amerikai repülőgép semmisült meg. A bevetésben részt vett a Chattanooga Choo Choo nevű B–24 Liberator bombázó is, amelyen Ernie Poulson hadnagy másodpilótaként szolgált. A repülőgép a Câmpina városában található olajfinomító elleni támadás során olyan súlyosan megrongálódott, hogy a személyzet már nem tudta folytatni a repülést, ezért egy folyóparton kényszerleszállást hajtott végre.
A túlélő amerikai katonákat a román területvédelmi alakulatok fogták el. A sérült és kimerült repülősöket egy vidéki birtokon található, használaton kívüli föld alatti víztározóba zárták, ahol teljes sötétségben kellett várakozniuk. Poulson későbbi visszaemlékezése szerint már-már reménytelennek tűnt a helyzetük, amikor egyszercsak kinyílt a csapóajtó, és megjelent előttük Ecaterina Caradja román hercegnő. A katonák ekkor tudták meg, hogy gépük a hercegnő birtokán zuhant le.
Caradja nem ellenségként tekintett a foglyokra, noha azok néhány órával korábban még hazája ipari létesítményeit bombázták. Élelemmel látta el őket, közbenjárt a megfelelőbb fogvatartási körülmények érdekében, és később is figyelemmel kísérte sorsukat. A hercegnőnek abban is jelentős szerepe volt, hogy az amerikaiak ne német hadifogolytáborba, hanem román őrizetbe kerüljenek.
A katonák fogsága végül több mint egy évig tartott. Helyzetük 1944 augusztusában változott meg, amikor I. Mihály román király közreműködésével megbuktatták Ion Antonescu németbarát diktatúráját, Románia pedig átállt a szövetségesek oldalára.
A fordulat lehetővé tette, hogy a román légierő egyik legeredményesebb vadászpilótája, Constantin „Buzz” Cantacuzino herceg, Románia egyik legeredményesebb vadászpilótája is segítséget nyújtson az országban fogva tartott szövetséges katonáknak. Cantacuzino korábban a román légierő kötelékében harcolt, de ellenszenvvel viseltetett a nácik iránt. Az átállást követően részt vállalt az amerikai hadifoglyok kimenekítésének megszervezésében, köztük James Alexander Gunn alezredes megmentésében, aki a ploiești támadás során lelőtt legmagasabb rangú amerikai tiszt volt.
Cantacuzino egy Messerschmitt Bf 109-es vadászgéppel szállította Gunnt Olaszországba. A repülőgép törzsére két nagyméretű amerikai zászlót festettek, hogy a szövetségesek felismerjék, és ne nyissanak tüzet rá. A sikeres repülést követően Gunn részt vett a Reunion (Újraegyesülés) fedőnevű mentőhadművelet megszervezésében, amelynek során több mint ezer, Romániában fogva tartott szövetséges repülőst menekítettek ki.
Ez is érdekelhet
Adam Makos Tidal Wave című, november 3-án megjelenő könyvéhez korabeli leveleket, naplókat és családi iratokat dolgozott fel, 2018-ban pedig személyesen is beszélgetett az akkor 97 éves Poulsonnal. A másodpilóta túlélte a háborút, később az amerikai légierő ezredeseként vonult nyugdíjba, és 2020-ban, 98 évesen hunyt el.
A történet szereplői a háború után sem feledkeztek meg egymásról. Caradja a kommunista hatalomátvételt követően az Egyesült Államokba menekült, ahol egy ideig a Chattanooga Choo Choo egykori navigátoránál, Richard Brittnél élt. A romániai rendszerváltás után visszatért hazájába, ahol 1993-ban, százéves korában halt meg.
