Közel kétmillió éve hagyhatta el Afrikát az emberi faj
Egy újonnan publikált geológiai kormeghatározás bizonyította, hogy a korai embercsoportok az eddig feltételezettnél több százezer évvel korábban, legalább 1,9 millió évvel ezelőtt elérték a Jordán-völgy területét. A Jeruzsálemi Héber Egyetem, a Haifai Egyetem és a Tulsai Egyetem tudósai vezette komplex méréssorozat alapján a levantei lelőhely egyidős a híres grúziai Dmaniszi területével, így a két zóna együttesen az emberi faj legkorábbi ismert Afrikán kívüli megtelepedési pontjának számít.
- A Jordán-völgyi Ubeidíja régészeti lelőhely kora a legújabb mérések szerint eléri az 1,9 millió évet.
- A komplex vizsgálat szerint a közel-keleti lelőhely egyidős a híres grúziai Dmaniszi területével.
Az Ubeidíja nevű geológiai formáció és régészeti lelőhely évtizedek óta a korai emberi evolúció kutatásának egyik legfontosabb színtere a Közel-Keleten. A terület a kora paleolitikumból származó, mindkét oldalukon megmunkált kőeszközöket, köztük a jellegzetes csepp alakú szakócákat magában foglaló acheuli kultúra egyik legkorábbi ismert megjelenési pontja.
A lelőhely gazdag állati fosszíliaanyaggal is rendelkezik, amely afrikai és ázsiai eredetű, napjainkra részben kihalt fajok, például vízilovak maradványait is tartalmazza. A gazdag leletanyag ellenére a tudósok egészen idáig küzdöttek a pontos kormeghatározással: a korábbi, régészeti és geológiai összehasonlításokon alapuló becslések 1,2 és 1,6 millió év közé tették az emberi jelenlét kezdetét.
A bizonytalanságok eloszlatása érdekében a nemzetközi kutatócsoport három egymástól független, korszerű mérési technikát alkalmazott a lelőhelyről származó új kőzetmintákon. Az első módszer a kozmogén izotópok vizsgálatán alapult, amelyek akkor képződnek, amikor a felszíni kőzetek kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, eltemetődésük után pedig ismert ütemben bomlanak le.
A második eljárás során a kutatók az egykori tómeder üledékében rögzült ősi mágneses mező lenyomatait elemezték, és megállapították, hogy a rétegek a több mint kétmillió éve kezdődött, fordított mágneses polaritású Matuyama-korszakban képződtek.
A harmadik technika az édesvízi csigák (Melanopsis) megkövesedett vázának urán-ólom kormeghatározása volt, amellyel a szakemberek felállíthatták a kőeszközöket tartalmazó rétegek minimális korát.
A vizsgálat során egy módszertani nehézséget is le kellett küzdeniük a kutatóknak, miután a kozmogén izotópok mérése kezdetben hárommillió éves, a többi eredménnyel ellentmondó adatot mutatott. A részletes elemzés azonban kiderítette, hogy az egykori Holttenger-árok üledékrétegei egy rendkívül komplex földrajzi mozgássoron mentek keresztül: a kőzetek egy része már jóval korábban eltemetődött, mielőtt a folyóvizek a vizsgált ősi tó partjára szállították volna őket. Ennek a geológiai újrahasznosítási folyamatnak a korrigálásával a szakemberek sikeresen összehangolták a három mérési eljárás eredményeit, és megerősítették a lelőhely 1,9 millió éves korát.
Ez is érdekelhet
Az új kronológia alapjaiban finomítja a korai emberfélék, elsősorban a Homo erectus (felegyenesedett ember) Afrikából történő kirajzásának történetét. Mivel az Ubeidíja területén talált acheuli, illetve a grúziai Dmanisziban feltárt egyszerűbb, olduvai típusú kőeszközök közel egykorúak lettek, a kutatók feltételezik, hogy az ősemberek nem egyetlen, egyenes vonalú technológiai fejlődési sorrendben hagyták el a kontinenst.
Sokkal valószínűbb, hogy különböző, eltérő eszközkészítési hagyományokkal rendelkező embercsoportok nagyjából azonos időszakban indultak el Afrika felől Eurázsia irányába, hogy birtokba vegyék a Közel-Kelet és a Kaukázus új, kedvező adottságú ökológiai zónáit.
