Megvizsgálták a középkori gyógyászatban használt egyiptomi múmiapor összetételét

Német kutatók modern molekuláris eljárásokkal vizsgálták meg a középkori európai és iszlám orvoslásban széles körben alkalmazott, egyiptomi múmiákból készült patikaszerek összetételét. A több tucat múmiatöredéket és egykori gyógyszermaradványt feldolgozó laboratóriumi elemzések során a szakembereknek sikerült molekuláris szinten összekapcsolniuk a fennmaradt készítményeket a balzsamozás eredeti összetevőivel.

A kutatócsoport huszonnégy középkori gyógyszermaradványt, öt ókori egyiptomi múmiatöredéket, valamint számos halotti leplet és balzsamozószer-maradványt vetett alá kémiai elemzésnek. A muszlim világban múmia makabiri, míg Európában Mumia vera aegyptiaca néven ismert szerek molekuláris ujjlenyomatának feltérképezése során a szakemberek egyértelmű hasonlóságot mutattak ki a vizsgált orvosságok egy része és az egyik múmiafej balzsamozóanyagai között. A modern technológia alkalmazásával a kutatók megtalálták a módszert arra, hogy a múzeumokban őrzött különböző patikai és régészeti tárgyakat közvetlen kémiai kapcsolatba hozzák egymással.

A molekuláris elemzés fényt derített az eredeti egyiptomi balzsamozó keverékek egyik korábban vitatott összetevőjére is. A kutatók azonosították az aloe növény jelenlétét a mintákban. Az ókori görög történetírók feljegyzései nem említik ezt az alapanyagot a mumifikálási eljárások leírásakor, az egyiptomi receptúrákban azonban szerepel egy máig ismeretlen jelentésű hieroglifa, amely a szakemberek jelenlegi feltételezése szerint magát az aloét vagy annak kivonatát jelölhette.

A kémiai összetétel feltérképezése mellett a kutatók a korabeli szerek biológiai aktivitását is próbára tették. Az állati sejttenyészeteken végzett kísérletek során kiderült, hogy a múmiakivonat mérsékelt védelmet nyújtott a sejteknek, és kismértékben képes volt lassítani az influenzavírus szaporodását. A tudósok a jövőben további vizsgálatokat terveznek annak érdekében, hogy pontosan megértsék a több évszázados patikaszerekben megőrződött biológiai hatóanyagok működését és az emberi szervezetre gyakorolt egykori hatásukat.

A középkori orvoslás, amely az 5. és a 15. század között határozta meg az európai gyógyítást, az empirikus tapasztalatok, az alkímiai kísérletek és a babonák sajátos keverékén alapult. A korabeli gyógyszerészek növényi és állati komponenseket, ásványi anyagokat, valamint egzotikus összetevőket elegyítettek, a receptek pedig esetenként akár száz különböző alkotóelemet is tartalmazhattak.

A mai orvostudomány mércéjével ezek a keverékek abszurdnak tűnhetnek, de egyes esetekben valódi hatékonysággal bírtak. Egy 9. századi angolszász orvosi kézikönyv hagymát, fokhagymát, bort és marhaepét előíró receptúrája a laboratóriumi tesztek és az egérkísérletek során az antibiotikum-rezisztens Staphylococcus aureus baktériumtörzsek kilencven százalékát elpusztította.

A múmiapor gyógyászati célú felhasználásának története a középkori kereskedelem egyik sajátos tévedéséből eredeztethető. A mumia kifejezés eredetileg a perzsa nyelvben a természetes aszfaltra és a bitumenes kőolajszármazékokra utalt, amelyeket a Közel-Keleten már az ókortól kezdve sebek és csonttörések kezelésére használtak. Amikor a késő középkorban megnövekedett az európai kereslet a ritka keleti csodaszer iránt, az európai és arab kereskedők a természetes források kimerülése miatt a hasonló színű és állagú gyantákkal tartósított egyiptomi holttestek felé fordultak. Az ókori testeket feldarabolták, porrá őrölték, majd rendkívül drága patikaszerek alapanyagaként értékesítették a kontinens piacain.

Az egyiptomi múmiák európai exportja a 16. és a 17. században érte el a tetőpontját, amikor a múmiapor a fejfájástól a belső vérzéseken át szinte minden betegség kezelésére ajánlott univerzális orvosságnak számított. A holttestek iránti hatalmas kereslet egy kiterjedt hamisítóipart is életre hívott, amely friss tetemeket próbált aszfalt és gyanták segítségével ókori múmiának álcázni. A bizarr orvosi gyakorlat és a múmiapor iránti kereslet egészen a 19. század végéig fennmaradt, amikor a modern orvostudomány kialakulása és a bizonyítékokon alapuló orvoslás térnyerése végleg kiszorította ezeket a készítményeket a gyógyszertárakból.