Átfogó Paul Gauguin életműkiállítás nyílik a Szépművészeti Múzeumban

Péntektől látogatható a Paul Gauguin (1848-1903) francia festőművész életművét bemutató, Bonjour Monsieur Gauguin - A posztimpresszionisták és szimbolisták körei című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ahol az érdeklődők összesen 150 remekművel, köztük 80 Gauguin-alkotással találkozhatnak.

A 2027. február 28-ig látogatható tárlaton a közönség összesen százötven műalkotással találkozhat, amelyek közül nyolcvan közvetlenül Paul Gauguin keze munkáját dicséri. Baán László, a múzeum főigazgatója a szerdai sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy egy ilyen volumenű életműkiállítás világviszonylatban is ritkaságnak számít, a közép-kelet-európai térségben pedig korábban még sosem valósult meg hasonló léptékű vállalkozás.

A projekt alapját a Szépművészeti Múzeum saját tulajdonában lévő harminckét Gauguin-műtárgy adja, amely két festményt, két monotípiát és huszonnyolc sokszorosított grafikát foglal magában. Ezt a hazai maganyagot egy kiterjedt nemzetközi összefogás tette teljessé, amelynek keretében mintegy negyven külföldi intézmény biztosított kölcsönzéseket a magyar főváros számára. A felajánlók között szerepel a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum, a párizsi Musée d'Orsay, az amszterdami Van Gogh Múzeum, valamint a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum is.

A tizenöt nagyobb szekcióra és kilenc kisebb kiállításrészre bontott koncepció kronologikusan és tematikusan egyaránt végigköveti a festő szellemi és vizuális fejlődését. A látogatók a franciaországi kezdetektől a bretagne-i Pont-Aven művésztelepén és a martinique-i utazáson át egészen a tahiti korszakig követhetik nyomon az alkotói útkeresést.

Külön állomásként jelenik meg a Vincent van Gogh társaságában eltöltött arles-i időszak, illetve a tahiti nők ábrázolása, amely az évek során a festő legismertebb témájává vált. A termekben olyan híres festmények kaptak helyet, mint a londoni Tate galériából érkezett Faa Iheihe, a New York-i Két tahiti nő, vagy a Los Angeles-i Hammer Múzeum gyűjteményét gyarapító, a tárlat címét is adó Bonjour Monsieur Gauguin. A tematikus elrendezés feltárja azokat a folyamatokat, amelyek a 19. század végének művészetét a 20. századi modernitás felé terelték.

Geskó Judit kurátor koncepciója nem csupán a főszereplőre fókuszál, hanem a kortárs alkotók és a művészi kapcsolatok hálózatába ágyazva értelmezi az életművet. A látogatók Gustave Courbet, Camille Pissarro, Claude Monet, Vincent van Gogh, Paul Cezanne, Paul Sérusier és Émile Bernard festményein keresztül érthetik meg a korabeli párizsi és vidéki művészeti közeget.

A kiállítás részletesen elemzi a japán fametszetek formabontó hatását, valamint Rembrandt kompozícióinak és Pissarro, illetve Cezanne látásmódjának lenyomatait Gauguin ecsetkezelésében. A tárlat emellett külön szekciót szentel a francia festő magyarországi recepciójának is, bemutatva, miként inspirálta a hazai modernizmus képviselőit, köztük Ady Endrét, Rippl-Rónai Józsefet és Fülep Lajost. Ez a tágabb megközelítés jól szemlélteti, hogy az impresszionizmust felváltó új irányzatok szorosan összefonódva fejlődtek ki Európában.

A 19. század utolsó harmadában a francia művészeti élet radikális átalakuláson ment keresztül, ahogy a haladó alkotók fokozatosan elszakadtak a hivatalos párizsi Szalon akadémikus szabályaitól. Az 1870-es években kibontakozó impresszionizmus a pillanatnyi fényhatások és a vizuális benyomások rögzítésére helyezte a hangsúlyt, felbontva a hagyományos kontúrokat.

Az 1880-as évekre azonban egy új művészgeneráció lépett színre, amely már elégtelennek érezte a puszta optikai látvány rögzítését, és a dolgok belső, szellemi vagy érzelmi tartalmát kívánta megragadni. Ez a posztimpresszionizmusként összefoglalt, de valójában rendkívül heterogén mozgalom nyitott utat a szimbolizmusnak, amely a látható világ mögötti személyes jelentésrétegeket kutatta. Paul Gauguin ennek a szellemi áramlatnak az egyik legfontosabb katalizátorává vált, aki a tiszta színek és az erős körvonalak használatát emelte a belső kifejezés eszközévé.

Gauguin művészete és életútja szorosan összefonódott a 19. századvég európai civilizációkritikájával és a globális gyarmati terjeszkedés kulturális következményeivel. A kényelmes párizsi polgári életet és a tőzsdeügynöki karriert hátrahagyó festő az ipari forradalomtól érintetlen természeti ember utópisztikus eszményét kereste az európai központokon kívül.

Ez az elvágyódás űzte először a hagyományőrző breton vidékre, majd a Karib-térségbe, végül pedig a francia gyarmatbirodalomhoz tartozó Polinéziába. Bár a tahiti mindennapokat és az ottani mitológiát megörökítő festményei a nyugati közönség számára az egzotikus édenkertet szimbolizálták, a valóságban a művész már egy gyarmatosítás által átformált, ősi kultúráját vesztő társadalommal szembesült. Az európai és a törzsi formavilág integrálásával ugyanakkor végérvényesen megnyitotta az utat a 20. századi avantgárd stílusirányzatok előtt.

A most megnyíló kiállítás szervesen illeszkedik a Szépművészeti Múzeum által több mint két évtizede indított francia kiállítássorozatba. A hosszú távú stratégia keretében a magyar közönség 2003-ban Claude Monet, 2006-ban Vincent van Gogh, majd 2012-ben és 2021-ben Paul Cezanne munkásságát ismerhette meg tematikus nagykiállításokon. A hazai muzeológia ezen törekvése nem csupán a legfontosabb alkotókat hozza el Budapestre, hanem a legkorszerűbb nemzetközi művészettörténeti kutatások eredményeit is a hazai szakmai diskurzus részévé teszi.

A Gauguin-tárlat ezt az intézményi hagyományt folytatja, bizonyítva, hogy a gondos tudományos előkészítéssel létrehozott projektek képesek a modernizmus legösszetettebb fejezeteit is közérthetően bemutatni.