Mesterséges intelligenciával teszik kutathatóvá az orosz levéltárakat
Az orosz államvezetés átfogó digitalizációs programot indít a nyílt családtörténeti iratok elektronikus hozzáférésének biztosítására, amelyhez mesterséges intelligenciát is felhasználnak, mert a Znanyije kutatóközpont felmérései alapján a lakosság körében jelentősen megnőtt az igény a genealógiai kutatások iránt. A Kreml honlapján megjelent határozat célja a hiteles másolatok garantálása és a bonyolult levéltári keresések automatizálása a szélesebb társadalmi rétegek számára.
- Az orosz kormányzat decemberig dolgozza ki az állami családtörténeti iratok digitalizálásának pontos kereteit.
- A moszkvai vezetés mesterséges intelligenciát is bevonna a régi anyakönyvek és levéltári dokumentumok feldolgozásába.
- A felmérések szerint az orosz fiatalok negyede a 19. századig ismeri a saját felmenőit.
Vlagyimir Putyin orosz elnök utasította a kormányt és a regionális hatóságokat a hiteles, nyílt családtörténeti levéltári dokumentumok digitális elérhetőségének megteremtésére. A 2026. október 24-én nyilvánosságra hozott rendelet az állami demográfiai és családpolitikai tanács ülését követően született meg. A tervezet kiemelt eleme, hogy az egyszerű szkennelésen túl mesterséges intelligenciára épülő szövegfelismerő szoftvereket is bevetnének az egykori iratok feldolgozásához.
A lakossági érdeklődés már a jelenlegi, részlegesen elérhető rendszerek esetében is rendkívül magas. A moszkvai főlevéltár, a Glavarhiv által üzemeltetett, Moja Szemja (Az én családom) nevű online szolgáltatást az elmúlt öt évben több mint tizenhárommillió alkalommal vették igénybe a felhasználók. Emellett sokan a Yandex keresőmotor archív funkcióját használják, amely a különböző regionális könyvtárak és levéltárak által bedigitalizált forrásokat, egyházi anyakönyveket és korabeli újságokat fogja össze. Az új állami intézkedés ezt a széttagolt adatbázist alakítaná egy garantáltan hiteles, központilag kereshető archívummá. A fejlesztés révén a vidéki lakosok is hozzáférhetnek a fővárosi vagy távoli regionális gyűjteményekhez személyes utazás nélkül.
A családkutatás társadalmi beágyazottságát a Znanyije (Tudás) nevű orosz kutatóközpont közelmúltbeli, a család, a szerelem és a hűség napja alkalmából végzett országos felmérése is igazolja. Az adatok alapján az orosz állampolgárok 59 százaléka ismeri a felmenőit legalább a dédszülők generációjáig. A megkérdezettek 43 százaléka pontosan tudja a dédszülők neveit és alapvető életrajzi adatait is. Ennél is mélyebb történelmi ismeretekkel a válaszadók 16 százaléka rendelkezik, akik a 19. században vagy annál is korábban élt ősökig tudják visszavezetni a családfájukat. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a modern technológia alkalmazása valós társadalmi igényre reagál.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye a fiatalabb korosztályok kiemelkedő történeti tudatossága. A felmérés szerint a 18 és 24 év közötti fiatalok 74 százaléka ismeri a dédszüleit, és minden negyedik tagjuk még ennél is régebbi generációkat tud azonosítani. A korosztályos bontás a középkorúak és az idősebbek felé haladva folyamatos csökkenést mutat, hiszen a 25–34 évesek 70 százaléka, a 35–44 évesek 67 százaléka, a 45–59 évesek 58 százaléka, míg a 60 év felettieknek csupán 44 százaléka ismeri a dédszüleit. Makszim Dreval, a Znanyije társaság főigazgatója úgy értékelte az adatokat, hogy a fiatalok múlt iránti érdeklődése történelmi szempontból is kiemelten pozitív jelenség, amely erősíti a generációk közötti folytonosságot.
Ez is érdekelhet
Az orosz családtörténeti kutatások alapját az évszázadok során felhalmozott, ám szerkezetükben jelentősen eltérő közigazgatási iratanyagok adják. A 18. századtól kezdve az Orosz Birodalom lakosságának születési, házassági és halálozási adatait elsősorban az ortodox egyház, valamint a többi elismert felekezet vezette a plébániai anyakönyvekben. A demográfiai nyilvántartás másik alappillérét a 18. és 19. század során rendszeresen megtartott adóösszeírások (az úgynevezett revíziós jegyzékek) jelentették. Ezek az iratok a jobbágyság intézményének 1861-es eltörléséig részletes képet adtak a birodalom adófizető rétegeiről, az egyes háztartások összetételéről és a rokoni viszonyokról.
Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel alapjaiban változtatta meg a nyilvántartási rendszert, miután az állam szekularizációjával az egyházi anyakönyvezést felváltották a szovjet polgári anyakönyvi hivatalok (ZAGSZ) dokumentumai. A 20. század viharos orosz történelme, a polgárháború, a repressziók, a kényszertelepítések és a második világháború hatalmas pusztítása sok esetben megszakította a családok szóbeli emlékezetét és fizikai folytonosságát.
