Nixon kitartott a korlátozott támadás mellett

Nixon élő adásban hazudozott Hamis híreken alapult a vietnámi háború Kissinger Vietnámhoz hasonlítja az amerikai szereplést Irakban Az FBI egyik vezetője volt a Watergate-ügy titokzatos informátora Késik a Watergate-iratok közzététele Harminc éve bukott bele Nixon a Watergate-botrányba Nixon túl részeg volt 90 éve született Nixon

Richard M. Nixon elnökségi periódusa (1968-1974) ideiglenes nemzetközi enyhülést jelentett a hidegháború időszakában. A kétpólusú világ mindkét "főszereplője" régóta birtokában volt az atomtitoknak és tudták: ha nukleáris ütközetre kerülne sor, az felfoghatatlan mértékű katasztrófát eredményezne. (Hivatalos becslések szerint, egy tüzelésre adott válaszként az Egyesült Államok akár a szovjet lakosság 40 százalékát, mintegy 90 millió embert is képes lett volna elpusztítani.)

Ennek tudatában Nixon és nemzetbiztonsági tanácsadója, Henry Kissinger egy alternatív haditerv kidolgozásán fáradoztak - írja az AP tudósítója. Céljuk az volt, hogy a kész terv - a kellő pillanatban - egyaránt alkalmas legyen a nagy rivális legyőzésére és a legrosszabb forgatókönyv elkerülésére is.

A nyilvánosságra hozott iratok arra utalnak, hogy az elnök komolyan nyugtalankodott a túlzott méretű emberáldozat miatt. H.R. Haldeman, Nixon tanácsadója egy 1969-es naplóbejegyzésében felidézi a napot, amikor egy Boeing 707-es repülőgép hadicélokra történő átalakításán vett részt Amerika első emberével. "Szinte ijesztő volt, - írja -ahogy az elnök annyi kérdést tett fel a várható halálos áldozatok számáról. Szemmel láthatóan aggódott azok milliós nagyságrendje miatt."

A hivatalokban azonban nem csupán az emberi veszteségek okoztak fejfájást. Sokan annak a kétségüknek is hangot adtak, hogy mekkora hitelességgel bírhat Washington atomfenyegetése egy külső állam szemében; hiszen a fegyvert a gyakorlatban még soha nem alkalmazták. (Nem számítva a hirosimai és nagaszaki "atompróbákat".)

A dokumentumok jól rávilágítanak még egy fontos tényre: a hadi- és a hírszerzői apparátus, valamint az egész korabeli kormányzat szinte egységes ellenállására a korlátozott háború tervével szemben. Az indokok természetesen az államkasszára vezethetők vissza: az eredeti elképzelések készen álltak, egy teljesen új, nagyszabású terv elkészítése viszont rengeteg költséget emésztene fel. S nem utolsósorban: senki nem gondolta komolyan, hogy a Szovjetunió megelégszik majd egy csökkentett hadviseléssel, vagy hogy önmérsékletet tanúsít majd a hadszíntéren - emlékszik vissza a többség álláspontjára R. Jack Smith, a CIA hírszerzésének akkori igazgatóhelyettese.