A pályája elején álló Botticelli egy szakrális tematikájú festmény készített a firenzei pénzváltó, Guasparre del Lama megrendelésére. Az oltárkép azonban nem csupán egy újszövetségi jelenet egyszerű ábrázolása. A három napkeleti bölcs, vagy ahogyan a későbbi hagyományban kialakult, király és kíséretük figuráiban a művész portrésorozatot festett a Firenzét uraló Medici család legbefolyásosabb tagjairól, az őket körülvevő humanista kör tagjairól, „barátairól és üzletfeleiről”. Mindeközben a kor értő nézője számára egyértelmű képet ad azokról a gazdasági és politikai viszonyokról, amelyek a XV. század végén jellemezték a toszkán várost.
A Kádár-korszakban az országos könnyűzenei intézmények a kisebb-nagyobb üzelmek, a feketén szerzett jövedelmek és a pártállam képmutató szembehunyásaival megtűrt botcsinálta magánvállalkozások színterei is voltak, emellett pedig monopolhelyzetükből fakadóan ellátták a cenzúra feladatát. A beat-pop-rock létformából párszáz ember, ideértve a csúcszenészeket, illetve az intézmények vezetői rétegét és holdudvarát, a szocialista átlaghoz képest kirívóan jól élt, és még a rendszer által üldözött zenekarok legtehetségesebbjei is megkereshették alkalomadtán egyetlen esti fellépésükön egy tanár kéthavi keresetét, amit persze ugyanolyan gyorsan el is költöttek a zenei felszerelésekre és az életmódjukból fakadó élvezeti cikkekre.
A XX. századi magyar történelem alakításában meghatározó szerep jutott nagybányai Horthy Miklósnak, a Magyar Királyság 1920. március 1-e és 1944. október 16-a közötti államfőjének, az ország kormányzójának. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka még nem töltötte be az ötvenkettedik életévét – 1868. június 18-án született Kenderesen –, amikor a Nemzetgyűlés hatalmas többséggel az ország ideiglenes államfőjévé választotta.
Egy eltűnt kastély mindig fájdalmas és fel-felhasadó seb a történelem “testén”. Ám hiába próbáljuk gyógyítani a sebeket, a heg mindig megmarad a kegyetlen múltra emlékeztető szégyenfoltként. Ilyen örökösen felszakadó seb lehet egy értelmetlenül tönkretett/elpusztított kastély is, olyan, mint például a lesencetomaji Hertelendy-kastély.
A disznóvágást, ami több a háztartás egész évre való hússal és zsiradékkal ellátásánál. Közösségi élmény, rítus. Mint ilyenhez, előírások, tilalmak is köthetők. Régen úgy tartották, hogy tilos újholdkor disznót ölni, mert akkor férges lesz a hús. Másutt kedden, pénteken és vasárnap sem volt szabad, különben megromlik. A hiedelem szerint a disznó felvágásakor kacagni kell, így vastag lesz a szalonna.
„Végig azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok itt hadifogolyként. Mivel az amerikai odaadó nép és semmi helytelen dolgot nem csinálna, az egyetlen lehetséges magyarázat szerintem az, hogy amíg az amerikaiaknál vagyok, addig sem kerülök a bolsevikok kezére” – elmélkedett sorsáról Horthy Miklós tört angolsággal amerikai kihallgatói előtt 1945. október 22-én. A volt kormányzó ekkor már egy hete tudta, hogy az amerikai főügyész, Robert Jackson nem vádlottként, hanem csak tanúként számol vele a nürnbergi háborús főbűnösök perében.
A második világháború legendás haditudósítója, Walter Henisch (1913–1975) úgy volt a Wehrmacht háborús híradósa és fotósa, hogy anyai ágon zsidó származásúnak számított. A III. Birodalomban való életben maradását annak köszönhette, hogy a zsidó nagymama még jó időben árja papírokat vásárolt, és a család a kis Walter előtt eltitkolta származását. A túléléshez azonban – a szerencse mellett – az érintett személyes ügyessége is hozzájárult.
1997-ben a horvát tengerpart egyik lakatlan öblében, mintegy 45 méter mélyen, korallokkal vastagon borított, ember formájú alakra lett figyelmes egy búvár. A páratlan ókori leletet végül 2 évvel később sikerült felszínre emelni. A szennyeződésektől megtisztított alak egy nagyon ritka és csodálatos ókori művet adott ki. Az apoxyomenosból összesen hét volt eddig ismert. Ez a nyolcadik. A lussinói csoda.
A magyar tudományos és művészeti élet történetében külön fejezetet alkotnak a másoktól eltulajdonított szellemi termékek ügyei. Elhíresült például az 1820-as években Kölcsey Ferenc és Kazinczy Ferenc plágiumvitája, az úgynevezett iliászi pör. Gyakorlatilag teljesen feledésbe merült viszont a magyar tudományosság – ismereteink szerint – első, minden tekintetben modernnek tekinthető plágium-históriája.
