Dürer és kortársai óriási fametszeteit állítják ki

Dürer és kortársai: Művészóriások óriásmetszetei 2005. július 1. - október 9.

Uralkodásának méltó emléket állítandó I. Miksa császár (1459-1519) az itáliai reneszánsz művészet által közvetített antik példák nyomán felelevenítette a diadalkapu és a diadalmenet motívumát. Korának legnagyobb német művészét, Albrecht Dürert és a korszak más jelentős mestereit, közöttük Albrecht Altdorfert és Hans Burgkmairt bízta meg, hogy az Európában mindössze néhány évtizede elterjedt technika, a fametszet segítségével reprezentatív és monumentális emlékműveket készítsenek. E felkérés eredménye a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretű, mintegy 3,5 x 3 m-es, 36 lapból összeállított fametszete, az I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá a több mint 50 m hosszú, 139 lapból álló fametszetsorozat, az I. Miksa császár diadalmenete. E két sorozat együttesen I. Miksa császár diadala címen vált ismertté.

A diadalkapu eszmei koncepcióját Johannes Stabius udvari történész dolgozta ki, a művészi megformálás tervezete pedig Albrecht Dürer és Jörg Kölderer munkája. A perspektivikus rajzú, háromdimenziós kapu illúzióját keltő ábrázolás számos képmezőt foglal magába, amelyek megörökítik a császár családfáját, az általa birtokolt területek címereit, szövegekkel kísért jelenetek idézik fel életének epizódjait, például sikeres csatáit, és nyomon követik az uralkodó politikai pályafutását. A gazdagon díszített, monumentális diadalkapu megalkotásában Düreren kívül Albrecht Altdorfer, Wolf Traut, Hans Springinklee és néhány más művész is részt vett. Az 1515-ben elkészült művet először 1517/18-ban adták ki. Két további 16. századi kiadás után Adam Bartsch 1799-ben az eredeti dúcok felhasználásával újra megjelentette a művet. Ez utóbbi egyik példánya szerepel a kiállításon, amelyet a bécsi Albertinából kölcsönzött a Szépművészeti Múzeum.

Az I. Miksa császár diadalmenete a diadalkapuhoz hasonlóan a császár tetteit és élettörténetét volt hivatott ünnepelni és nagy példányszámban terjeszteni. A sorozat legszebb darabja Dürer nyolc fametszetből összeállított és 1522-ben önállóan kiadott - így a kiállításon külön bemutatott - 2,3 m széles és fél méter magas Nagy diadalkocsija, egy tizenkét ló által húzott kocsi ábrázolása, amelyen a császár ülő alakját allegorikus nőalakok veszik körül. A többi lapon, amelyek zöme id. Hans Burgkmair műve, az uralkodó hadjáratait és életének epizódjait megörökítő különféle felvonuló lovasok és gyalogosok számos csoportja látható. A koncepció itt is Johannes Stabiustól származik. Az 1514-ben megkezdett munkálatok a császár 1519-ben bekövetkezett halála miatt sosem készültek el teljesen: a felvonulók által vitt táblákra nem kerültek fel a tervezett szövegek, és a diadalmenet magyarázó szövegeinek szánt képmezők is üresen maradtak. A mű 1526-ban került először nyomtatásra, majd 1777-ben és 1796-ban. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő 103 lap is ekkor készült. A nálunk hiányzó lapok közül a legszebbeket a bécsi National Bibliothekből kértük kölcsön.

A császár diadalát bemutató alkotások a propaganda területén úttörő elképzelést valósítottak meg. Miksa császár (1486-tól német király, 1493-tól haláláig, 1519-ig német-római császár) volt az első uralkodó, aki felismerte az akkoriban Európában mintegy száz éve létező sokszorosított grafikai eljárásban, a fametszésben, valamint a mindössze fél évszázada feltalált könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy széles közönség előtt népszerűsítse politikáját, saját személyét és az uralkodása során elért eredményeket. Ezzel a Habsburg uralkodóház legitimációját is meg akarta erősíteni. A tervek szerint több száz példányban nyomtatott sorozatokat feltehetően a császári udvarral kapcsolatban álló diplomatáknak, jogászoknak, tanácsadóknak és bankároknak szerette volna szétküldetni.

A diadalkapu és a diadalmenet teljességében mindeddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, csupán egy-egy részletük. Együttes bemutatásuk egy izgalmas reneszánsz koncepciónak a korszak legnagyobb német grafikus-művészei által kivitelezett, szokatlan és látványos megvalósításával ismerteti meg a látogatót. A kiállítás október 9-ig látható a Szépművészeti Múzeumban.