Második világháborús ukrán áldozatok tömegsírját tárták fel Lengyelországban

Mintegy harminc, a második világháború idején meggyilkolt civil áldozat földi maradványait tárták fel ukrán kutatók a kelet-lengyelországi Łasków faluban. Az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének hivatalos közleménye szerint a munkálatokat a lengyel hatóságok engedélyével végezték el az egykori ortodox temető területén. A megtalált tömegsírok és egyéni temetkezések az 1944 tavaszán zajló lengyel és ukrán fegyveres konfliktus tragikus eseményeihez köthetők.

A kutatási programot az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézete rendelte meg, a gyakorlati feltárást pedig a „Dolja” elnevezésű ukrán szakosodott vállalat munkatársai hajtották végre. A lengyel hatóságok 2026. augusztus 31-én adták ki a hivatalos engedélyt a munkálatok megkezdésére a Lublini vajdaság területén.

A helyszíni ásatások során a szakemberek mind egyéni, mind pedig csoportos temetkezéseket azonosítottak az ortodox temetőben. A maradványok a lengyel földalatti ellenállás, az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) és a Bataliony Chłopskie (Parasztzászlóaljak) alakulatai által végrehajtott 1944. márciusi támadás áldozataihoz tartoznak. A jelenlegi feltárás szorosan illeszkedik a két ország történelmi vegyesbizottságának korábbi megállapodásaihoz, amelyek a méltó végtisztesség megadását célozzák.

Olekszandr Alforov, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője a közleményben hangsúlyozta a közös felelősségvállalás fontosságát. A szakember szerint a valódi történelmi megbékélés minden áldozat emlékének tiszteletben tartásával és a másik fél fájdalmának elismerésével kezdődik. Szvjatoszlav Seremeta, a feltárást végző „Dolja” vezetője hozzátette, hogy az eddigi régészeti eredmények alátámasztják a mészárlást túlélő egykori lakosok visszaemlékezéseit.

A kutatócsoport a jövőben folytatni kívánja a sírok felkutatását, hogy az exhumálási eljárásokat követően az áldozatokat újratemethessék. Ezeket a feltárásokat megelőzően utoljára 2016-ban zajlottak olyan sikeres expedíciók a térségben, amelyek során emberi maradványokat találtak. A hosszú szünetet követő újabb kutatási hullám a Jureczkowa településen 2025 őszén végzett ásatásokkal vette kezdetét.

A Łasków (ukránul Laszkiv) településen történt 1944. március 10-i események a második világháború egyik legsötétebb helyi epizódját jelentették a térségben. A rendelkezésre álló adatok alapján a faluban végrehajtott tömeggyilkosság során több mint háromszáz ukrán nemzetiségű lakos vesztette életét.

Az ukrán és lengyel történészekből álló szakértői csoportok eddig 327 áldozat személyazonosságát és adatait tudták pontosan megállapítani. Egyes kutatók a halottak számát mintegy 350 főre teszik, a végleges veszteséglista összeállítása azonban a jelenleg is zajló feltárások és levéltári kutatások függvénye. A polgári lakosság elleni támadás része volt annak a szélesebb körű erőszakhullámnak, amely a német megszállás alatt álló keleti területeken bontakozott ki.

A tragédia egy kiterjedt és rendkívül véres, etnikai alapú fegyveres konfliktusba illeszkedett a 20. század közepén. A német és a szovjet megszállás szorításában a lengyel és az ukrán nemzeti mozgalmak egymás ellen is kíméletlen harcot vívtak a vegyes lakosságú határvidékeken. A konfliktus 1943-ban Volhíniában tetőzött, ahol az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egységei tízezres nagyságrendben gyilkoltak meg lengyel civileket.

Válaszul a lengyel fegyveres ellenállás, köztük a Honi Hadsereg alakulatai is hajtottak végre megtorló akciókat az ukrán falvak ellen, különösen a mai Délkelet-Lengyelország területén. A Łaskówban történt mészárlás a hrubieszówi járásban zajló lengyel offenzíva egyik állomása volt, amely az ukrán fegyveres jelenlét felszámolását és a lakosság megfélemlítését célozta.

A háború után a szovjet befolyás alá kerülő Lengyelország és a Szovjetunióhoz csatolt Ukrajna területén az etnikai konfliktusok emlékét évtizedekig elhallgatta a hivatalos állami emlékezetpolitika. A határok erőszakos módosítása és a lakosságcsere-egyezmények, köztük az 1947-es Visztula-akció során az ukrán kisebbség jelentős részét kitelepítették eredeti lakóhelyéről. A rendszerváltások után a két nemzet történészei megkezdték a múlt közös és tárgyilagos feldolgozását, amelynek fontos részét képezik a levéltári kutatások és a terepi feltárások. Az áldozatok kölcsönös felkutatása és méltó eltemetése a modern diplomáciai kapcsolatok egyik legérzékenyebb, de a megbékélés szempontjából elengedhetetlen folyamata.