Aranypénzzel és pentagrammal temették el a 2000 éves harcost
Aranypénzzel, fegyverekkel, lovával és egy mágikus védőjelként értelmezett pentagrammal ellátott ivóedénnyel temettek el egy előkelő lovas harcost több mint kétezer évvel ezelőtt a mai Dél-Oroszország területén. A Vinogradnij-1 nekropolisz különleges sírját már korábban feltárták, a leletegyüttest azonban most részletesen újraértékelték. A kutatók szerint a temetkezés a Kr. e. 1. század első harmadából származik, és ritka bepillantást enged a Kubán-vidéken élő meóták halotti rítusaiba, valamint a görög világ rájuk gyakorolt hatásába.
- A Kr. e. 1. század elején eltemetett, 25–30 éves lovas harcos sírja egy 155 síros meóta temető központi, rituális terében feküdt.
- A férfi mellé lovat, fegyvereket, importált üvegedényt, pentagrammal jelölt kantharoszt és egy aranysztatért helyeztek.
- Egy közeli áldozati együttesben több állat maradványai és egy felnőtt ember medencéjének töredéke került elő, amelyet a kutatók rituális áldozattal hoznak kapcsolatba.
A Krimszk közelében fekvő temetőben összesen 155 sírt azonosítottak, ezek azonban nem egyformán helyezkedtek el. A nekropolisz közepén egy körülbelül hat méter átmérőjű, elkülönített rituális tér húzódott, amelyen belül mindössze két jelentősebb temetkezési együttest tártak fel. A kör egyes részeit hamuréteg borította, közepén pedig egy keskeny, mintegy két méter mély akna vezetett lefelé, és kilenc lépcsőfok ereszkedett benne a talajvíz szintje felé. Az aknában egy aranysztatért találtak, amelyet a kutatók fogadalmi ajándéknak tartanak.
A körön belül fekvő 52-es sírban egy 25–30 éves férfit temettek el. Mellette egy kifejlett ló csontváza feküdt, felszerelésének részei – vaskengyel helyett vaszabla, kerék alakú pofavasak és egy hevedercsat – szintén megmaradtak. A férfi mellé vas lándzsa- és hajítódárdahegyet, nyílhegyet és kést helyeztek. Juh- és sertéscsontok is előkerültek, amelyek valószínűleg a halott számára elhelyezett ételmaradványok vagy áldozati ételek lehettek. A sír központi fekvése és gazdag mellékletei arra utalnak, hogy az elhunyt magas társadalmi rangot tölthetett be.
A sír egyik legfeltűnőbb tárgya egy kis, kétfülű, szürke agyagból készült kantharosz volt. Az ivóedény falába ötágú csillagot, vagyis pentagramot karcoltak, és a tanulmány szerzői a jelet apotropaikus, azaz bajelhárító szimbólumként értelmezik. A pentagram az ókori mediterrán világban többféle jelentést hordozhatott: kapcsolatba hozták az égitestekkel, az egészséggel és a gyógyítással is, és védelmező jelként kerámiákon és amuletteken egyaránt megjelent.
A kutatók ezért óvatosan azt feltételezik, hogy a sírba tett pentagram a halott védelmét szolgálhatta. Különösen érdekes, hogy nem egy elkülönült kultikus tárgyról van szó: ugyanazt a férfit lovával, fegyvereivel és más, a társadalmi helyzetére utaló mellékletekkel temették el. A jel így a harcos identitásának és a túlvilággal kapcsolatos elképzeléseknek egyaránt része lehetett.
Még beszédesebb az a körülbelül 8,16 grammos aranysztatér, amelyet a férfi alsó állkapcsa alatt találtak. A pénz Lüszimakhosz-típusú volt: előlapján az istenített Nagy Sándor Ammon szarvával ábrázolt portréja szerepelt, hátlapján pedig Athéné ült Nikével a kezében. A pénz helyzete alapján a kutatók úgy vélik, hogy a görög temetkezési hagyományból ismert Kharón obolusának szerepét tölthette be. A mítosz szerint Kharón vitte át a halottak lelkét az alvilági folyón, ezért a halott mellé vagy szájába helyezett pénzzel fizethettek neki az átkelésért.
Ebben az esetben ráadásul nem közönséges rézpénzről vagy kisebb ezüstérméről volt szó, hanem aranysztatérról. Hasonló Lüszimakhosz-típusú aranyak ritkán fordulnak elő a Boszporoszi Királyság régészeti anyagában, meóta lelőhelyen pedig a tanulmány szerint különösen szokatlanok. A közeli rituális aknában talált második aranypénz eltérő szerepet játszhatott: míg a harcos érméjét személyes halotti mellékletnek tekintik, az aknába helyezett darab közösségi vagy vallási felajánlás lehetett.
A pénzek a Kr. e. 1. század elejének politikai környezetébe is beleillenek. A késői Lüszimakhosz-típusú sztatéreket a kutatók VI. Mithridatész Eupatór korának pénzforgalmával hozzák kapcsolatba. A meóták ekkor szoros kapcsolatban álltak az északi Fekete-tenger vidékének görög eredetű államaival, mindenekelőtt a Boszporoszi Királysággal. A temetkezésben megjelenő görög eredetű motívumok ezért nem feltétlenül egyszerű utánzásként értelmezhetők, hanem egy olyan világ emlékeiként, amelyben a helyi és a hellenisztikus hagyományok egymás mellett éltek.
Erre utal egy másik ritka melléklet is: a sírban egy üvegből készült alabasztront, vagyis kis illatszer- vagy olajtartó edényt találtak. A típus a Földközi-tenger keleti térségében volt elterjedt, párhuzamai Ciprusról, Szíriából, Itáliából és az északi Fekete-tenger vidékéről ismertek. A Kubán-vidékről azonban korábban nem került elő ilyen példány. Az importált tárgy a harcos vagyonát és a távolabbi kereskedelmi kapcsolatokhoz való hozzáférését is jelezhette.
Ez is érdekelhet
A lovas sír mellett fekvő másik rituális együttes még különösebb képet mutat. A 97-es objektumban három teljes lócsontvázat és egy fiatal szarvasmarha csontvázát tárták fel, mellettük egy másik szarvasmarha, egy kutya és egy sertés maradványaival. A régészek egy felnőtt ember medencéjének töredékét is megtalálták. A lelet ezért feltételezett emberáldozatra vagy emberi áldozati elemre utalhat, de a halál körülményei nem rekonstruálhatók biztosan.
A két temetkezési együttes mindenesetre jól mutatja, milyen összetett rítusok kísérhették a közösség előkelő tagjainak halálát. A ló a harcos életében betöltött szerepére és rangjára utalt, az ételmellékletek a túlvilági ellátást szolgálhatták, a pentagram védelmet biztosíthatott, az aranypénz pedig a görög eredetű túlvilági elképzelésekhez kapcsolódhatott. A Vinogradnij–1 nekropolisz leletei így nem egyetlen nép változatlan hagyományát mutatják, hanem azt, hogyan fonódtak össze a Kubán-vidék helyi temetkezési szokásai a hellenisztikus Fekete-tenger kulturális világával.
