Kutyatelepről megmentett 1956-os felvételeket mutat be a Blinken OSA Archivum

Egy rendőrségi kutyatelepről évtizedekkel ezelőtt megmentett, az 1956-os forradalom idején rögzített archív filmfelvételeket mutatnak be október 20-án a nyilvánosságnak. A Blinken OSA Archivum hivatalos sajtóközleménye szerint a páratlan mozgóképeket egy szakmai rendezvény keretében elemzik a korszak kutatói. A 35 milliméteres celluloidszalagok a harcok pusztítását és a budapesti utcák mindennapjait rögzítették a fegyveres konfliktus napjaiban.

A különleges kordokumentumok felkutatása az 1990-es évek végére nyúlik vissza, amikor a levéltárak megnyíltak a kutatók előtt. Az intézmény három munkatársa, Tamási Miklós, Szilágyi Csaba és Krizbai Zoltán a Belügyminisztérium dunakeszi kutyakiképző telepén végzett kutatásokat.

A szakemberek a nyilvánosság elől elzárt, zömében rendőri és határőrizeti oktatófilmeket tartalmazó gyűjteményben tizenkét doboznyi 1956-os felvételre bukkantak. Az összesen mintegy háromszáz tekercs között fellelt történelmi anyagok a forradalom napjaiban készültek. A megmentett celluloidszalagok ezt követően kerültek a Blinken OSA Archivum állományába, ám nyilvános bemutatásukra egészen mostanáig nem került sor.

A megtalált tizenkét filmdoboz három különböző típusú mozgóképes anyagot rejtett magában. Az első egy tizenhét perces, részben hangos, de befejezetlen propagandafilm, amely a szakértők feltételezése szerint a Nagy Imre-perben vetített mozgókép egy elővágott változata lehet. A második egy korábbi, néma verzió, amely fotókat és szöveges inzerteket is tartalmazó montázsként maradt fenn a tekercseken. A harmadik egység egy negyvennyolc perces, szintén néma montázsfilm. Ezek a felvételek rendkívül részletesen dokumentálják a városi életet, a tüntetéseket, a barikádokat, valamint a tüzérségi fegyverek okozta pusztítást és a rögtönzött sírokat a főváros utcáin.

A forradalom 70. évfordulója alkalmából megszervezett október 20-i eseményen a felvételeket Varga János filmtörténész, Eörsi László történész és Tamási Miklós, a Fortepan kurátora elemzi a közönség előtt. A programot Zádori Zsuzsa vezető levéltáros kurátori munkája fogja össze, aki az archív leletmentés részleteit is ismerteti.

Varga János korábban digitalizáltatta az archívum anyagait, majd egy topográfiai módszer segítségével térképre illesztette a mintegy háromezer snittet tartalmazó filmleletet. A szakértők a tizenhat perces néma montázsfilm vetítése során nem csupán a helyszíneket és az eseményeket azonosítják, hanem rámutatnak a tudatosan beállított, manipulációs célokat szolgáló jelenetekre is.

A mozgóképek sorsa szorosan összefügg a forradalom leverését követő állambiztonsági és politikai megtorlás folyamatával. A fegyveres harcok elcsitulása után a pártállami hatóságok szisztematikusan elkobozták a magyar operatőrök és híradósok nyersanyagait. Ezeket a filmeket és fényképeket a Belügyminisztérium elsősorban a résztvevők beazonosítására és a későbbi büntetőeljárások megalapozására használta fel.

A hatalom hivatalos narratívája kizárólag a lincseléseket, például a Köztársaság téri eseményeket hangsúlyozta, miközben a szovjet hadsereg bestiális pusztítását rögzítő kockákat szigorúan elzárták. A korszak legismertebb, Kolonits Ilona által rendezett, "Így történt" című propagandafilmje is ezt a hamisított, ellenforradalmi elméletet sulykolta a társadalomba.

A kádári hatalomgyakorlás évtizedei alatt az 1956-os események objektív bemutatása teljesen lehetetlen volt a szigorú cenzúra miatt. A több ezer bebörtönzött és a kivégzett vezetők, köztük az 1958-ban halálra ítélt Nagy Imre miniszterelnök emlékét a hivatalos szervek folyamatosan próbálták besározni. A koncepciós perek során az állambiztonság sok esetben alkalmazott mozgóképes manipulációt a vádlottak pszichikai megtörésére, bár a pontosan felhasznált anyagok teljes körű azonosítása máig tudományos feladat.

A magyar társadalom zöme csupán a rendszerváltás időszakában szembesülhetett a cenzúrázatlan valósággal, többek között a nyugatra menekített nyersanyagokból összeállított, "Magyarország lángokban" című nyugatnémet dokumentumfilm révén. A levéltárak 1989 utáni megnyitása és a titkolt gyűjtemények kutathatósága alapjaiban tette lehetővé a forradalom történetének tényszerű és hiteles rekonstruálását.