Betiltott filmek és a Kádár-kori kultúrpolitika működése Gazdag Gyula életútinterjújában
Új életútinterjú jelenik meg Gazdag Gyula filmrendezővel, amely a pártállami időszak kultúrpolitikai mechanizmusait és az alkotó betiltott műveinek történetét tárja a nyilvánosság elé. A Csáki Judit által készített kötetet a Magvető Kiadó adja közre a Tények és Tanúk sorozat részeként. A kiadvány a szakmai életút mellett eddig publikálatlan dokumentumokkal gazdagítja a 20. század második felének magyar filmtörténetét.
- A Magvető Kiadó új interjúkötetet ad ki Gazdag Gyula filmrendező életéről.
- A könyv részletesen bemutatja a Kádár-korszak cenzúrájának működését és a betiltott filmeket.
- A kiadvány a rendező színházi munkáiról és a Balázs Béla Stúdió történetéről is beszámol.
A Száraz tónak nedves partján című, több mint ötszáz oldalas kiadvány részletesen végigköveti a rendező pályafutását a Kádár-korszakban indult karrierjétől kezdve egészen az amerikai oktatói tevékenységéig. Az interjúkötet betekintést nyújt a korszak filmes bizottságainak működésébe, feltárva azokat a döntési folyamatokat, amelyek egy-egy mű betiltásához vezettek. Gazdag Gyula visszaemlékezéseiből kirajzolódik a hivatalos kultúrpolitika és az alkotói szabadság folyamatos konfliktusa. A szerző, Csáki Judit a beszélgetések során nemcsak a forgatások kulisszatitkait, hanem az alkotótársakkal való együttműködés dinamikáját is rögzítette.
A kötet kiemelten foglalkozik azokkal a játékfilmekkel és dokumentumfilmekkel, amelyeket a pártállami vezetés évekre dobozba zárt. Gazdag Gyula olyan klasszikussá vált alkotásainak hátterét ismerteti, mint a Sípoló macskakő, a Bástyasétány '74 vagy az Elveszett illúziók. A dokumentumfilmek terén hasonló sorsra jutott a Hosszú futásodra mindig számíthatunk, A válogatás, A bankett és a Társasutazás is. A rendező felidézi, hogy a kultúrpolitika irányítói olykor abszurd indokokkal korlátozták a munkáját, megtiltva például, hogy két egymást követő produkcióban ugyanabban a műfajban alkosson. Ezzel a módszerrel a hatalom folyamatos bizonytalanságban tartotta a filmkészítőket.
A filmes karrier akadályoztatása paradox módon egy jelentős színházi pálya kibontakozásához vezetett, amely szintén hangsúlyos szerepet kap a kiadványban. Gazdag Gyula a kaposvári Csiky Gergely Színházban hozott létre olyan emlékezetes előadásokat, amelyekre a közönség az ország minden pontjáról tömegesen utazott el. A könyv emellett kitér a rendező 1993-ban kezdődött kaliforniai oktatói tevékenységére, valamint a Sundance Institute művészeti vezetőjeként 1997 óta végzett nemzetközi munkájára is. A gazdag életművet a kötet végén található részletes filmográfia, bibliográfia és a most először publikált archív dokumentumok teszik teljessé.
Ez is érdekelhet
Gazdag Gyula pályafutása szorosan összefonódott a 20. század második felének magyarországi kultúrpolitikai viszonyaival. A Kádár-korszak művészetpolitikáját a tűrt, tiltott és támogatott kategóriarendszer határozta meg, amelyben a határok gyakran elmosódtak és az aktuális politikai érdekek szerint változtak. A filmes döntőbíróságok és cenzurális testületek feladata az volt, hogy megakadályozzák a rendszer ideológiai alapjait megkérdőjelező művek szélesebb közönséghez jutását. A szocialista realizmus doktrínájának lazulása után az alkotók egyre gyakrabban feszegették a társadalomkritika határait, ami elkerülhetetlen ütközésekhez vezetett a minisztériumi és pártközponti apparátussal.
Ebben a közegben az 1959-ben alapított Balázs Béla Stúdió különleges szerepet töltött be, amelynek története szintén megelevenedik az új kötet lapjain. A stúdió a fiatal filmesek számára biztosított kísérletezési lehetőséget, és számos olyan alkotás bölcsője volt, amely a hivatalos gyártási rendszerben nem valósulhatott volna meg. A műhely működése alatt a magyar filmművészet nemzetközi szinten is elismert irányzatai formálódtak ki, miközben az ott készült művek jelentős része évekig nem kerülhetett a nagyközönség elé. Az életútinterjú a személyes sorson keresztül ennek az ellentmondásos, de rendkívül termékeny időszaknak a belső mechanizmusait teszi megismerhetővé az utókor számára.
