Második világháborús biológiai fegyverprogram dokumentumait találták meg egy japán újságírónál

Egy kémkedéssel gyanúsított japán állampolgár őrizetbe vétele során a második világháborús japán biológiai fegyverprogramot részletező egykori szovjet jelentések másolatai kerültek elő. Az esetről és az iratok tartalmáról az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) hivatalos tájékoztatására hivatkozva számoltak be az orosz hírügynökségek. A lefoglalt archív anyagok a Kvantung-hadsereg által a Szovjetunió ellen tervezett bakteriológiai hadviselés részleteit és a kínai civil lakosság elleni támadásokat rögzítik.

A Hokkaidó Sinbun japán napilap tudósítóját a közelmúltban vették őrizetbe Szahalin szigetén, mivel a gyanú szerint az orosz védelmi képességeket érintő adatokat gyűjtött a japán hírszerzés számára. A munkaállomásán tartott házkutatás során a hatóságok rábukkantak egy 2025-ben titkosítás alól feloldott szovjet jelentés nyomtatott másolataira.

A dokumentum a japán hadvezetés Szovjetunió elleni bakteriológiai hadviselési terveit dolgozza fel. Az iratot eredetileg 1947 februárjában állította össze Ivan Dolgih altábornagy, a szovjet belügyminisztérium habarovszki területért felelős vezetője, és Szergej Goglidze vezérezredesnek, az állambiztonsági minisztérium távol-keleti megbízottjának címezte.

A szovjet jelentés részletesen dokumentálja, hogy a japán fegyveres erők egy speciális osztagot hoztak létre a különböző fertőző betegségek katonai alkalmazásának tesztelésére. A kutatók pestis, lépfene, gázgangréna, tífusz, hastífusz, paratífusz, vérhas, kolera és fertőző vérzéses láz kórokozóival folytattak kísérleteket.

A hatásmechanizmusok ellenőrzése érdekében az alakulat munkatársai rendszeresen embereken tesztelték a biológiai fegyvereket. A kísérleti alanyokat egy börtönlétesítményben tartották fogva; a foglyok között oroszok, kínaiak, mandzsuk, valamint halálra ítélt japán állampolgárok is voltak. A korabeli szovjet iratok becslései szerint az osztag telephelyén évente mintegy 3600 ember vesztette életét a tesztek következtében.

A feljegyzések a kórokozók harctéri bevetéséről is konkrét eseteket rögzítenek. A japán légierő 1940-ben a kínai Ningpo térségében pestissel fertőzött bolhákat szórt le a kínai csapatok állásaira, amely a katonák és a civil lakosság körében is pusztító járványt robbantott ki, több ezer ember halálát okozva.

Hasonló műveletekre 1941 és 1942 folyamán is sor került, amelyek már egyértelműen a tömegpusztítás taktikai céljait szolgálták. Dolgih altábornagy jelentése megállapította, hogy a bakteriológiai fegyverek bevetéséhez szükséges kutatómunkát a japánok jórészt befejezték Németország Szovjetunió elleni 1941-es támadásának idejére. A Vörös Hadsereg későbbi távol-keleti offenzívája azonban meghiúsította a tervek széles körű alkalmazását, a Kvantung-hadsereg parancsnoksága pedig a bizonyítékok eltüntetése céljából elrendelte a kutatóbázisok, a laboratóriumok, a fegyverkészletek és a dokumentáció teljes megsemmisítését.

A lefoglalt dokumentumokban említett titkos kutatócsoport a történettudomány számára ma már jól ismert, Mandzsúriában állomásozó 731-es alakulattal azonosítható. A japán császári hadsereg az 1930-as évek elején kezdte meg a biológiai és kémiai fegyverek szisztematikus fejlesztését az elfoglalt északkelet-kínai területeken Isii Siró katonaorvos vezetésével.

A Pingfangban felépített hatalmas, szigorúan őrzött komplexum a világ egyik legnagyobb biológiai hadviselési központjává nőtte ki magát a második világháború éveiben. Bár a genfi jegyzőkönyv már 1925-ben betiltotta a biológiai fegyverek használatát, a japán vezetés éppen a tilalom miatt vélte úgy, hogy a technológia komoly stratégiai előnyt biztosíthat a fegyveres konfliktusok során.

A távol-keleti háború 1945. augusztusi lezárásakor, a szovjet csapatok mandzsúriai előrenyomulásával párhuzamosan a 731-es alakulat vezetői igyekeztek minden nyomot eltüntetni, a foglyokat pedig kivégezték. A japán kapitulációt követően a biológiai fegyverprogramban részt vevő tudósok sorsa jelentősen eltért az európai háborús bűnösökétől. Az amerikai hatóságok a hidegháborús feszültség növekedése miatt alkut kötöttek Isii Siróval és munkatársaival; a kutatók büntetlenséget kaptak az embereken végzett kísérletek adataiért és a biológiai fegyverekkel kapcsolatos dokumentációért cserébe.

A Szovjetunió ugyanakkor 1949-ben a habarovszki per során több elfogott japán katonatisztet elítélt a bakteriológiai fegyverek fejlesztésében való részvételért, a téma azonban a politikai érdekek miatt évtizedekig a nagyhatalmi titkosszolgálati játszmák részét képezte.