Hétvégi várkalauz: Szanda

A történészek eddig még nem találtak adatot arról, hogy ki és mikor építethette a hegycsúcsra a vár korai magját. Nem találni róla feljegyzést a 14. század elején a tartományurak ellen vívott véres hadjáratok idejéből sem. Az első, napjainkig fennmaradt oklevél csak 1331-ből való, ami szerint Széchy Péter viselte a királyi várnagy tisztségét. Ő parancsolt a környékbeli jobbágyfalvakat váruradalommá összefogó birtok népeinek, akik ide szolgáltatták be a különböző adókat.

Nézzen a várról légifotókat a Civertan oldalán!

Egy-egy birtokadományozás során új földesúr költözött a magas hegycsúcson trónoló Szandára, mint például 1387-ben, amikor Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, Csetneki Györgynek és Mihálynak juttatta. Később a Pásztói famíliáé, de mivel közülük Jakab úr részt vett az uralkodó elleni lázadásban, a győztes király elkobozta tőle. 1414 körül Zsigmond feleségének, Cillei Borbálának adta át, hogy ennek jövedelméből fizethesse fényűző udvartartását. Ugyanígy tett Habsburg Albert király, aki szintén asszonyának adományozta. A 15. század közepén a Felvidék nagy részét megszálló cseh husziták nem tudták elfoglalni. 1474-ben Hunyadi Mátyás király a Báthory famíliának juttatta, akiktől a zágorhídi Tárnok család perrel akarta megszerezni. Az évtizedekig zajló birtokvita végül a több országos méltóságot viselő Báthoryak győzelmével zárult.

19. századi metszeten

A 16. század közepén a törökök elleni védekezésül Szanda várát is betagolták a Habsburg hadvezetés által létrehozott végvárrendszerbe. Földesurai igyekeztek megerődíteni az akkoriban már ágyúkkal vívott korszerű harcászati elveknek megfelelően, ezért a kapubejárat védelmére egy ágyútoronnyal egészítették ki. Mégsem számított jelentősebb ellenálló képességű helynek, így 1546-ban könnyűszerrel elfoglalták az oszmán harcosok. A korszak leghíresebb párviadala 1550. augusztusában, a szandai helyőrség élén álló Hubiár agához fűződött, aki egy fogoly váltságdíja miatt összekülönbözött Kapitán György hollókői várparancsnokkal. Az összecsapásukat, ami a bujáki vár alatti mezőn történt meg, Tinódi Lantos Sebestyén jegyezte fel hűen a Krónikájában. A döntetlen viadal után tovább folytatódtak a törökök rablásai, így már a következő hónapban elrabolták a szécsényi városbírót, míg a lakosságtól háziállatokat ragadtak el.

Ennek megbosszulására a következő esztendő őszén Horváth Bertalan balassagyarmati várkapitány és fegyveresei egy rejtett üregen keresztül, amit a feljegyzések szerint egy szökevény töröktől tudtak meg, váratlanul behatoltak a szandai várba. A véres közelharcban a 150 főnyi őrség nagy részét levágták, míg 55-öt foglyul ejtettek. A győztes királyi katonaság elvonulásakor puskaporral felrobbantotta a kővár falait és épületeit, hogy többé ne szolgálhasson a hódítók bázisául. Szanda várromja azóta sorsára hagyatva pusztul, az időjárás könyörtelen vasfoga által egyre jobban fogyatkozva. Napjainkra a sziklacsúcson csupán az egykori öregtorony magas falcsonkja és a vízgyűjtő kerek falai látszanak ki a törmelékből.

Megközelíthetőség

Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!