`A Terror Háza csalódást okozott`
2002. április 29. 19:01
A múlt héten vette át a Radnóti-emlékérmet a holokauszt-emléknapra Budapestre látogató Randolph L. Braham (80 éves) történész.
R. B.: Antall József néhai miniszterelnök egyszer azt mondta, ha "beszélni akartok a holokausztról, beszéljetek az embermentőkről". Az ő édesapja, aki annak idején Keresztes-Fischer belügyminisztériumában államtitkárként foglalkozott a menekültüggyel, valóban segített lengyel katonákat, köztük zsidókat is. Persze látnunk kell azt is, hogy az 580 ezer magyar zsidó áldozathoz képest mily csekély volt azoknak a száma, akik menteni próbálták az üldözötteket. Ráadásul mostanában egyes "szépítő" történészek a magyarországi holokausztot lényegében a németekre próbálják hárítani. S bár nem tagadják, hogy a felelősök között voltak magyarok is, de ezek szerintük kizárólag a nyilasok voltak.
R. B.: A könyveimben elejétől kezdve hangsúlyoztam, hogy ha a németek nem szállták volna meg Magyarországot 1944. március 19-én, akkor a magyar zsidók valószínűleg kisebb veszteséget szenvedtek volna el. A német megszállásig megöltek a magyar-német ellenőrzésű szovjet területre kitelepített 18 ezer, úgynevezett idegen állampolgárságú zsidót, a délvidéki mészárlásnak körülbelül ezer zsidó áldozata volt, és 1944. március 15-éig elpusztult mintegy 30 ezer munkaszolgálatos. Jelentősen változott viszont a helyzet a németek bejövetelével, amikor még magát a deportálás irányítóját, Adolf Eichmannt is megdöbbentette, hogy hivatalos magyar partnerei mekkora buzgalommal vettek részt a "végső megoldásban". Az 1944. március 22-étől augusztus 25-éig hatalmon volt Sztójay-kormány által rendelkezésre bocsátott karhatalom, a csendőrség és a közhivatalnoki kar segítsége nélkül a mindössze hetventagú kommandóval érkezett németek aligha lettek volna ennyire hatékonyak. Szóval, ha arányokat kell mondanom, akkor véleményem szerint a németek 55 százalékban, a magyarok pedig 45 százalékban voltak felelősek a történtekért. Lényegében egyetlen újabb forrás sem változtatott azon a konklúzión, amire magam már a hetvenes években jutottam. Például Kállay Miklós, 1942-1944 közötti kormányfő személyi titkára is benne volt abban a csoportban, amelynek tagjai "el voltak ragadtatva" attól, amit a szlovákiai - köztük magyar ajkú - zsidók Auschwitzba deportálásakor láttak. A berlini magyar katonai attasé titokban kapcsolatba is lépett Eichmann egyik emberével, Dieter Wysliczenyvel, jó pár ezer zsidó deportálását javasolva. Elsőnek a kelet-galíciai zsidókra gondoltak, hangsúlyozva, hogy ez csak a kezdet lenne. Eichmann azonban akkor még azt mondta, hogy 20-30 ezer zsidóért nem mozgósítja a deportáló apparátusát.
R. B.: Ebben a kérdésben nincs végleges és egyedül érvényes álláspont. Szerintem a háború alatti magyarországi zsidó vezetők egy békés fellendülés időszakában, az úgynevezett "aranykorban" születtek, és akkor alakult ki a gondolkodásmódjuk is. Abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a magyar vezetés nem fogja cserbenhagyni őket, mondván, "Magyarország nem Lengyelország". A hibát nem 1944. március 19-e után, hanem előtte követték el. Éspedig azzal, hogy biztosak voltak abban, a már említett Kállay miniszterelnök segítségével megússzák, és sohasem beszéltek Auschwitzról. Olyannyira, hogy a zsidó sajtóban még 1944. március 19-e után sem találtam egyetlen szót sem például a varsói gettó sorsáról. Ám ne feledjük: nem a zsidó vezetők csinálták a holokausztot, hanem a nácik és magyar cinkosaik. Ők is ugyanolyan áldozatok voltak, mint a többi zsidó. Lényegében még ez tükröződött az általam korábban támogatott holokausztkutató, Schmidt Mária erről a témáról írt, Kollaboráció vagy kooperáció című könyvében is, amelyhez az ő kérésére előszót is írtam.
R. B.: A Terror Háza csalódást okozott. Mindössze három kis szobácska szól a nyilas terrorról, ahol a zsidók elleni hadjáratról lényegében csak egy háromperces filmet látni. Egy másik film pedig azt mutatja, amikor a Sztójay-kormány egyik belügyi államtitkárát, Endre Lászlót felakasztják. Ezzel nyilván azt kívánva bizonyítani, hogy mindazok megbűnhődtek, akik részt vettek a zsidóellenes terrorban. Igencsak problematikusnak érzem azt is, hogy a kiállítás tervezői 1944. október 15-ére teszik a terror kezdetét, ami logikusan annyit jelent, hogy náluk a korábban elhurcolt 580 ezer magyar zsidó meggyilkolása ezek szerint nem fér bele a "terror" fogalmába. Abban az "átöltöztetős" szobában pedig, ahol a kisnyilasból ÁVH-s lesz, számomra azt a történelmi képtelenséget sugallják, hogy - gondolják csak végig - a zsidók akár nyilasok is lehettek volna. Ez a múzeum is azt bizonyítja, hogy sokan még mindig nem tudnak vagy nem kívánnak nyíltan szembenézni a múlttal. Így soha nem következhet be az a katarzis, amely elveszi a holokauszttagadók és -torzítók terepét. Ellenpéldaként hadd említsem meg, hogy amikor a nyolcvanas években német történészek, például Ernst Nolte azt próbálták bebizonyítani, hogy Auschwitz mintegy gulagalapon lett kiépítve, hogy a németek csak utánozták a szovjet népirtást, Richard von Weizsäcker akkori államelnök személyesen vállalta a felelősséget. Ami aligha változtat azon, hogy a gulagokon akár sokkal több embert öltek meg, mint ahány zsidót a nácik. De azon sem, hogy Auschwitzba kifejezetten azért vittek felnőttestül-gyerekestül teljes családokat, hogy megöljék őket.
R. B.: Sokan automatikusan összekapcsolják azt, hogy aki kommunista, az zsidó, és a zsidó pedig kommunista, mintha abból, hogy például Rákosi Mátyás zsidó volt - bár ő ezt sohasem vállalta -, az következne, hogy minden zsidó kommunistává lett volna. Ez még akkor sem igaz, ha a zsidók szempontjából a Vörös Hadsereg felszabadította a gettót és a még életben maradt zsidókat. Arról nem is szólva, hogy sok zsidót a kommunista uralom alatt is üldöztek, például mint cionistát vagy mint "kapitalistát". A Terror Háza ezt sem említi. Persze voltak furcsa történetek is. Korábban foglalkoztam az úgynevezett Berend-üggyel. Berend Béla a Zsidó Tanács egykori tagja volt, akit állítólag a később háborús bűnösként elítélt és ki is végzett nyilas Bosnyák Zoltán csempészett be a tanácsba, azzal a céllal, hogy a nyilasoknak kémkedjen. Berendet közvetlenül a háború után tíz évre ítélték, de állítólag a zsidó vezetés - nehogy egy rabbi háborús bűnösként vonuljon be a történelembe - elérte, hogy kiengedjék, így Berend rabbi Amerikába emigrált. Hosszas kutatás után Amerikában megtaláltam, és felajánlottam neki, hogy reagáljon azokra a vádakra, amelyeket a Zsidó Tanács vezetőinek, így Stern Samunak a vallomásában is olvastam. Berendet ezek a visszaemlékezések spicliként, a nyilasok embereként említik. Berend azonban válaszra sem méltatott, csak beperelt tíz és fél millió dollárra, amiért közöltem a vele kapcsolatos véleményeket. A végén aztán a pert ő vesztette el.
R. B.: Eddig is sok magyar kutatót támogattam, és továbbra is segítem azokat, akik ezen a területen dolgoznak. Fiatal nemzetközi kutatógárda bevonásával új kutatási sorozatba fogtam, amely feldolgozza a magyar holokauszt földrajzi-történeti enciklopédiáját. Ez egy olyan lexikon lesz, amelyik végre-valahára megyénként tisztázza a magyarországi áldozatok pontos számát is, kiküszöbölve a magyar határok változása miatti több évtizedes félreértést, illetve a téves adatközlést. Szeretnék ezenkívül 2004-ben négy helyszínen, Budapesten, New Yorkban, Washingtonban és Jeruzsálemben a magyar holokauszt 60. évfordulóján történészkonferenciát is tartani.
Randolph L. Braham holokauszttörténész, a magyarországi zsidó vészkorszak egyik legelismertebb történetíró tudósa 1922-ben Bukarestben született. Az üldöztetés éveit munkaszolgálatosként átvészelő Braham az Újvilágban talált hazára, a New York-i Egyetemen szerzett katedrát, és igazgatója a holokausztkutató Rosenthal Intézetnek. Több, magyarul is megjelent történelmi monográfiája közül a Magyar Holocaust című munkája a legismertebb.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
Az első 500 előfizetőnek.
18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
- 26 éves az Európai Unió
- Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
- Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
- A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
- 10 tény a ruandai népirtásról
- 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
- Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
- Viták a közös európai történelem kapcsán
Legfrissebb
Legolvasottabb
- Illegális kincskeresőket követve tártak fel egy hatalmas villát Róma közelében tegnap
- Állandó kiállítással és gálaműsorral készül Tatabánya Záray Márta és Vámosi János centenáriumára tegnap
- Késő antik hajóroncs leleteiből nyílt kiállítás Aquincumban tegnap
- Új 3D-szkennelés forradalmasíthatja a kulturális örökség megőrzését tegnap
- Klímaváltozás miatt hagyhatták ott Montanát az amerikai őslakosok tegnap
- Gyarmatosítás előtti lelőhelyeket veszélyeztethet a washingtoni diadalív építése tegnap
- Légicsapás rongálta meg az ezeréves Kijevi barlangkolostort tegnap
- Felfedezték a brazil függetlenségi háborúban elsüllyedt kalózhajót tegnap
