Feltárul a kelta nyelv eredete

Féltucat gall és latin kétnyelvű felirat alapján lehetővé vált a kelta nyelv eredetének meghatározása.

Filogenetikus kronológia

a VIII. századi Book of Kells, latin nyelven - kelta betűkkel

A Brit Tudományos Akadémia közleményeiben megjelent tanulmány szerzői szerint az indo-európai ősnyelv i.e. 8100 ą 1900 évvel keletkezett, a kelta nyelv i.e. 3200 ą 1500 évvel érkezett a szigetországba.
Peter Forster, cambridge-i molekuláris genetika professzor és Alfred Toth, zürichi nyelvész kutatásának elsősorban a kelta és gall indo-európai nyelvek elemzése, pontosabban kétnyelvű gall-latin feliratok segítségével leszármazásuk térképszerű felrajzolása a célja.
Legujabb tanulmányuk alapján a kelta nyelv az indo-európai közös tőről i.e. 3200 körül szakadt le. A gall verzió, vagyis a kontinentális kelta Európában maradt, a brit verzió, vagyis a szigetországi kelta pedig egy hullámban Britanniába költözött. Britanniában aztán a kelta megint kétfelé ágazott: a britonic (p-kelta), vagyis a velszi és a breton, illetve goidelic (q-kelta) vagyis az ír és a skót gael változatra.
A cambridge-i Egyetem McDonald Régészeti Kutatóintézetében zajló kutatás vezetője Peter Forster szerint "Az egy hullám elmélet és a filogenetikus datálás megerősíti Colin Renfrew régész hipotézisét, miszerint nyelvünk a neolitikus időszak első földművelőitől származik. Ezek a földművelők Anatolián keresztül a Közel-Keletről érkezhettek." - írja a Discovery.

Genetikai módszerek a történeti nyelvészetben

Az indo-európai a legnagyobb és legjobban dokumantált nyelvcsalád, ennek ellenére az indo-európai összehasonlító nyelvészek által először 1863-ban felrajzolt családfa ma is eléggé ellentmondásos. A történeti nyelvészetben az indoeurópai nyelvcsalád történeti rekonstrukciója több modell szerint zajlik. A családfaelmélet a nyelvi változást szétágazó folyamatoknak tekinti, ahol az egyes nyelvek, nyelvváltozatok fokozatosan távolodnak egy feltételezett alapnyelvtől, illetve egymástól is. A hullámelmélet szerint a nyelvi változások általában egy (esetleg több) pontból indulnak el, és fokozatosan terjednek.

Alapvetően hasonlóan dolgozik az evolúciós genetika is a DNS szekvencia és a leszármazástan területén. A gének és a DNS alapján a fajok eredetét és leszármazási vonalait kutató genetikához hasonlóan határozhatók meg történeti nyelvészetben a nyelvi különbségek.

Az indoeurópai nyelvek: Írországtól Indiáig mindenütt megtalálhatók, s Európa majd mindegyik nyelve ebbe a családba tartozik. Kivételek a finn és a magyar, a finn-ugor csoport, valamint a baszk, amelynek egyáltalán nincs rokona.