Megtalálták az első, több ezer éves csontfuvolát Trójában

Egy 2800 éves csontfuvolát és egy 4500 éves emberalakú bálványfejet tártak fel az ókori Trója romjainál. A Jövő Öröksége nevű kutatási program keretében előkerült hangszer az első ilyen jellegű tárgy a város 160 éve tartó kutatástörténetében.

A régészeti munkálatok legjelentősebb eredménye egy Kr. e. 750 és 480 közötti időszakra datálható csontfuvola megtalálása. Az archaikus kori rétegekből előkerült fúvós hangszer a fej- és a testrészével együtt, kiváló állapotban maradt fenn a föld alatt. A szerves anyagokból, például csontból vagy nádból készült eszközök az évszázadok során az esetek döntő többségében elpusztulnak, így a mostani felfedezés ritkaságszámba megy.

Mehmet Nuri Ersoy török kulturális miniszter hangsúlyozta, hogy az ásatások több mint másfél évszázados történetében ez az első azonosított zeneszerszám Trójában. A lelet szerkezeti épsége egyedülálló lehetőséget biztosít a kutatóknak a korabeli hangszerek felépítésének és funkciójának behatóbb tanulmányozására.

Az archaikus korban a zene szerves részét képezte az ókori közösségek vallási, társadalmi és közéletének. A fúvós hangszerek, köztük az egyszerű furulyák vagy a több csőből összeállított pánsípok (syrinx) gyakori kísérői voltak a mindennapi eseményeknek. Bizonyos hangszertípusok szorosan kapcsolódtak a Dionüszosz-kultuszhoz és az ahhoz kötődő rituális ünnepségekhez is.

A most felfedezett csontfuvola az első közvetlen tárgyi bizonyíték arra, hogy Trója lakói aktívan ápolták a zenei hagyományokat. A szakemberek reményei szerint az eszköz részletes vizsgálata pontosabb képet adhat a korszak dallamvilágáról és az ünnepi szertartások hangzásáról.

A fuvola mellett a kutatócsoport egy jóval régebbi, kora bronzkori leletet is a felszínre hozott a Trója II. néven ismert régészeti réteg kapujának közelében. A Kr. e. 2500 körüli időszakból származó, apró emberalakot formázó bálványfej a nyugat-anatóliai hitvilág fontos tárgyi emléke. A Kr. e. 3. évezredben a hasonló antropomorf bálványok széles körben elterjedtek voltak a régióban, és valószínűleg a korabeli kultikus gyakorlatokban játszottak központi szerepet. Az ehhez hasonló idolok feltérképezése alapvető fontosságú a korai társadalmak vallási szimbolikájának megértéséhez. A lelet egyben a különböző települések közötti gyártási hagyományokról és kulturális interakciókról is értékes információkat szolgáltat.

A kora bronzkori lelet szorosan illeszkedik Trója virágzó korai szakaszának történelmi képébe. A Kr. e. 2500 és 2300 közé tehető Trója II. időszakában a város az anatóliai szárazföld és az égei-tengeri szigetvilág közötti kereskedelem egyik legfontosabb csomópontjává vált. A régészeti feltárások már korábban is bizonyították, hogy a település monumentális erődítményekkel és kiemelkedő gazdagsággal rendelkezett ebben a korszakban. A stratégiai jelentőségű dombon élő közösség a kiterjedt kapcsolatrendszere révén jelentős kulturális hatást gyakorolt a környező régiókra. Az új bálványfej megerősíti a korábbi feltételezéseket a város élénk vallási és kereskedelmi életéről.

Trója hosszú és összetett története a Kr. e. 3. évezred elejétől egészen a Kr. u. 13. századig nyúlik vissza. A régészek az évtizedek során összesen tíz fő települési réteget azonosítottak a romok alatt, amelyek a folyamatos újjáépítések és pusztulások sorozatát mutatják. A Kr. e. 12. század végi súlyos pusztításokat követően a területen egy írásos források nélküli, hanyatló időszak következett, amely mintegy négyszáz évig tartott.

A csontfuvola korában, a Kr. e. 8. században kezdődő archaikus korban a település azonban ismét jelentős kulturális és szakrális központtá emelkedett. Ezt a megújulást nagyban ösztönözte Homérosz eposzainak elterjedése, amely a romos bronzkori fellegvárat az ókori görögség tisztelt emlékhelyévé tette.