Egy középkori per története megkérdőjelezi a nők helyzetéről alkotott régi elképzeléseket
1472 telén a franciaországi Dijonban brutális támadás ért egy várandós nőt. Jehanne feljelentést tett, vallomása nyomán pedig elfogták a feltételezett elkövetőket. Sara McDougall történész kutatása feltárja, hogyan küzdött a nő az igazságért, és miért árnyalja az ügye a középkori nőkről alkotott elképzeléseinket.
- Jehanne-t 1472 januárjában zsoldosok támadták meg, a nő pedig részletes vallomást tett a városi hatóságoknak.
- A vizsgálat során a magánéletére is fény derült, ez azonban nem akadályozta meg a hatóságokat abban, hogy folytassák az elkövetők elleni eljárást.
- - A férfiak végül szabadon távozhattak, Jehanne története mégis megmutatja, hogy a középkori nőknek is lehetett lehetőségük panaszt tenni és támogatást kapni.
1472 januárjában brutális támadás ért egy várandós nőt a franciaországi Dijonban. Jehanne feljelentést tett, vallomása pedig olyan vizsgálatot indított el, amely a középkori igazságszolgáltatás működéséről és a nők társadalmi helyzetéről is árulkodik. Történetét több mint 600 éves bírósági iratok őrizték meg, amelyeket Sara McDougall történész dolgozott fel Justice for Jehanne című könyvében.
Jehanne szegény családban született Lotaringiában, majd Dijonba költözött. 1472 telén már erősen várandós volt, amikor két férfi felszólította őt és vendéglátóját, hogy tartsanak velük. Miután ellenálltak, az egyik férfi zsoldosokért ment. Jehanne vallomása szerint a férfiak egy közeli mezőre hurcolták, ahol megpróbálták szexuálisan bántalmazni. A hóban küzdött ellenük, miközben születendő gyermekéért aggódott. A támadók azt is a szemére vetették, hogy a baba apja egy pap, így házasságon kívül születik majd.
A városi nyomozó, Jaques Borestel már másnap kihallgatta Jehanne-t, aki részletesen beszámolt a történtekről. Másnap kislánynak adott életet. Vallomása alapján a hatóságok rövid időn belül több feltételezett elkövetőt elfogtak. A férfiak tagadták a támadást, ezért Jehanne szembesítette őket a saját beszámolójával. Miután továbbra sem vallottak, a hatóságok kínzást alkalmaztak, végül mindannyian beismerték tettüket.
A városi tisztviselők halálbüntetést akartak kiszabni, ám a zsoldosok a burgundiai herceg fennhatósága alá tartoztak, így az ügy politikai akadályokba ütközött. A hatóságok közben Jehanne előéletét is vizsgálni kezdték, hogy felmérjék, mennyire tekinthető hiteles panaszosnak.
A kihallgatások során kiderült, hogy Jehanne férje évekkel korábban háborúba indult, ő pedig egy pappal élt együtt, akitől két gyermeke született. Jehanne elismerte, hogy korábban nem mindenben mondott igazat, de a magánéletére vonatkozó részletek ellenére a hatóságok folytatták az eljárást. A történész szerint ez fontos adalék a középkori nőkről alkotott képhez: Jehanne múltja nem volt akadálya annak, hogy a panaszát komolyan vegyék.
Az ügy mégsem zárult a tervezett büntetéssel. A hercegi hatóságok arra hivatkoztak, hogy a zsoldosok az egyházi jog hatálya alá tartoznak. A városi tisztviselők nem tudták megakadályozni a szabadon bocsátásukat, így a férfiak két hónap fogság után távozhattak.
Ez is érdekelhet
Jehanne későbbi sorsáról nincsenek megbízható adatok. A fennmaradt iratokból azonban kiderül, hogy szomszédai a fenyegetések ellenére segítettek neki menedéket találni, és a hatóságok a magánéletének feltárása után is folytatták az ügyet.
McDougall kutatása árnyalja azt az elképzelést, hogy a középkori szexuális erőszak túlélőit szükségszerűen megszégyenítették és kirekesztették. Jehanne története nem bizonyítja, hogy a kor társadalma általában támogatta az áldozatokat, azt viszont megmutatja, hogy egy nő akkor is panaszt tehetett, és segítséget kaphatott, ha életét nem a kor erkölcsi elvárásai szerint élte.
