Számítógépes elemzés bizonyítja Shakespeare és Marlowe közös drámaírását
A legújabb digitális szövegelemzési módszerek kétséget kizáróan bizonyították, hogy William Shakespeare és a vele egy időben alkotó Christopher Marlowe közösen írta a III. Edward című történelmi drámát; a felfedezésről beszámoló tanulmány a Shakespeare Quarterly folyóirat téli számában, valamint Rory Loughnane frissen megjelent, Shakespeare at Thirty című könyvében látott napvilágot. A Kenti Egyetem és a Leedsi Egyetem kutatói a vizsgálat során tíz, az 1580-as és 1590-es években aktív drámaíró biztosan azonosított szövegeit vetették össze a névtelenül megjelent alkotással.
- Brit kutatók számítógépes szövegelemzéssel vizsgálták az 1596-ban megjelent, névtelenül kiadott történelmi drámát.
- Az eredmények szerint a művet William Shakespeare és Christopher Marlowe közösen alkotta meg.
- A felfedezés árnyalja a két szerző közötti, korábban pusztán rivalizálásnak hitt szakmai kapcsolatot.
Rory Loughnane, a Kenti Egyetem kutatója és Brett Greatley-Hirsch, a Leedsi Egyetem professzora modern szoftveres megoldásokat alkalmazott a szerzői kézjegyek azonosítására.
Az 1596-ban anonim módon publikált színdarab szerzősége régóta vitatott volt a szakirodalomban. Loughnane már 2016-ban is foglalkozott a szöveggel egy oxfordi Marlowe-projekt során, de akkor még csak néhány jelenet esetében feltételezte Shakespeare közreműködését. A mostani, kiterjesztett vizsgálat során a program huszonhárom szövegszegmenst azonosított Shakespeare munkájaként, míg kilenc részt Marlowe stílusjegyeivel kapcsolt össze. Ez az arány azt is megmutatja, hogy a közös alkotói folyamat során Shakespeare volt a dráma fő szerzője.
A kutatás eredményei finomítják az angol reneszánsz színházi világról kialakult eddigi képet. A szakirodalom és a szélesebb közönség hagyományosan szakmai riválisként tekintett a két alkotóra, akik mindössze néhány hét eltéréssel születtek, és ugyanabban a késő 16. századi londoni színházi közegben építették fel karrierjüket. A szövegelemzés azonban rávilágított arra, hogy kapcsolatuk jóval összetettebb volt a puszta versengésnél, és a két szerző aktívan együttműködött egymással a darabok létrehozásakor.
Az új adatok tökéletesen illeszkednek egy szintén 2016-os kutatási eredményhez, amely kimutatta Marlowe társszerzőségét Shakespeare VI. Henrik című drámatrilógiájában. A szakemberek szerint a III. Edward 1592 körüli közös megírása arra utal, hogy a két drámaíró a húszas évei közepén és végén egy kifejezetten tartós, éveken átívelő munkakapcsolatot ápolt. Ez a produktív együttműködés mindkét alkotó korai pályafutására és drámaírói fejlődésére komoly hatással volt.
Ez is érdekelhet
Az Erzsébet-kori angol színházi világban a közös darabírás, az úgynevezett kollaboráció bevett és elterjedt gyakorlatnak számított. A korabeli londoni társulatok hatalmas szövegéhséggel rendelkeztek a folyamatosan cserélődő repertoár miatt, ami komoly nyomást helyezett az alkotókra. A színházigazgatók gyakran több írót bíztak meg egyetlen dráma különböző felvonásainak vagy jeleneteinek elkészítésével a gyorsabb bemutató érdekében. Ebben a felgyorsult szórakoztatóipari közegben a szerzők közötti kooperáció inkább gazdasági és praktikus szükségszerűség, mintsem ritka művészi kivétel volt.
Christopher Marlowe az 1580-as évek végén jelentősen formálta az angol színpadot a rím nélküli jambikus drámai verselés mesteri alkalmazásával. Olyan műveivel, mint a Doktor Faustus vagy a Tamburlaine, ő számított a korszak egyik legünnepeltebb szerzőjének. Shakespeare pályája ekkor még csak felívelőben volt, és sokat merített idősebb pályatársa technikai újításaiból. A két alkotó párhuzamos karrierjét végül Marlowe 1593-ban bekövetkezett, a mai napig tisztázatlan körülmények között történt kocsmai meggyilkolása zárta le.
