Bronzkori textíliákat találtak Törökországban, nagyon jó állapotban

Rábukkantak Anatólia legrégebbi textileinek maradványaira. A csomó nélküli technikával szőtt anyagokat ráadásul indigóval festették meg.

Az elszenesedés konzervál

Beycesultan Höyük egy őskori település, amely a kőkorszaktól a vaskorig folyamatosan lakott hely volt. Ezért kivételes adottságokkal rendelkezik a nyugat-anatóliai bronzkori kultúrák tanulmányozásához. Az ankarai Brit Intézet és az Ege Egyetem kutatói által vezetett közelmúltbeli ásatások során szokatlanul jó állapotban lévő textíliák kerültek elő. Az elemzett textilek a terület ötödik rétegéből származnak. Keletkezésük az i. e. 1750 és 1650 közötti időszakra tehető. Az ilyen ősi anyagok jó konzerváltsága elsősorban a részleges elszenesedésnek köszönhető, amely megőrizte az anyagok mikroszkopikus részleteit. A darabkák ráadásul fémtárgyakhoz is kapcsolódtak, ezek pedig pedig kedveztek részbeni megkövesedésüknek.

Naalbinding – az öltéses kötés

A felfedezés az Ebru Aykol és Antoinette Rast-Eicher által vezetett csapat eredménye. Utóbbi, neves régészeti textilszakértő volt a felelős a leletek elemzéséért. Ő azonosította, hogy a naalbinding technikával készültek (magyarul: öltéses kötés). Erre a technikára, jellemző, hogy egy tű segítségével egyetlen szálból összekötött hurkokat alakítanak ki.  A lelet jelentősége abban rejlik, hogy ezek a töredékek az öltéses kötés legkorábbi, Anatóliában dokumentált bizonyítékai, ami bővíti e technika kronológiáját és földrajzi elhelyezkedését. A naalkötés eddigi legkorábbi példányai Izrael és Egyiptom neolitikus korából származtak. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy a technikát már a Kr. e. második évezred közepén használták a régióban, talán egy olyan helyi textilhagyomány részeként, amely az innovációt és a közel-keleti kulturális örökséget ötvözte.

Az indigó használata

A kutatócsoport nagy teljesítményű tömegspektrometriát (HPLC-MS) használt a leletekben jelen lévő színezékek elemzéséhez. Az eredmények kimutatták az indigotin és az indirubin, az indigóban található két kulcsfontosságú vegyületeket. Ez megerősíti, hogy a textíliákat természetes indigóval festették, amely talán az Isatis tinctoria növényből vagy egy rokon, vadon élő fajból származik. (Az Isatis tinctoriát, vagyis a festő csüllenget hazánkban is elterjedt volt kékfestőként, de ma már védett virág.)

Ennek a pigmentnek az azonosítása különösen fontos, mivel korábban nem volt bizonyíték arra, hogy a bronzkorban használták volna Anatóliában. Az indigó alkalmazása nemcsak kifinomult technikai tudást feltételez, de a kék szín bizonyos szimbolikus vagy esztétikai értékére is utal a helyi kultúrában. Ez a felfedezés újrafogalmazza a festési ismeretek és technológiák ókori világbeli elterjedésével kapcsolatos elméleteket, mivel az indigót nagyra becsültek.

Kézműves központ

A fonatlan szálak jelenléte a kész textiltöredékek mellett arra utal, hogy a gyártás helyben történhetett. A gyapjúszálak minőségéből az látszik, hogy a szövők fejlett technikai készségekkel rendelkeztek az anyag kiválasztása, előkészítése és festése terén. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy Beycesultan, amellett, hogy városi település volt, egyúttal speciális kézművesipari központként is működött. Az indigó használata és a naalkötés gyakorlata olyan régiókkal való cserehálózatokon keresztül juthatott el Nyugat-Anatóliába, mint Levante vagy Egyiptom, ahol ezek a technikák már ismertek voltak. Ez a megállapítás viszont új kérdéseket vet fel Anatólia kelet és nyugat közötti kulturális közvetítő szerepével kapcsolatban is.

A textíliák társadalmi értelmezése

A textiltöredékek intenzív viselés nyomait mutatják, ezért valószínűsíthető, hogy funkcionális ruhadarabokhoz – kalaphoz, zoknihoz, kesztyűhöz – tartoztak. Ugyanakkor az olyan költséges festékanyag, mint az indigó, azt feltételezi, hogy ezeket magas státuszú egyének hordták. A ruházat e szimbolikus dimenziója megerősíti azt az elképzelést, hogy a matériák a bronzkori társadalmakban a vizuális kommunikáció eszközeiként is működtek, amelyek képesek voltak kifejezni a hierarchiát, az identitást és a társadalmi kapcsolatokat.