Blondi szemszögéből nézhetjük végig Hitler utolsó napjait

A Blondi című rövidfilmet Jack Salvadori olasz származású rendező és Pablo Álvarez-Hornia spanyol producer készítette. Az alkotók a forgatás során egy Lexie nevű, hét hónapos, idomítatlan németjuhász hátára erősítették a kamerát, így a nézők a kutya fülei között átnézve, annak természetes, sokszor rázkódó és kiszámíthatatlan mozgásán keresztül követhetik az eseményeket.

A The Guardian riportjából kiderül, hogy a forgatókönyvet a neves brit rendező, Peter Greenaway korábban írt novellája alapján maga a szerző adaptálta. A technikai kivitelezéshez az Oscar-díjas operatőr, Roger Deakins adott tanácsokat, aki kifejezetten egy nem professzionális, kiképzetlen filmes állat alkalmazását javasolta a hiteles, a valósághoz leginkább közelítő vizuális hatás elérése érdekében.

A történelmi Blondi a náci propaganda egyik kiemelten fontos eszköze volt. A németjuhászt Martin Bormann pártkancellár ajándékozta Hitlernek 1941-ben, a rezsim pedig tudatosan arra használta, hogy a Führer állatbarát, emberi oldalát hangsúlyozza a német és a nemzetközi nyilvánosság előtt. A történelmi háttérhez tartozik, hogy a nemzetiszocialista Németországban a lojalitás egyik jelképévé vált a Blondihoz hasonló fajtájú kutyák tartása, míg a nem megfelelő hozzáállást a hatóságok, köztük a Gestapo, feljelentések alapján vizsgálták.

A Harmadik Birodalom végnapjaiban a náci vezetés egy berlini földalatti bunkerbe szorult vissza. Blondi története 1945 áprilisának végén, egy nappal Hitler öngyilkossága előtt ért véget, amikor a diktátor parancsára a kutyán tesztelték a hidrogén-cianid kapszulák hatékonyságát. Az alkotók kiemelték: a filmben a kutya az egyetlen olyan szereplő, aki teljes mértékben mentes az ideológiától és az erkölcsi felelősségtől.

A produkcióban Hitlert a svájci Nicola Pedrozzi alakítja, akit hosszas keresés után választottak ki a szerepre, mivel a készítők olyan németül beszélő színészt kerestek, aki hitelesen és organikusan tudott reagálni az állat viselkedésére a felvételek során. A forgatási módszer sajátossága miatt a színészek előre nem tudhatták, mikor kerülnek a képbe, hiszen a fókusz kizárólag a kutya véletlenszerű figyelmétől függött. Ez a szokatlan színházi dinamika hűen tükrözte a Führer-bunker történelmi valóságát: ahogy a tábornokok a filmvásznon a kutya figyelméért – és ezáltal a kamera fókuszáért – versengtek, úgy küzdöttek az egykori náci vezetők is Hitler egyre fogyatkozó figyelméért a közelgő katonai vereség árnyékában.

A The Guardian beszámolója szerint az alkotók – részben hivatalos forgatási engedélyek hiányában – számos jelenetet gerillamódszerekkel rögzítettek egy londoni helyszínen, ami a rendező szerint tovább fokozta a film klausztrofób, a történelmi összeomlást és kilátástalanságot idéző, szorongató atmoszféráját.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nőtörténet

• Új enciklopédia mutatja be a középkori női irodalmat
• Nem modern találmány: így szabályozták a születéseket az ókori római nők
• A bölcsőtől az íróasztalig: így hódították meg a nők a magyar irodalmat a meséken keresztül
• A Kennedy-dinasztia átka: meghalt Tatiana Schlossberg
• Urartui nők az adminisztrációban? Meglepő leletek Cavustepe várából
• Az egyiptomi nők, akik átírták a hatalom szabályait
• Léteztek-e női gladiátorok az ókori Rómában?
• Nők a függetlenségi háború kulisszái mögött
• Emily Langton Massingberd – a nő, aki megelőzte korát