Bizánci kori kolostoregyüttes maradványait tárták fel Felső-Egyiptomban

A régészek egy kivételesen jó állapotban fennmaradt, bizánci kori kolostoregyüttes maradványait tárták fel, amely új megvilágításba helyezi a régió kora keresztény szerzetesi életét. A jelentős felfedezést az Egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsának régészeti missziója tette az Al-Qariah Bil-Dueir nevű lelőhelyen.

Sherif Fathi, Egyiptom turisztikai és régiségügyi minisztere szerint az előkerült emlékek jól tükrözik az ország kulturális örökségének gazdagságát és sokszínűségét a különböző történelmi korszakokban. Mohamed Ismail Khaled, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára elmondta: az ásatások során feltárt építészeti maradványok értékes betekintést nyújtanak a bizánci korszak szerzetesi közösségeinek mindennapi életébe. A vályogtéglából készült épületek egy jól szervezett, stabil közösség jelenlétére utalnak, amely hosszabb időn át működött a térségben.

A leletegyüttes

A régészek több, nyugat–keleti tájolású, téglalap alaprajzú vályogtégla-épületet azonosítottak, amelyek mérete nagyjából 8 × 7 métertől egészen 14 × 8 méterig terjedt. Számos épületben tágas csarnokokat és imafülkére emlékeztető helyiségeket is találtak. A vakolatmaradványok, fali fülkék és habarccsal borított padlófelületek tudatos építészeti tervezésre utalnak. Egyes épületekhez déli fekvésű udvarok kapcsolódtak, amelyek közösségi térként funkcionálhattak.

Mohamed Nagib, a Sohag régészeti igazgatója beszámolt arról is, hogy egy nagyobb, 14 × 10 méteres, kelet–nyugati tájolású vályogtégla-épületet is feltártak, amely minden bizonnyal a kolostor főtemplomaként szolgálhatott. Az épület belső tagolása – hajó, kórus és szentély – a bizánci kori egyházi építészet jellegzetességeit mutatja.

A feltárás során vörös habarccsal bevont téglából és mészkőből készült medencéket is találtak, amelyeket feltehetően víztárolásra vagy a kolostor mindennapi működéséhez kapcsolódó termelési tevékenységekre használtak.

Számos kisebb lelet is előkerült a föld mélyéből, amelyek segítenek rekonstruálni a kolostorközösség hétköznapi életét. Ezek között találni tárolóamforákat, kopt feliratú ostracákat, háztartási eszközöket, építészeti kőtöredékeket, valamint mészkőlapokat is.

Walid El-Sayed, a kutatás vezetője szerint ezek a leletek ritka és értékes bizonyítékot szolgáltatnak a bizánci kori felső-egyiptomi szerzetesi közösségek műveltségéről, igazgatási rendszeréről és vallási gyakorlatáról.

Sohag és a korai kereszténység

Sohag régió kiemelkedő szerepet játszott a korai kereszténység és a szerzetesség történetében. A bizánci korszak idején Felső-Egyiptom a keresztény szerzetesi kultúra egyik legfontosabb központjává vált. A térségben található a híres Fehér kolostor és Vörös kolostor is, amelyek meghatározó szerepet játszottak a kopt keresztény teológia és közösség fejlődésében.

Az újonnan feltárt kolostoregyüttes tovább gazdagítja ezt a történelmi képet, kézzelfogható bizonyítékot nyújtva arra, miként éltek, dolgoztak és imádkoztak a szerzetesek, valamint hogyan illeszkedtek be a környező közösségek életébe. Az ásatások folytatásával a kutatók abban bíznak, hogy még pontosabb képet kaphatnak a kolostor gazdasági működéséről, társadalmi felépítéséről és regionális kapcsolatairól.