A bizánci orvoslás öröksége: a kórház forradalom

395-ben, Nagy Theodosius halála után a Római Birodalom kettészakadt. A Kelet-római Birodalom, vagyis Bizánc nemcsak a görög kultúrát, hanem az orvoslás tudományát is megőrizte és továbbfejlesztette. Bár nem alakult ki az egyetemekhez hasonló rendszeres orvosképzés, a kórházak és az orvosi gyakorlat új korszakot nyitottak a gyógyítás történetében.

Xenodochiák és a kórházak születése

Nagy Bazil (330–379) elrendelte, hogy Caesarea közelében nagyszabású gyógyító intézmény épüljön. Ez lett a keresztény Nyugat első kórházainak előképe. A latin hospes („vendég”) és hospitium („szállás”) szóból eredő kórház szó jól mutatja eredeti funkcióját.

Az első intézmények xenodochiák voltak – a görög xenos („idegen”) és dochion („befogadás”) szavakból. Ezek „idegenek fogadóhelyei” voltak, Julián császár törvénye alapján: „Nemcsak a mi hitünk idegeneinek, hanem minden szegény utazónak.”

Hasonló kórházak születtek Edesszában (375), Antiókhiában (398) és Efezusban (451). A nesztoriánus keresztények Gundeshapurban (450) és a Selyemút mentén is idegenek számára létesítettek szállásokat.

A xenodochiák eredetileg nem kórházak, hanem menedékhelyek voltak az idegeneknek és szegényeknek, ahol szállást és ételt kaptak. A keresztény gondoskodás szellemében azonban hamar kiegészült a betegek ápolásával is, így ezek az intézmények a 4–5. századtól fokozatosan gyógyító funkciókat is elláttak.

Julián császár törvénye hangsúlyozta, hogy minden rászorulót segíteni kell, vallási hovatartozástól függetlenül. Ez a szemlélet teremtette meg a középkori kórházak előzményeit, amelyekben a karitatív, szociális és orvosi feladatok végül intézményesült formát kaptak.

A bizánci orvoslás nagy alakjai

Oribasius, az enciklopédista

Oribasius (325–403), Pergamon szülötte, a görög-római orvoslás tudásának nagy rendszerezője volt. Synagogai című hetvenkötetes művében a klasszikus tudást foglalta össze. Az iatroszofikus orvosként ismert Oribasius írásaiban szerepel a gerincsérülések szemiológiája és a büntetések pedagógiai hatása is.

Alexandrosz, a kísérletező

Alexandrosz (525–560), Trallész városából, galenikus orvosként és enciklopédistaként vált ismertté. Utazásai során a Földközi-tenger térségének számos régióját bejárta, élete végén Rómában telepedett le. Ő írta le először a bélparazitózist, és a köszvény kezelésére a kolchicum alkalmazását. Műveiben azonban találni bizarr ajánlásokat is, például élő bogarak fogyasztását vagy a fekete galagonya Holdhoz kötött „terápiáját”.

Aetion és a nőgyógyászat előretörése

Amida Aetion a sebészetben és különösen a nőgyógyászatban alkotott maradandót. Több mint száz fejezetben tárgyalta a nőgyógyászati kérdéseket, és ő vezette be a hüvelyi spekulumot. Pontos leírásokat adott a műtéti testhelyzetekről, amelyek biztosították a páciens mozdulatlanságát.

Aeginai Pál, a bizánci orvoslás utolsó mestere

A 7. században élt Aeginai Pál, akit a klasszikus Bizánc utolsó nagy orvosának tartanak. Epitome medicae című, hét könyvből álló műve az orvosi tudás összefoglalása lett.

• Az első könyvben az életmód és a humorális patológia szerepel.
• A másodikban a lázak: a magas láz az akut, a mérsékelt a krónikus betegségek jele.
• A harmadikban a betegségek részletes leírása a fejtől a lábig.
• A negyedikben a bőrgyógyászat.
• Az ötödikben a toxikológia, mérgekkel és ellenmérgekkel.
• A hatodikban a sebészet, amely az iszlám világon keresztül Nyugat-Európába is eljutott.
• A hetedikben a gyógyszerek, köztük 90 ásvány, 600 növény és 168 állati eredetű szer.

A mű különösen sebészeti részével vált ismertté: Abulcasis révén az iszlám világban terjedt el, és így hatott a középkori Európa gyógyászatára is.

Örökség és hatás

A bizánci orvoslás öröksége kettős: egyrészt megőrizte a görög hagyományokat, másrészt megteremtette a kórház intézményét. Aetion nőgyógyászati újításai, Alexandrosz terápiás kísérletei, Oribasius enciklopédikus rendszerezése és Aeginai Pál nagy összefoglaló műve mind hozzájárultak ahhoz, hogy a bizánci gyógyítás tudása évszázadokon átívelő hatást gyakoroljon Európa és az iszlám világ orvoslására.