Benjamin Franklin nemcsak alkotmányt adott Amerikának, de a villámot is megszelídítette

2021. január 17. 19:46 Múlt-kor

Az utolsó polihisztorok egyike volt, aki természettudósként, nyomdászként, lapszerkesztőként, diplomataként, politikusként is egyaránt maradandót alkotott. Az 1706. január 17-én egy bostoni gyertyaöntő fiaként született Benjamin Franklin számos furcsa szokással rendelkezett, például szerette a „légfürdőzést”, amely többnyire abból állt, hogy házának ablaka előtt ádámkosztümben üldögélve figyelte az arra elhaladó járókelőket.

Korábban

Benjamin Franklin hivatalosan csak két éven át koptatta az iskolapadot. Tíz éves korában már apja műhelyében dolgozott, majd két év múlva bátyja nyomdájában tevékenykedett. Itt szeretett bele a betűkbe: tulajdonképpen mindent, amit csak el lehetett olvasni a nyomdai munka mellett, azt elolvasott. Tizenöt évesen már egy újságban publikálta cikkeit álnéven. Tizenhét esztendős korában Philadelphiába költözött és pár év múlva, 1728-ban már egy nyomda társtulajdonosaként kereste a kenyerét. Nem sokkal később újságtulajdonos lett.

A Pennsylvania Gazette és a Poor Richard’s Almanach című folyóiratai nagy népszerűségnek örvendtek. Almanachjából több, mint tízezer példányt tudott értékesíteni, amivel képes volt megteremteni anyagi függetlenségét. Az 1740-es évek végére a sikeres nyomdász üzletember és lapkiadó Benjamin Franklin hátat fordított az üzleti életnek és a tudomány felé fordult.

Számos találmánnyal gazdagította az emberiséget: hangszert és üvegharmonikát készített, kályhát tervezett, neki köszönhetjük az első kétfókuszú, azaz bifokális szemüveget, amellyel a rövid- és távollátás problémái orvosolhatóak voltak. Franklin belemerült a közgazdaságtanba is, a papírpénz bevezetésének egyik élharcosa volt, de elkészítette a Golf-áramlat térképét és értekezett a földrengésekről is. Legjelentősebb felfedezéseit az elektromosság terén érte el.

Ő vezette be az elektromos töltéshez kapcsolódóan a pozitív és a negatív elnevezést. Hozzá fűződik a híres papírsárkányos kísérlet, amellyel bebizonyította, hogy a villám elektromosság. 1752-ben az egyik vihar során egy sárkányt bocsátott fel, amelynek hegyére fémcsúcsot szerelt, a sárkány selyemzsinórjának földi végére pedig egy kulcsot kötött.

Amikor a zsinór megtelt légköri elektromossággal, Franklinnak sikerült az ujjával szikrákat kicsalni a kulcsból. Óriási szerencséje volt, a kísérlet ugyanis egyáltalán nem volt veszélytelen. A Franklin kísérletét rekonstruáló Georg Wilhelm Richmann például halálos áramütést szenvedett Szentpéterváron.

A sárkányos kísérlet híre hamar elterjedt a nyugati tudományos világban. Franklint tagjává fogadta a brit Királyi Akadémia. A polihisztor levonta a gyakorlati következtetéseket a kísérletéből, és azzal a javaslattal állt elő, hogy a házak tetejére fémrudakat szereljenek fel, és azokat vezetékekkel kössék össze a földdel, hogy megvédjék az épületeket a villámcsapástól. A találmány bevált, 1782-re Philadelphiában több, mint 400 darab villámhárítót szereltek fel. A praktikus szerkezetet Európában nehezebben fogadták el az emberek: III. György angol király az „istentelenség” elutasítására szólította fel alattvalóit.

Franklin nemcsak a tudomány világában, hanem a közéletben is aktívan tevékenykedett. 1753-ban az amerikai brit gyarmatok főpostamestereként javaslatot tett az észak-amerikai gyarmatok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésére. 1757-től diplomáciai munkát is vállat: Londonba utazott, hogy ellássa Pennsylvania képviseletét az angol kormánynál.

Franklin kis megszakításokkal egészen 1775-ig tartózkodott a brit fővárosban. A tudomány ide is elkísérte. A 2000-es évek elején londoni lakhelyének renoválásakor emberi csontokra bukkantak. Az alagsorban feltárt maradványok mindenféle korosztálytól származtak, a csecsemőtől az aggastyánig. A csontok, amelyeken vágószerszámok által okozott sérülések nyomait fedezték fel a kutatók, az 1770-es években kerültek a föld alá, abban az időben, amikor Benjamin Franklin az ingatlan lakója volt.

A tüzetes vizsgálatok azonban feltárák, hogy az amerikai lángelme nem sorozatgyilkosként töltötte szabadidejét. A maradványok ugyanis elhunyt személyektől származtak, akiket a ház alagsorában Franklin sebész veje, William Hewson felboncolt. Az ilyenfajta patológiai tevékenység abban a korban még törvénybe ütköző cselekedet volt, de a természettudós após a tudomány nevében szemet hunyt veje illegális tevékenysége fölött, amelyhez a „nyersanyagot” feltételezhetően sírrablók szállították.

A londoni korszaknak 1775-ben végeszakadt. A diszkriminatív bélyegtörvény eltörlésének élharcosa, a gyarmatok ügyének védelmezője ugyanis egyre inkább szembehelyezkedett az angol kormánnyal. Franklin, hogy letartóztatását elkerülje, végül távozott a brit fővárosból.

A rákövetkező évben, 1776-ban a Kontinentális kongresszus tagjaként részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésében. 1778-tól az Egyesült Államok franciaországi nagyköveteként tevékenykedett és 1783 szeptemberénben ő látta el kézjegyével az Egyesült Államok függetlenségét elismerő békét. 1787-ben az alkotmányozó konvenció tagjaként részt vett az Egyesült Államok alkotmányának létrehozásában is.

Az USA egyik „alapító atyajaként” tisztelt Benjamin Franklin 1790. április 17-én hunyt el Philadelphiában. Tiszteletére egyhónapos gyászt rendeltek el az országban.