Őrült uralkodók

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: július  •  Nap: 21
31 találat
[1]

1342. július 21.

Megnő Erzsébet anyakirályné befolyása

A lengyel király lánya 1320-ban lett I. Károly felesége. Hét gyermeknek adott életet, öt fiúnak és két leánynak. Férjét közel négy évtizeddel élte túl. Végrendeletéből, hosszú élete során tett számtalan egyházi adományából, egy mélyen vallásos, kegyes adakozó képe bontakozik ki. A Képes Krónika egyik miniatúráján köpenyes Madonnaként áll Erzsébet királyné gyermekei körében. Az ő életüket óvta 1330-ban, amikor négy ujját vágta le a királyi családra rontó Záh Felicián. Személyiségének jellemző vonása azonban az is, hogy uralomvágyó, erőszakos anyakirályné volt, akitől fia, Lajos, a király és az ország nagyjai egyaránt tartottak. A kormányzatban szinte egyenrangú szerepe volt Lajossal. 1370-ben hazament, hogy fia helyett Lengyelországot kormányozza. Lengyel volta ellenére magyar lovagokkal vette magát körül, ami nagy elégedetlenséget szült a hazaiak körében. Közel nyolcvan esztendősen, 1380. december 29-én hunyt el.

[2]

1342. július 21.

Telegdi Csanád esztergomi érsek megkoronázza I. Károly fiát, I. Nagy Lajost

[3]

1411. július 21.

Magyar király kerül a németek trónjára

Pfalzi Ruprecht 1410-ben bekövetkezett halála után a Luxemburg-házból hárman pályáztak a német királyi trónra: az egyszer már megválasztott, majd letett Vencel cseh király, Jodok morva őrgróf és Zsigmond magyar király. A hét választófejedelem a brandenburgi őrgróf, a szász herceg, a rajnai palotagróf, a cseh király, valamint a mainzi, a kölni és a trieri érsek volt. A választófejedelmek közül négy Jodokot, kettő Zsigmondot támogatta, a brandenburgi szavazat - mivel Zsigmond is, Jodok is magát tartotta birtokosának - kétséges volt. Zsigmond 1410. szeptember 20-án puccsszerűen német királlyá nyilvánította magát. Október 1-jén azonban a frankfurti választás Zsigmond eljárását érvénytelenítette. Jodok 1411 januárjában váratlanul meghalt. Hosszú tárgyalássorozat kezdődött. Ennek eredményeként július 21-én a választófejedelmek - anélkül, hogy új szavazást tartottak volna - egyhangúlag Zsigmondot jelentették ki királyuknak. Zsigmond ezzel a Luxemburg-családból - dédapja, apja és bátyja után - negyedikként került a német trónra. A 13. századtól ugyan a megválasztott német király - a Német-római Birodalom fejeként - csupán egy volt a birodalmi fejedelmek közül, tényleges hatalommal csak saját tartományában rendelkezett, de nemzetközi tekintélye - különösen akkor, ha Rómában német-római császárrá is koronázták - még mindig jelentős volt. A magyar király ezzel Európa első uralkodójává vált.

[4]

1415. július 21.

Zsigmond diplomáciai útjai Európában

1412 decemberében Zsigmond személyesen akarta irányítani a Velence elleni háborút. 1413 áprilisában elhagyta az országot, a harcokat lezáró fegyverszünet megkötése után pedig nem tért haza. A magyar történelemben mindaddig elképzelhetetlen módon, több mint hat évig volt távol országától. Hosszabb időt töltött Lombardiában, megállapodott XXIII. János pápával az egyetemes zsinat összehívásáról, majd Németországba indult. 1414. november 8-án Aachenben német királlyá koronázták, innen utazott az ugyanekkor megnyílt konstanzi zsinatra. Miután az egyházszakadás felszámolásához szükség volt az aragón uralkodó pártfogását élvező XIII. Benedek lemondatására, Zsigmond 1415 júliusában útra kelt, hogy személyesen oldja meg az utolsó nehézségeket. Konstanzból Avignonon át Narbonne-ba, majd Perpignanba utazott, ahol sikerült rábeszélnie I. Ferdinánd aragón királyt az egység támogatására. A nagy európai körutazás a következő évben folytatódott, mivel a zsinat eredményeire veszélyt jelentett az időközben kiújult "százéves háború". Zsigmond közvetíteni próbált a párizsi és a londoni udvar között. 1417 januárjában érkezett újra Konstanzba, ahonnan a zsinat feloszlatása után, 1418 májusában indult vissza Augsburg és Regensburg érintésével Magyarországra. Több ezer kilométeres utazására nagy számú magyar kíséret követte. Sokan közülük most találkoztak először a fejlettebb nyugat-európai társadalmi, kulturális viszonyokkal. A külföldön látott újdonságok nagy része azonban - anyagi források híján - továbbra is elérhetetlen maradt számukra. Átvették ellenben, és Magyarországon elterjesztették a címerhasználatot. A király utazásai csakúgy, mint a fejedelmi vendégek gyakori budai látogatásai, plasztikusan jelzik, hogy a korabeli Magyarország szervesen tagolódott a keresztény Európába.

[5]

1447. július 21.

Csehek Magyarországon

1440 nyarán Erzsébet özvegy királyné kinevezte a cseh származású Brandisi Jan Giskrát Sáros megye főispánjává, a bányavárosok, a szepesi és sárosi városok, valamint Kassa főkapitányává, és megbízta fia, V. László trónigényének fegyveres védelmével. Ősz elejére Giskra és a huszita hadvezetés hagyományait folytató zsoldos serege uralma alá vonta szinte az egész Felvidéket. A városok ellenállás nélkül nyitották meg hadai előtt a kapukat. A László-párt 1441-42 folyamán vereséget szenvedett, Giskra pozícióit azonban sem ekkor, sem később nem sikerült megingatni. Nem boldogult vele a kormányzóként az ország egységének helyreállítására törekvő Hunyadi János sem: Giskra tartományának felszámolására indított mind a négy hadjárata eredménytelen maradt. A Giskra kezén lévő terület ország volt az országban. Az ő zsebébe kerültek a körmöci kamarának, a harmincadoknak és az ország legértékesebb nemesfémbányáinak kincstárt illető jövedelmei, a városok és megyék adója. Emellett a felvidéki városok fizették a katonák zsoldját, szolgáltatták a hadak ellátásához szükséges élelmiszereket, használati cikkeket. Számos sikertelen hadjárat és hosszabb-rövidebb időre szóló fegyverszünet után 1452. augusztus 24-én Körmöcbánya mellett Hunyadi János a status quo alapján békét kötött Giskrával. A cseh zsoldosvezér megtarthatta a kezén lévő várakat és jövedelmeket, az újonnan épített erődítmények lerombolásáért 10 ezer, a kezén lévő foglyok szabadon bocsátásáért pedig 12 ezer aranyforint váltságdíjat kapott.

[6]

1479. július 21.

I. Mátyás és Ulászló cseh király Olmützben ratifikálja az 1478-as békeszerződést

A cseh tartományokért folytatott háborúskodás nagyon sok pénzt és energiát emésztett fel. Ennek ellenére Mátyás nem tudott döntő áttörést elérni. Podjebrád György halála után a cseh rendek 1471. május 27-én nem a cseh királyi címet már viselő Mátyást, hanem IV. Kázmér lengyel király legidősebb fiát, Ulászlót választották meg. Az új uralkodó katolikus volt, így a pápának sem lehettek komolyabb fenntartásai vele szemben. Mátyás presztízsveszteség nélkül akarta a háborút befejezni. A békeszerződés értelmében mind a magyar király, mind Ulászló viselheti a cseh királyi címet. Ulászló kapta meg Csehországot, míg Mátyásnak Morvaország, Szilézia és Lausitz jutott. A lengyel származású uralkodó Mátyás halála után 400 ezer forintért visszaválthatja az elfoglalt tartományokat.

[7]

1542. július 21.

Az ellenreformáció új központi intézményt hoz létre

A reformáció elleni harc jegyében III. Pál pápa legfőbb hatóságként felállítja a hat bíborosból álló Sanctum Officium nevű hivatalt. Az új testület minden más hitbíróság felett áll és hozzá tartoznak a pápai bizalmas ügyek (a bűnök és egyházi büntetések alóli felmentés pápának fenntartott joga). A Sanctum Officium (hivatalos elnevezése: Congregatio Romanae et universalis inquisitionis) felállításával egyidőben létrehozzák a római inkvizíciót és fokozzák az `eretnekek` elleni kíméletlen harcot.
Spanyolországban a nagy inkvizíció 1478-as bevezetésével az eretneküldözés nyilvános intézménnyé vált. 1481-ben, Sevillában került sor először autodaféra, mely az inkvizíciós bíróság ítéletének ünnepélyes kihirdetése és végrehajtása. A különösen öntudatos és makacs eretnekeket máglyahalálra ítélték. A kisebb vétségekért nem járt halálos ítélet, de testi fenyítés, egyházi büntetés vagy vagyonelkobzás igen.

[8]

1551. július 21.

Izabella királyné Tordán átadja a Szent Koronát Castaldónak

[9]

1566. július 21.

Pertev pasa megkezdi Gyula ostromát

[10]

1718. július 21.

A Temesi bánság: telepítés, vízszabályozás

Angol és holland közvetítéssel a szerbiai Pozsarevácon aláírt, 25 esztendőre szóló béke a történeti Magyarország felszabadításának zárófejezete volt. A béke értelemében ugyanis a Porta lemondani kényszerült a Temesközről és Belgrádról, sőt az Olttól nyugatra fekvő, még 1716-ban megszállt havasalföldi részekről, valamint Szerbia és Bosznia északi területeiről is. Ezzel befejeződött mindazon területek visszafoglalása, amelyek a török hódítás előtt a Magyar Királysághoz tartoztak. 1718 után a Temesközt nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem Temesi bánság (vagy Bánát) néven külön tartománnyá szervezték, melynek irányítását az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara kettős alárendeltségében külön kormányzók látták el. 1716 és 1733 között ezt a tisztet Claudius-Florimond Mercy tábornok töltötte be, aki széles körű telepítési, vízszabályozási (pl. 1728: Bega-csatorna építése) tevékenységével és manufaktúrák alapításával segítette elő az elpusztult terület fejlődését. A Bánság északi részét 1751-ben csatolták vissza az anyaországhoz. Véglegesen csak az 1778. júniusi rendelettel rendezték vissza a magyar vármegyeszervezetbe, kialakítva Torontál, Temes és Krassó vármegyéket.

[11]

1718. július 21.

A pozsareváci béke lezárja a török háborút

A Habsburg-uralkodó Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország közvetítésével megköti a pozsareváci békét a Török Birodalommal. Ez a béke Ausztriának juttatja a temesi és a krajovai bánságot, valamint Észak-Szerbiát Belgráddal együtt. Az újabb hadjáratot Savoyai Jenő herceg vezette a törökök ellen, akiket Péterváradnál 1716 nyarán győzött le. Egy évvel később visszavette Belgrádot is (1717. VIII. 22.). A pozsareváci béke jelentős területi gyarapodást jelent a Habsburgok számára. Azonnal megkezdődik a visszaszerzett részek betelepítése, és kiépül a Habsburg Birodalom legfontosabb támaszpontja a Balkánon.

[12]

1718. július 21.

III. Károly és III. Ahmed megköti a pozsareváci békét

[13]

1763. július 21.

Létrehozzák az első magyarországi árvaházat

[14]

1773. július 21.

Az egyházak nagyobb függetlenséget kapnak

A jezsuita rend XIV. Kelemen pápa által történt feloszlatása különösen a római katolikus országokat: Portugáliát, Franciaországot, Spanyolországot és a Nápoly-Szicíliai Királyságot érintette. Az intézkedés kifejezi az abszolutista államelmélet és a pápának a katolikus egyház minden területére kiterjedő korlátlan hatalma közötti kibékíthetetlen ellentétet. Franciaországban ez a jezsuiták (a pápának tartoznak engedelmességgel) és a különböző ellenzéki áramlatok közötti ellentét kiéleződésében mutatkozott meg. Már az 1715-ben meghalt XIV. Lajos uralkodása idején virágzott a Róma-ellenes gallikanizmus, melynek célja a független nemzeti egyház létrehozása volt. A janzenisták, akik kálvinista tanokat építettek be a katolikus vallásba és a püspökök jogait hangsúlyozták a pápáéval szemben, szintén felléptek a jezsuiták és a pápaság ellen. Az episzkopális áramlatban a püspököknek a pápai hatalom korlátozására és a független nemzeti egyház létrehozására irányuló érdekei tükröződnek vissza. A pápaság elleni mozgalmak támogatókra leltek a felvilágosodás filozófusai között. Az egyház függetlenségéért vívott harcok 1764 őszén elvezettek a jezsuita rend betiltásához, melynek tagjai emigráltak.

[15]

1849. július 21.

Szemere Bertalan miniszterelnök az országgyűlés elé terjeszti a kormány nemzetiségi törvényjavaslatát.

I. Ferenc József Scitovszky János pécsi püspököt (akit a magyar kormány május 20-án honárulónak bélyegzett) kinevezi esztergomi érsekké. Méltóságát haláláig, 1866. október 19-ig viseli.

[16]

1861. július 21.

Poroszország elismeri az Olasz Királyságot

[17]

1905. július 21.

Bombamerényletet követnek el a török szultán ellen

[18]

1913. július 21.

A király kinevezi Skerlecz Iván bárót horvátországi királyi biztossá.

[19]

1919. július 21.

A brit alsóház elfogadja a Németországgal kötött versailles-i szerződést

[20]

1919. július 21.

Nemzetközi szolidaritási megmozdulások zajlanak a magyarországi és az oroszországi tanácsállamok mellett.

~ A Vörös Hadsereg elfoglalja Szentest és Szegvárt (Csongrád vm.). ~ A párizsi békekonferencia Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítéli.

[21]

1924. július 21.

A kormányzó a királypuccs résztvevőinek ügyében pertörlést rendel el

[22]

1934. július 21.

Magyarország és Jugoszlávia határforgalmi megállapodást köt Belgrádban.

[23]

1938. július 21.

A Legfelsőbb Honvéd Törvényszék ítéletet hirdet Kiss Zsigmond és társai perében.

[24]

1944. július 21.

Jaross Andor belügyminiszter bejelenti a társadalombiztosítás egységes szervezetbe tömörítését.

Egyidejűleg a nyugdíjkorhatárt 65-ről 60 évre szállítják le, kiterjesztik a biztosítási kötelezettséget a háztartási alkalmazottakra, az öregségi járadékot 20-30 pengőről 60 pengőre emelik.

[25]

1950. július 21.

A könyvkiadók államosítása

A Népgazdasági Tanács 453/1950. számú rendeletével átszervezi a könyvkiadó vállalatokat. Az Athenaeum, a Révai, a Franklin, a Hungária és az Új Magyar Könyvkiadó Nemzeti Vállalatokat 4 könyvkiadó váltja fel. Ezek a következők: Szépirodalmi, Művelt Nép, Új Magyar Könyvkiadó és Ifjúsági Könyvkiadó Nemzeti Vállalatok.

[26]

1951. július 21.

A Katolikus Püspöki Kar esküt tesz az ország alkotmányára

[27]

1956. július 21.

Megbukik Rákosi Mátyás

A magyarországi belpolitikai válság aggodalommal töltötte el a szovjet vezetést: sürgették az ellenzékkel való leszámolást, de egyben szerették volna elkerülni a poznańi munkásfelkeléshez hasonló helyzetet. M. Szuszlov, az SZKP PB titkára, 1956. június 13-i budapesti látogatásakor még bizalmáról biztosította Rákosit. Az MDP PB egyes tagjai is kezdeményezték a személycserét. Július 13-án A. Mikojan, az SZKP elnökségi tagja, Budapestre érkezett. Javasolta Rákosi felváltását Hegedűs Andrással, aki 1955. április óta miniszterelnök volt. A pozíciót Hegedűs nem vállalta. Végül Gerő Ernő személyében egyeztek meg. Rákosi a KB ülésének első napján egészségi állapotára hivatkozva kérte felmentését, amelyet a plénum elfogadott. Politikai felelősségét alig érintették, kizárták viszont a pártból Farkas Mihályt a még Rákosi által felállított vizsgálóbizottság jelentése alapján. A bukott első titkár hamarosan a Szovjetunióba utazott `gyógykezelésre`, ami haláláig (1971) tartott. Gerő `tiszta lapot` hirdetett, tárgyalni kezdett Nagy Imrével és a pártellenzékkel. Valójában semmiféle lényeges politikai változtatást nem kezdeményezett.

[28]

1962. július 21.

Megjelenik az Elnöki Tanács 1962/18. számú törvényerejű rendelete az alkoholisták kötelező elvonókezeléséről

[29]

1969. július 21.

Először lép ember a Holdra

1969. július 20-án közép-európai idő szerint 21.17 órakor az Apollo-11 űrhajó Eagle leszállóegységén Neil Armstrong és Edwin Aldrin a Holdra ért. Július 21-én 3.56 órakor Armstrong elsőként a Hold felszínére lépett, Aldrin valamivel később követte. A legénység harmadik tagja, Michael Collins közben a parancsnoki kabinban Hold körüli parkolópályán keringett. Az Apollo-11 űrhajó július 16-án közép-európai idő szerint 14.32 órakor indult Cap Kennedyről. Hordozórakétájául egy 111 m magas, 3100 t súlyú, és 55 millió HP teljesítményű Saturn-V rakéta szolgált. Július 19-én ért az űrhajó Hold körüli pályára, s a műszaki berendezések átvizsgálása után, július 20-án választották le a leszállóegységet a parancsnoki kabinról. Armstrong és Aldrin a kijelölt helyen precíz leszállást hajt végre. Néhány órás várakozás után elhagyják a holdkompot. A kiszállást és az ezt követő kísérleteket élőben közvetítik egy tévékamerával a Földre. Mintegy 500 millió ember kíséri figyelemmel ezt az eseményt, akárcsak a rakéta indítását is. Az űrhajósoknak gazdag munkaprogramjuk van. Tudományos műszereket állítanak fel - ezeknek a többi között a napszélről kell a Földre adatokat továbbítaniuk - a kamera előtt mozgásgyakorlatokat végeznek, hogy demonstrálják, milyen a mozgás, amikor kisebb a nehézségi erő. Ezután Richard Nixon elnökkel az első telefonbeszélgetést folytatják a Holdról. A két űrhajós 22 óra hosszat tartózkodott a Holdon, ebből két órát a holdkompon kívül töltöttek. Július 21-én pontosan 18.54 órakor közép-európai idő szerint begyújtották a visszatérő egység rakétáját. A manőver komplikácók nélkül sikerült, és 22.35 órakor a holdkompot ismét az anyaűrhajóhoz csatolták, s az űrhajósok abba szálltak át. Mielőtt július 22-én visszaindultak volna, leválasztották és Hold körüli pályára helyezték a leszállóegységet. Július 24-én 17.51 órakor szállt le az Apollo-11 a Csendes óceán kijelölt körzetében, s egy repülőgép-anyahajó a fedélzetére vitte. Az amerikai űrhajózási programban a leszállás - a szovjettől eltérően - vízen történik. A Holdon az Egyesült Államok zászlaja és a feleslegessé vált felszerelési tárgyak mellett mérőműszereket hagytak hátra, hogy még hosszabb időn át adatokat szolgáltassanak. Egy nemesfémlapra vésett felirat az emberiség békés céljait hirdeti.

[30]

1992. július 21.

10 % fölé emelkedik a munkanélküliek aránya Magyarországon

[31]

1995. július 21.

Átadják a Krisna-völgyet

Átadják Somogyvámoson az Indiai Kulturális Központot, a Krisna-völgyet