Belpolitikai válság nehezítette Rákóczi hamvainak hazaszállítását
108 éve, 1906. október 27-én Orsovánál értek magyar földre II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvai. Bár a kegyeleti aktus igénye már a reformkorban megfogalmazódott, a fejedelmi ereklyék hazahozatalát végül gróf Tisza István miniszterelnök javaslatára Ferenc József csak 1904 áprilisában rendelte el. Kossuth Lajos hamvainak hazahozatalát követően ez volt a korszak egyik legnagyobb és leglátványosabb eseménye.
Már a reformkorban hazahozták volna
A Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország "vezérlő fejedelme", II. Rákóczi Ferenc hosszú száműzetés után, 1735. április 8-án, nagypénteken halt meg rodostói emigrációjában. Édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Isztambulban, a (konstantinápolyi) galatai jezsuita templomban - ez a rend feloszlatása után a lazarista misszió St. Benoît (Szent Benedek) temploma lett.
Bár nyughelye nem ment feledésbe, túlzás lenne azt állítani, hogy zarándokhellyé vált volna. A reformkorban, a Rákóczi-kultusz kibontakozásával egyre gyakrabban felmerült hamvainak hazahozatala és újratemetése, ám ez az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverését követően érthető okokból hosszú évekre lekerült a napirendről. Az 1860-as években a széles körű Rákóczi-kultusz megteremtésében oroszlánrészt vállaló Thaly Kálmán író-költő különböző napilapok, a Századok, illetve a Magyar Történelmi Társulat folyóirata hasábjain igyekezett életben tartani az ügyet, folyamatosan szorgalmazva a hamvak hazaszállítását.
Kevésbé ismert rövidhajas Rákóczi-portré 1703-ból, a Vay Ádám Múzeum gyűjteményéből
A fejedelmi ereklyék hazahozatalára és az újratemetésre ugyan még évekig nem került sor, a törvényhatóságok továbbra is sürgették a kegyeleti aktus kérdésének rendezését. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) 1903. évi bicentenáriumát már országszerte megünnepelték, mintegy előkészítetve a rehabilitációt és a hamvak hazahozatalát, amelyre végül 1906 októberében került sor.
Az ötlet persze nem Ferenc József fejéből pattant ki, a Habsburg uralkodó a magyar vezetők régi kívánságának tett eleget. Az agg királynak persze az sem kerülte el figyelmét, hogy a terv politikai kockázattal egyáltalán nem jár, viszont népszerűsége tovább nőhet általa. Rákóczi személyében ráadásul nem látott ellenfelet, ezért (újra)temetése - ellentétben Kossuthéval - hivatalos szintre emelkedhetett.
Az esemény hosszas előkészítése már az ellenzéki koalíció 1905-ös választási sikere előtt megkezdődött, tehát a Rákóczi-újratemetés nem csupán a "függetlenségi" koalíció érdeme volt, bár utóbb ez a vélekedés vált elterjedtté. Az 1904. június 22-ére összehívott értekezleten döntöttek a hamvak hazaszállításának lényegesebb mozzanatairól, illetve arról, hogy a fejedelmen kívül hazahozzák Zrínyi Ilona, valamint Rákóczi József - őt ekkor még nem azonosították egyértelműen - maradványait, továbbá a rodostói Panagia Pneumatokratoria görög templomból gróf Bercsényi Miklós tábornagy, gróf Esterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós udvarmester, valamint a Nikomédiában exhumált Thököly Imre fejedelem holttestét is.
A fejedelmi ereklyék hazahozatalának megszervezésével az 1889-ben a sírok azonosításánál főszerepet játszó Thaly Kálmánt és Thallóczy Lajos történészt bízták meg. A hamvak hazaszállítását azonban az 1904 szeptemberétől kibontakozó belpolitikai válság egy időre elodázta és teljesen háttérbe szorította.
Az 1905-1906-os belpolitikai válság
A belpolitikai válság azt követően bontakozott ki, hogy az 1905. januári parlamenti választáson az 1875 óta folyamatosan regnáló Szabadelvű Párt vereséget szenvedett a szövetkezett ellenzéktől (Koalíció) és kisebbségbe került a törvényhozásban. Az ellenzéki koalíció többségét az a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt adta, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a dualizmus intézményét. A Monarchia szétesésétől félő Ferenc József a Szabadelvű Pártot hagyta kormányon és báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké, amit általános közfelháborodás fogadott. A válságot csak az udvarral kötött, az ellenzék régi programjának feladásáról szóló titkos paktum, a Ferenc Józsefhez hű Wekerle Sándor miniszterelnöki kinevezése és az új kormány hatalmát megerősítő 1906-os választások tudták feloldani.
"Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak"
A fejedelem hamvaiért október 14-én öttagú bizottság (Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán Thallóczy Lajos és Török Aurél) utazott a török városba és október 16-án érkezett meg Isztambulba. Mindeközben a törvényhozás a jogi alap megteremtésével foglalatoskodott: október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, továbbá megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt.
Az 1906. évi XX. törvény
Ő Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszu századokon át sulyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végkép letünt korszak történelmi emlékeit képezik; a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának ujabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállitását legkegyelmesebben elrendelvén s az országgyülés mindkét háza e felett érzett hálás örömét nyilvánitván, elhatároztatik, hogy:
1. § II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei hazaszállittatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ágostai hitvallásu evangelikus egyház templomában tétessenek örök nyugalomra.
2. § Az 1715. évi XLIX. törvénycikknek 2. és 3. §-ai eltöröltetnek.
3. § A II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai emlékének megörökitésére felállitandó emlékmü és a hazaszállitás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, a mely az állami költségvetésben a ministerelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő.
4. § Jelen törvény rendelkezései semminemü magánjogi következményekkel nem birnak.
5. § Ezen törvény végrehajtásával a ministerelnök, a pénzügyminister és a vallás- és közoktatásügyi minister bizatnak meg.
Isztambulból október 24-én indult haza a küldöttség. Thalyék október 25-én érkeztek a romániai Constanţába, ahol azonnal megkezdték a koporsók és sírkövek átszállítását az ott várakozó különvonatra. Jelképes helyen, Orsovánál értek magyar földre a fejedelmi ereklyék 1906. október 27-én. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt, akiknek Thaly büszkén jelentette be: "Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak." Az országhatártól a fővárosig, hasonlóan a tizenkét évvel korábbi Kossuth-temetéshez, a hamvakat szállító szerelvényt mindenütt ünneplő tömeg fogadta.
Ez is érdekelhet
Forrás: oszk.hu
Az ünnepségsorozat tetőpontja egyértelműen a fővárosban volt. Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra, ahol Bárczy István főpolgármester mondott ünnepi beszédet. A koporsók gyászhintókra kerültek, majd a díszmagyarba öltözött előkelőségek és a Rákóczi-kort megjelenítő díszmenet a Kerepesi úton és a Károly körúton át a Deák térre vonult. Ezt követően Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel, mindkét templomban gyászmisét celebráltak. Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre; Rákóczi, Bercsényi és a többiek temetése még aznap lezajlott a kassai dómban, másnap Thökölyt is végső nyugalomra helyezték a késmárki új evangélikus templomban.
Méreteiben Rákóczi és társai fővárosi gyászmenete csak a Kossuth-temetéshez és az 1896-os millenniumi díszmenethez fogható: mindhárom eseményre zarándokok tömege érkezett Budapestre az ország minden részéből. A fejedelem és bujdosó társai tiszteletére országszerte örömtüzeket gyújtottak, több helyen tűzijátékokat rendeztek, ünnepi beszédeket és verseket mondtak, városi és vármegyei díszközgyűléseket tartottak, Budapestet, Kassát és Késmárkot kivilágították és fellobogózták, míg a színházakban főleg kuruc témájú darabokat játszottak. A vezérlő fejedelem és társai végre hazatértek - senki sem tudhatta azonban ekkor, hogy Rákócziék csupán tizenhárom évig nyugodhatnak magyar földön.
